Öt film, ami bizonyítja, hogy Robert Pattinson jó színész

|

Avagy miként lépjünk ki sikeresen a beskatulyázás börtönéből.

Ahogy arra számítani lehetett, az internet népe hangot adott nemtetszésének, amikor kiderült, hogy Robert Pattinson lehet a következő Batman. Itt azonban álljunk is meg egy kicsit. Emlékezzünk vissza, hogy ugyanez a hiszti ment Ben Affleck esetében, sőt Christian Bale, mi több Michael Keaton sem volt a legnépszerűbb választás anno Denevérembernek, mégis mindnyájan bizonyították, hogy elboldogulnak a karakterrel. Pattinsont a mai napig nagyon sokan beskatulyázzák az Alkonyat franchise miatt, teljesen jogtalanul. Ennek fő oka, hogy a színész elsősorban kevésbé ismert, független filmekben csillogtatta meg tehetségét, melyek közül most kiemelünk néhányat, bizonyítva, hogy az új Batman, igenis tehetséges művész.

Hirdetés

Cosmopolis (2012)

Pattinson frissen szabadulva Edward Cullen karakterétől rögtön váltott egy éleset, hogy főszereplőként bizonyítson David Cronenberg művében. Noha a film egy elég zavaros és felszínes szatíra, kétségtelenül megvan a maga hangulata. Egy kiégett, milliomos aranyifjú szerepében díszeleg hősünk, aki a hipermodern limuzinjában hempereg a szexpartnereivel, iszik, drogozik, miközben filozófiai kérdéseket pedzeget utasaival. Egy Patrick Bateman klónról van szó, s noha nem szabad egy új Amerikai pszichóra számítani, Pattinson bizonyította, hogy nem óhajt megragadni a csillogó vámpír skatulyában.

Országúti bosszú (2014)  

Az összeállításból ez a film áll a szívemhez legközelebb, illetve itt hittem el végleg, hogy ez a srác borzasztóan ügyesen űzi ezt a szakmát. David Michod alkotásának főhőse a Guy Pearce által megformált Eric, akinek a poros, ausztrál sivatagban ellopják az autóját. Természetesen vissza akarja szerezni tulajdonát és elkapja az egyik tolvaj öccsét, a szellemileg kissé visszamaradott Rey-t. Pearce kiváló a szófukar, eltökélt, magányos antihősként, de Pattinson ellopja tőle a show-t Rey szerepében. Mimikája, gesztusai, kisugárzása mind fantasztikusak, remek páros alkotnak Pearce-szel. Az már csak hab a tortán, hogy ez a nyers és piszkosul szikár disztópia önmagában is felmossa az emberrel a padlót.

Térkép a csillagokhoz (2014)

Újabb Cronenberg agymenés, ám ez egy fokkal jobban sikerült, mint a Cosmopolis. A Térkép a csillagokhoz egy elképesztően groteszk és bizarr dráma, ami bemutatja, hogy Hollywood milyen lélektelen gépezet is valójában. A két főhős Julianna Moore és Mia Wasikowska, akik kétségtelenül elviszik a hátukon a filmet, de Pattinson jelenléte úgy kell ide, mint egy falat kenyér. Aprócska szerepben tűnik fel, de fontos és a többiekkel ellentétben egy kifejezetten józan gondolkodású srácot játszik. Már amennyire egy ilyen filmben józan lehet valaki. Nem miatta érdemes megnézni, de nagyon örülhetünk, hogy benne van ebben a történetben.

Jólét (2017)

Ha már a bizarr daraboknál járunk, muszáj megemlíteni Benny és Josh Safdie rendezését. Egy klasszikus dominóeffektus történet, azaz ami elromolhat, az el is romlik. Szerencsére a Jólét esetében ez csak a benne látott eseményekre igaz, mert a film fantasztikus. Pattinson karaktere egy balul elsült rablás után meg akarja szöktetni szellemileg visszamaradt öccsét, akit a menekülés közben tartóztattak le. Ez rosszabbnál-rosszabb döntéseket és kényes szituációkat eredményez, a film tempója viszont iszonyú pörgős. Kiszámíthatatlan, zavarba ejt és meghökkent, Pattinson pedig lubickol a szerepében. Itt volt talán a legtöbb lehetősége kiélnie magát, ő pedig köszöni szépen, meg is tette.

Csillagok határán (2018)

A 33 éves színész láthatóan úgy válogatja meg a szerepeit, hogy minél sokszínűbb alkotásokhoz adhassa a nevét. Ebben a filozofikus sci-fiben egy újabb zsánert pipálhatott ki, a Csillagok határán pedig nem kicsit embert próbáló mozi. Egyszerre gondolatgazdag, erős szimbolikájú mű a 2001: Űrodüsszeia és a Solaris szellemében, ugyanakkor kendőzetlen, buja, kompromisszummentes történet. Nem lehet róla nagy vonalakban beszélni, látni kell, de közel sem ajánlható mindenkinek. Pattinson érzékeny, érett alakításával újfent bizonyítja, hogy szinte bármit el tud játszani és okkal vált a 2010-es évek független filmes szcénájának egyik aduászává. Külön beszédes, hogy a főszerepet eredetileg a sajnálatosan elhunyt Philip Seymour Hoffmanra írták, így nagy volt a nyomás az őt pótló Pattinsonon, ő azonban képes volt felnőni a feladathoz.

+1: The Lighthouse (2019) 

Bár A boszorkányt jegyző Robert Eggers új művéhez sajnos még nem volt szerencsénk, a cannes-i filmfesztiválon már bemutatták és a film mellett a szakma egy emberként dicsérte Pattinson játékát. Leginkább egy hipnotikus lázálomhoz hasonlítják az összképet, ahol az őrület mezsgyéjén táncolnak a magánnyal és az ítéletidővel is harcoló főszereplők. Ha hihetünk a kritikáknak, akkor A boszorkányban átélt bivalyerős hangulat mellett Willem Dafoe és Pattinson játéka is szenzációs. Kíváncsian várjuk!

Ui.: Azt se felejtsük el, hogy Christopher Nolan jövőre érkező új filmjének is Pattinson lesz az egyik főszereplője. Aki még ezek után is csak csillogó vámpírként képes hivatkozni rá, annak itt az ideje kinyitnia a szemét!     

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.