John Barry 1987-es leköszönése után mindössze két Bond film készült, de sem Michael Kamen Die Hard-on és Halálos fegyveren edződött stílusa, sem pedig Eric Serra elektromos kavalkádja nem nyerte el a producerek – valamint a rajongók – tetszését. 1997-ben az újdonsült producerek Barbara Broccoli és Michael G. Wilson megpróbálták visszaédesgetni Barry-t, aki azonban a figyelmükbe ajánlott egy akkor igencsak gyorsan feltörekvő fiatal komponistát (pár évvel korábban még egy videotékában dolgozott), David Arnold-ot. Arnold korábban két Roland Emmerich film zenéjével (Csillagkapu, A függetlenség napja) vívta ki a kritikusok és a rajongók szeretetét, valamint a 007-es iránti tiszteletből elkészített „Shaken and Stirred” című albumával, melyben modernre hangszerelve, akkori előadókkal (Natacha Atlas, Iggy Pop) prezentálta a korábbi Bond-dalokat. Ez pedig jó ajánlólevél volt számára, olyannyira, hogy (eddig) öt filmhez ő szolgáltatta a talpalávalót. Nem is akárhogy.
Őfelsége zenekarában: II.rész – Filmzene
A széria fél évszázada alatt mindössze két szerző mondhatta el magáról, hogy egynél több Bond filmhez komponált zenét: John Barry és utódja „techno Barry”, azaz David Arnold.
Hirdetés
Hirdetés