A hazai ízekre éhező horrorrajongók nincsenek könnyű helyzetben, mivel a borzongani vágyók igényeit jellemzően igen kevesen akarják kielégíteni a filmszakma itthoni űzői közül. Hiszen itthon elsősorban a finoman fogalmazva sem az örökkévalóságnak szóló, jellemzően blőd vígjátékok dominálnak. Akár jelképnek is felfoghatjuk, hogy az első magyar hangosfilm, az A kék bálvány sem több egy faék-jellegű, zenés-táncos marhaságnál. Emellett főleg a művészi igényű, vagy annak gondolt alkotások, valamint az ilyen-olyan drámák színesítik a kínálatot - ergo, a csontvacogtató félelemre építő zsáner a kezdetektől fogva a partvonalra szorult.
Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy a sötét hangulatot preferálók ne találhatnák meg a maguk csemegéit: cikksorozatunkban ezért ezen méltatlanul elhanyagolt kuriózumok előtt hajtunk főt, elsőnek a némafilmekre fókuszálva!
Az 1945 előtti gyártási szisztéma jelentősen különbözött a későbbitől. Pláne, mert ekkoriban nem az állam adta áldását az egyes produkciókra, hanem tőkéjüket kockáztatni hajlandó befektetők vágtak bele egy-egy projektbe. Tehát a megtérülés kardinális kérdésnek számított, így hébe-hóba akadtak, akik arra jutottak, hogy a rettegni vágyókat szólítják meg. Ám fontos, hogy nem feltétlenül beszélhetünk a kategória mai értelemben vett képviselőiről: javuk sci-fi, történelmi vagy fantasy elemeket viselt magán, és a régi idők terminológiájával élve a rémfilmek sorát gyarapította.
Illés Jenő 1916-os Szulamitja is ezt a vonulatot erősíti: a címszereplő egy főpap egy kútba véletlenül beleeső lánya, akit Absolon, a deli katona ment meg szorult helyzetéből. A fiatalok természetesen egymásba szeretnek, és a harcos megfogadja, hogy elveszi kedvesét - de végül egy gazdagabb nő lesz a hitvese. Az adott szó szentségét soha meg nem szegő leányzó szíve meghasad a bánattól, mire atyja megátkozza a gazfickót. Legkisebb, védekezésre képtelen gyermekét egy macska tépi szét, és az idősebb egy kútba zuhanva veszti életét, kétséget sem hagyva afelől, hogy ki is zúzta össze a férfi boldogságát.
1917-ben már a hétköznapokat is nehezen lehetett elviselni. A fronton senyvedők a puszta megmaradásért küzdöttek, míg a hátországban lévők körülmények drasztikus romlásán, vagy a csatatéren odaveszett szeretteik elvesztésén keseregtek. Ennek dacára három, nem éppen vidám kísérlet is megpróbálta elnyerni a publikum tetszését. A mostanra szinte teljesen elfeledett, ám a második világégés előtt a legnagyobbak között emlegetett Deésy Alfréd két ízben is jelentkezett. Az Az élet királya Oscar Wilde remekének, a Dorian Gray arcképének az ezüstvászonra átültetett verziója. Az A Tryton pedig kis jóindulattal az 1954-es az A fekete lagúna szörnye egyfajta az osztrák-magyar monarchia lakóinak elvárásaihoz és az éra technikai szintjéhez igazított elődjének is tekinthető. A víz alatti felvételeket is felvonultató unikumban egy alakváltásra is képes kreatúra üldöz szerelmével egy, a hűséget hírből sem ismerő, csalfa asszonyt - a tragédia borítékolható.
Végül, Korda Sándor Mágiája az időn és téren átívelő, kőbe vésettnek hitt sorsról szól. Pál, a szegény bölcsészhallgató ráébred, hogy munkaadója, Merlinusz gróf valójában egy, az örök ifjúság titkát meglelő alkimista, és ahhoz, hogy újabb száz évet nyerjen, az ő vére kell. Ráadásul a jelek arra utalnak, hogy korábban is mindig a reinkarnálódó, balszerencsés férfiú volt a kijelölt áldozat - de vajon megtörhető-e az ördögi kör?
Lajthay Károly munkája, az 1921-es Drakula halála több szempontból is érdekes. Egyrészt, bő egy évvel előzi meg a Nosferatut - ez a közmegegyezés Bram Stroker regényének első adaptációjának tartja, azaz, szenzációként lehetne emlegetni. Ám sajnos egy kópia sem maradt fenn belőle, másrészt, a visszaemlékezések, és Pánczél Lajos regény-átirata alapján kevés szállal kötődik az 1897-ben kiadott klasszikushoz. A vámpírúr zenetanárként igyekszik elcsábítani a szűzies Mary Land-et - ameddig egy elmegyógyintézeti ápolt le nem lövi a jelek szerint nem csak a napfényre, keresztre, fakaróra és fokhagymára érzékeny bestiát. Ebből adódóan sanszos, hogy egy, a Sherlock Holmes Baffled-hez hasonló, nézettség-növelő trükkről beszélhetünk.
Kétrészes cikkünk nyitánya aligha lenne teljes a népszerű bosszúmotívumhoz nyúló Átok vára nélkül. Vanicsek János és Gál Endre remekében egy élve befalazott festő szelleme csap le gyilkosa egyik kétes erkölcsű utódjára, a szebbik nem egy tagjának csalárd meghódításán mesterkedő Dr. Goethy Miklósra.
A folytatásban a hangos és színes iszonyaté lesz majd a főszerep!