Legújabb filmed, a Zűrös olasz esküvő az egy harsány olasz komédia. Azonban szerepeltél Te már drámában (Maternity Blues), akciófilm sorozatban (A szállító), illetve egy katasztrófafilm-horrorban (Utórengés). Melyik az a stílus, illetve műfaj, amelyikben igazán otthon érzed magad, amelyikben a maximumot tudod nyújtani?
Alapvetően egy komoly ember vagyok, tehát inkább a drámai karaktereket tudom jól hozni. Ezeket a filmeket is nézem én magam, tehát én nem nagyon nézek se horrort, se akciót.
Tehát igazi kihívást inkább a dráma jelent számodra?
Számomra igen, mert abban kell a színésznek olyan mélységekbe lemenni érzelmileg, ami egyben óriási kihívást és a szakma szépségét is jelenti.
Összehasonlítva az olasz, illetve a magyar filmkészítést: tudsz mondani olyan alapvető különbségeket, amelyek a rendezést, illetve forgatási körülményeket illeti? Van olyan mondjuk, amit megengedhetsz magadnak egy olasz forgatáson, de egy magyarban nem?
Mindenhol profizmust kell hozni és mindenhol munkahelynek számít egy forgatás. Persze az olasz temperamentum más, hangosabbak, üvöltözősebbek, de a forgatásokon komolyság van ott is. Én nem hiszem, hogy megengednék magamnak többet vagy kevesebbet itt vagy ott. Mindig komolyan veszem a munkámat.
A Megdönteni Hajnal Tímeát után bombáztak téged szerepajánlatokkal?
Érdekes, hogy az emberek ezt gondolják. Nem kaptam egy ajánlatot sem. Ez nem így működik sajnos, külföldön sem. Sokan nehezen tudják elképzelni azt, hogy egy színésznek saját magának kell a szerepek után menni és megtalálni. Inkább a kivétel erősíti a szabályt, ha megtalál téged egy szerep. A legtöbb esetben hosszas kutatómunka, válogatások során kerültem bele az adott filmbe. Sokkal nehezebb elvégezni a forgatás előtti munkát, mint eljátszani a szerepet.
Az Utórengésbe például hogy kerültél bele?
Amerikai ügynökségem küldte el a meghallgatást, online kellett beadni a meghallgatást. Saját magamat vettük fel. Épp Rómában voltam, egy színészkollégámat kértem fel, hogy segítsen. Két dimenzióban megnézték a videómat és úgy döntöttek, hogy én leszek a megfelelő választás a szerepre.
Két év távlatából mi a véleményed a filmről?
Nagyon vegyes. Valamilyen szinten izgalmas filmnek tartom, végig fenntartja az érdeklődést. A karakterek váratlanul halnak meg folyamatosan és mindegyik karakterre lehet emlékezni, filmes szempontból nem egy rossz munka. Műfaj szempontjából van vele bajom, mivel a thrillert még csak-csak megnézem, de a horrort nem szeretem. Túl véres volt nekem ez a film.
Az olasz filmjeidet relatíve kevesen ismerik. Melyik az, amelyikre a legbüszkébb vagy? Amit mindenkinek ajánlanál.
Mondanám a Maternity Blues-t, hiszen azt a szakma is elismerte. De az egy nagyon nehéz film forgalmazás szempontjából is, mert a szülés utáni depresszióban szenvedő nőkről szól, az ilyen témájú filmeket pedig nem szívesen nézik az emberek. Magam se ajánlanám egy barátomnak azt, hogy a péntek estéjét töltse azzal, hogy egy depressziós nőkről szóló filmet nézzen meg. Holott aki megnézte, az könnyes szemmel jött ki a moziból, mert olyan húrokat pendít meg a film, és gyönyörű szép, pozitív üzenete van.
Szó volt arról nemrégiben, hogy visszavonulnál kicsit a színészkedéstől.
Egy évig nem forgattam semmit. Ezt lehet, hogy a nézők nem vették észre, vagy a filmek megjelenése miatt ez nem tűnt fel, de én a Hajnal Tímea után forgattam ezt az olasz filmet, utána pedig egy évig semmi. Közben persze dolgoztam, elkezdtem produceri munkákat folytatni, mert nem tudok tétlenül ülni, de kellett, hogy kicsit a saját életemet éljem és ne a filmbeli karakterekét. Utána erőre kaptam: forgattam egy német és egy görög filmet. A görög egy dráma lesz, a német pedig vígjáték, mindkettő tavasz körül fog kijönni, remélhetőleg Magyarországon is
Kinek és miért ajánlod a Zűrös olasz esküvőt?
Annak ajánlom, aki amúgy szkeptikus és nem kíváncsi egy olasz vígjátékra. Annak ajánlom, hogy nézze meg, mert kellemesen fog csalódni. Nagyon szerethető, nem egy teljesen limonádé vígjáték. Egy nagyon kedves, jól sikerült film és az embernek szívet melengető érzése lesz a moziból kijövet.
Van kedvenc jeleneted a filmből, esetleg a forgatással kapcsolatos kedves emléked?
Adriano Gianninivel, akivel Velencében kötünk ki a filmben ő vele az életben is Velencében kötöttem ki egy véletlen folytán, mivel törölték a járatunkat Bolzano-ba és Velencéig kellett repülnünk másik útvonalon. Az volt a vicces, hogy autóval kellett eljutnunk együtt a forgatási helyszínre, ami három vagy négy óra autózás volt egy éjszakán keresztül, kb. ugyanaz, mint amit a filmben el kell játszani másnap. Úgyhogy egy sztanyiszlavszkij-módszerrel megtanultuk mit jelent Velencébe eljutni és onnan hazavergődni együtt.
Mi volt a legmeglepőbb szerepajánlat, amit aztán visszautasítottál?
Hm. Ezekre nem emlékszem, mert amiket elutasítok, azok annyira távol állnak tőlem, hogy az agyamban nem is jut már nekik hely. De az olasz Playboy felkért egyszer, azt nagyon határozottan elutasítottam.
És olyan szerep, amit nagyon szerettél volna, de nem jött össze?
Volt, főként karrierem elején, amikor még nagyon a lelkemre vettem ezeket a lehetőségeket. Előfordult olyan eset, amikor még 2004 előtt voltunk és Magyarország nem volt az Európai Unió tagja. Megkaptam a szerepet és forgatás előtti este kaptam egy sms-t, hogy mivel én magyar vagyok, nem vagyok EU állampolgár, ezért nem forgathatok másnap. Én annyira szívós voltam és azóta is az vagyok, hogy megjelentem reggel 7-kor a forgatáson, hogy nem gondoljátok, hogy engem kiválasztottak a meghallgatáson és én odaadom a szerepemet valaki másnak. A nap végére olyan gyomorgörcsöm lett, hogy nem tudtam felállni. A producer és a stáb minden tagja aláírt egy papírt, miszerint büntetőjogi felelősséget vállal azzal, hogy nekem munkát adott. Leforgattam a jelenetet, utána pedig hívnom kellett a barátomat, mert borzalmas stresszgörcs lett a gyomromban. A sors fintora, hogy a film végül nem is került bemutatásra.
Szerepeltél a Szállító első évadában. Szívesen vennél részt más sorozatokban is?
Inkább a mozira szeretnék ráállni. Nagyjátékfilmekre, nagyvászonra. Sokkal jobban szeretem.
Hogyan készülsz a szerepeidre? Van valami bevált módszered?
Manapság már nincs annyi időnk egy szerepre felkészülni, ahogyan azt Móriczka elképzeli. Például leginkább úgy szokott lenni, hogy szombat hajnalban mondjuk, kapok egy e-mailt Los Angelesből, hogy hétfőig küldjem be az adott anyagnak a filmváltozatát egy meghallgatás formájában. Így arról szól az egész vasárnapom, hogy rákészüljek, felvegyem, megtanuljam a szerepet, megvágjam a videót. Két-három napom van arra, hogy magamévá tegyem a szerepet. Ez a gyorsított technika főként azt jelenti, hogy megpróbálok magabiztos lenni és minél inkább magamat adni a karakternek, mert ilyenkor nem abból tudom a magabiztosságot nyerni, hogy maximálisan felkészültem, hanem abból, hogy vagyok, aki vagyok.
Gondoltál már arra, hogy esetleg rendezz?
Arra még nem, viszont a produceri munkálatok így is a kamera másik oldalát jelentik.