Virítsd a lóvét!
Annak ellenére, hogy zöldfülű újoncként néha méltatlan kompromisszumokat volt kénytelen kötni, Cuba Gooding Jr. kivívta, hogy blőd semmiségek mellett nívósabb projektekhez is a nevét adhassa. A Fekete vidék és az Egy becsületbeli ügy jótékonyan feledtették kisebb-nagyobb kisiklásait. Majd miután az 1996-os Jerry Maguire-ben nyújtott teljesítményéért Oscar-díjjal honorálták, a fanyalgók is rákényszerültek, hogy elismerjék tagadhatatlan tehetségét.
De ahogy teltek-múltak az évek, elmaradtak az igazán komoly kihívások. 2002-től kezdődően pedig egyre gyakrabban röppent fel a pletyka, hogy a színész nem nagyon szaggatja az istrángot, és inkább jól csengő nevéből kíván megélni. Ezt az is alátámasztotta, hogy ebben az esztendőben két, minősíthetetlen vígjátékkal sokkolta rajongóit.
A szánhúzás körüli kalamajkákra fókuszáló Kutyabajnok épp úgy megbukott kritikailag, mint a történelembe a hitvány komédiák állatorvosi lovaként bevonuló Hajó a vége. Igaz, előbbi készítői legalább a meghökkentően jó jegyeladási adatokkal védekezhettek - viszont ezek sem segítettek a gödörbe került férfin, aki a beletörődött, hogy négy-öt fokot zuhant választott hivatása ranglétráján. Pontosabban fogalmazva, 2007-ig időnként egy-egy kósza reménysugár csillant az alagút végén, azonban mindig kiderült, hogy egy 180 km/h-val száguldó, fékhibás vonat fényszóróiról van szó. Később aztán ezekkel a 2003-as, balemlékű Rádióhoz hasonló próbálkozásokkal sem fáradozott: egymást érték a direkt-DVD piacra szánt, mozgóképnek álcázott reaktorbalesetek. Egyedül 2016-os American Crime Story: Az O. J. Simpson-ügy szakította meg a szomorú szériát, és emlékeztette a reputációját lenullázó ex-ikont, hogy mekkora adományt pazarolt el.
A karma lecsap
Herbert Selpin okkal és joggal érezhette magát az élet császárának, mivel azon túl, hogy Joseph Goebbels pártfogását élvezte, befolyásos protektora egy kiemelt jelentőségű feladattal bízta meg. Az ő dolga lett, hogy a morált fokozandó, az ordas korszellemnek megfelelő nézőpontból dolgozza fel a Titanic katasztrófáját. A vele szemben a fanatikus nácik táborához tartozó forgatókönyvíró-alkotópartnere, Walter Zerlett-Olfenius segítségével konkrét formába öntött verzióban a zsidó tőkések elbizakodott angol bérence miatt süllyed el a hajó. Továbbá, természetesen egy, a pökhendi brittel bátran vitába szálló, egyenes-jellemes német tiszt menti meg a túlélőket.
A propagandaminisztert megbabonázta a történet. Ezt remekül példázza, hogy utasítására több száz, lábadozó katonát vezényeltek ki statisztálni, és kedvence még egy igazi hajót is kapott, hogy ne egy mérsékelten meggyőző makettel szenvedjen. Ám a nemzetiszocialista ideológiát fenntartásokkal kezelő direktor egyre nehezebben viselte, hogy a jutalomból konzulensként a hátországban lébecoló "tengerészeti szakértők" hordákba verődve védtelen nőket erőszakolnak meg. Végül fittyet hányva az elemi óvatosságra, hosszas tirádában fejtette ki róluk a véleményét - a másodhegedűsségbe belefáradt állítólagos barátja legnagyobb örömére, aki másnap feljelentette. Selpin tudta, hogy csupán ideig-óráig nyerhet haladékot: ha a munkálatoknak vége, okvetlenül kivégzik. Ergo, bár egyes visszaemlékezések szerint elvileg felkínálták neki a lehetőséget, hogy retiráljon, ő elhatározta, hogy a méltóságát megőrizve hal meg.
Papíron öngyilkosságba menekült a szégyen elől, de Zerlett-Olfenius egy percig sem csinált titkot abból, hogy ő adta hóhérkézre, és jobb lesz, ha a defetista mormogók csendben lapítanak. Magyarán, az ocsmány spion nyílt fenyegetésekkel kísérelt meg felhágni a csúcsra. Ám a történelem közbeszólt, mert 1943-ban, a film elkészültekor a nácik már egyáltalán nem álltak olyan jól, mint pár hónappal korábban. A pánikba esett Goebbels is egyre-másra sorolta a kifogásait. Egyrészt attól tartott, hogy az alsóbbrendű népekhez tartozó nők és gyermekek pánikkal teli agóniája önkéntelenül is szimpátiát fog kiváltani a publikumból, melynek tagjai esetleg sajnálni kezdik az ellenséget. Másrészt, a karakán germán hős nem is oly rég piedesztálra emelt figuráját is veszélyesnek bélyegezte. Hiszen akképpen is értelmezhették a kifakadásait, hogy bajban a hierarchia akadályozza a problémamegoldást, és akár a vezetőség felelősségre vonható. A végeredményt ezért sosem mutatták be Németországban, és ez a cimboráját irigységből a Gestapo karmai közé lökő szörnyeteg pozícióját is meggyengítette. Az árulásán felháborodó pályatársai ellehetetlenítették, és a szovjetek lágerét is megjárt, gyűlölt-kirekesztett páriaként halt meg 1975-ben.
Nem annyira szuper
Cikkünk első felvonását nem mással fejezzük be, mint a filmszakma talán, ha nem egyenesen a legtöbb áldozatot szedő szerepével. Ugyan azt hihetnénk, hogy a távoli Krypton bolygó a Földön boldogulni igyekvő igazságosztójának bőrébe bújni az orbitális mázli és az irigylendő privilégium sajátos keveréke, a szikár-szigorú tények mást mutatnak.
A karaktert 1948-tól 1950-ig megformáló Kirk Alyn kezdetben azt hitte, hogy megfogta az Isten lábát, de hamar kisült, hogy az előnytelen szerződés szignózásával ígéretesnek tűnő karrierje halálos ítéletét is aláírta. Mivel az igénytelen, ám ennek dacára zajos tetszést arató alkotások bemutatása után a közönség teljesen az ártatlanok legyőzhetetlen védelmezőjével azonosította. Így a rövidke felívelést gyors-meredek lejtmenet követte - a rengeteg hiábavaló küszködés megviselte, és be kellett, hogy lássa, hogy a szórakoztatóipar ezen ágában a jövőben nem nagyon fog teremni számára babér.
Utódja, George Reeves ezerszer jobban megszenvedte a beskatulyázást: pár nappal az esküvője előtt annyira erőt vett rajta a depresszió, hogy kilátástalanságában golyót röpített a fejébe. Pontosabban fogalmazva, a rendőrség öngyilkosságként zárta le ügyét. De egyesek a mai napig amellett kardoskodnak, hogy az álomgyár hőskorának egyik legfontosabb háttérembere, Eddie Mannix gyilkoltatta meg. Mivel a nyitott házasságban élő fixer nem bocsátotta meg neki, hogy beleszeretett a feleségébe.
Christopher Reeve tragédiája közismert: köpenye levételével érte sem kapkodtak a casting-menedzserek, és 1995. május 27-én egy lovasbaleset következményeként nyaktól lefelé megbénult. Becsületére szóljon, helyzetét nemcsak méltósággal tűrte szűk egy évtizeden át, hanem küldetésének tekintette, hogy reményt adjon sorstársainak, és mindent megtett, hogy bebizonyítsa, hogy reménytelennek tűnő állapota dacára is él benne a küzdeni akarás szelleme.
Ezzel felsorolásunk nyitányának végére értünk - ha úgy érzitek, hogy valami kimaradt a listánkból, írjátok meg nekünk a Facebook-oldalunkon vagy a kommentszekcióban.