Hirdetés

Öt film az iskolai lövöldözésekről

|

Akár valóság ihlette, akár fikció, megkerülhetetlen és hátborzongató téma.

Hirdetés

A Run Hide Fight kapcsán kicsit kifakadtam, mondván az iskolai lövöldözés nem az a topik, ami megfelel egy B-kategóriás akciófilm kritériumainak. Így jelen cikkben olyan alkotások kerülnek terítékre, melyek a témához méltón, alázattal és kreativitással nyúltak. Akad köztük olyan, ami megtörtént esetet dolgoz fel, de mélyebb, sötét drámák is helyet kapnak. Jöjjön öt (plusz egy) remek film, az iskolai lövöldözésekről. 

Hirdetés

Elefánt (2003)

Gus Van Sant filmjét talán a leghírhedtebb iskolai lövöldözés, a columbine-i mészárlás ihlette, noha megvannak a fikciós elemek és változtatások, a hatás megkérdőjelezhetetlen. A különleges perspektívájú dráma egy átlagos napot mesél el, több diák szemszögéből bemutatva az eseményeket. A rövid, alig 80 perces játékidő ellenére is lassúcska cselekmény fokozatosan építi fel a feszültséget, hogy az utolsó harmad teljes erőből gyomorszájon vágjon. Az amatőr színészek és az improvizált jelenetek még autentikusabbá varázsolják az összképet, így téve maradandó élménnyé ezt a tragikus napot az iskolában.

Az osztály (2007)

Ruccanjunk ki az öreg kontinensre, mert a fene se gondolta volna, hogy az észtek is alkottak maradandót a témában. Joosepet (Part Uusberg) folyamatosan szívatják az osztálytársai, mígnem az egyik "menő" srác megelégeli a folyamatos abúzust és kiáll mellette. Ez további, még durvább zaklatásokhoz vezet, ami tragédiába torkollik. Az osztály egy szélsőséges példát mutat be, nem feltétlenül a legalaposabban, de azt mindenképp erőteljesen ragadja meg, hogy van egy tűréshatár, s ha ezt átlépik, onnan nincs visszaút. Ilmar Raag munkája sokszor hatásvadász és a logikája is kikezdhető (annak ellenére, hogy a sztori igaz történeten alapul), mégis a javára tudja fordítani azt, hogy borzasztóan rossz nézni. Hiába döntenénk máshogy, valahol átélhető az elkeseredettség azon szintje, amikor valaki már nem tud és nem is akar másmilyen eszközhöz folyamodni, csak az erőszakhoz. Kényelmetlen, húsba vágó, bosszantó élmény, egy fájdalmas tanulópénz, mely talán segíthet abban, hogy ne történhessenek ilyen esetek.

Polytechnique (2009)

Egy francia-kanadai alkotás, mely az ország első, határozottan nők ellen irányuló merényletét veszi górcső alá. 1989. december 6-án, egy 25 éves srác besétált a montreali egyetem műszaki karára és az épületet végigjárva megölt 14 nőt, mondván a feministáknak veszniük kell. Más kérdés, hogy a hallgatók egyáltalán nem tartoztak ebbe a csoportba, de a gyilkost ez nem érdekelte. A film felépítése sokban hasonlít a már említett Elefántéra, itt sincs igazi főszereplő, illetve többször ugrálunk az időben. A Polytechnique azonban egy jóval mélyebb drámát tár elénk. A trauma hatása, következményei úgy is átélhetőek, hogy nincsenek részletes jellemrajzok. Komor, embert próbáló darab, ami szuggesztív hatást gyakorol ránk és jó darabig nem ereszt. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy egy bizonyos Denis Villeneuve rendezte. 

Beszélnünk kell Kevinről (2011)

Kicsit kakukktojás Lynne Ramsay műve, mert nem "csak" egy iskolai lövöldözésről és annak körülményeiről szól, annál sokkal mélyebbre megy. A történtek, következmények a cselekmény egy szeletkéjét képezik csak, ellenben felmerülnek olyan kérdések, melyeket a legtöbben messziről elkerülnek. A terhesség, gyermekvállalás kettőssége ugyanúgy megjelenik a filmben, mint a körülmények, a nevelés hatása, illetve az eredendő romlottság lélektana. Válasz persze sehol, de nincs is rá szükség, mert a Beszélnünk kell Kevinről pont ettől lesz végtelenül nyomasztó és nyugtalanító alkotás. Meg persze nem ártott hozzá a zseniális Tilda Swinton és a roppant ijesztő Ezra Miller. 

The Dirties (2013)

Két középiskolai barát amatőr filmet forgat az őket szekálókról, illetve arról, hogyan állnak bosszút rajtuk. A gond csak az, hogy az egyikük egyáltalán nem viccel. Bagóból készített indie produkció a The Dirties, de Matt Johnson író, rendező, főszereplő teljes mértékben kihozta belőle a legtöbbet. A maga módján kifejezetten vicces alkotásról van szó, tele szuper zenékkel, pazar filmes utalásokkal és közben észre sem vesszük, hogy a fikció, szépen lassan valósággá válik. Johnson remek érzékkel mutatja be, miként tűnik el a józan ítélőképesség, illetve mosódik el a határvonal színjáték és komolyság közt. Teljesen más stílusban mesél a témáról, sokkal lazábban, könnyedebben építi a feszültséget, s bár a kézi kamerás ötlet nem biztos, hogy a legjobb húzás volt, a végeredmény így is félelmetesen hiteles. Méltatlanul kevesen ismerik a The Dirtiest, holott kijárna neki a figyelem. Nézzétek meg, ha tehetitek!

+1 Kóla, puska, sültkrumpli (2002)

Az Oscar-díjas dokumentumfilm a már korábban említett columbine-i mészárlás apropóján készült, s az amerikai fegyvertartási törvényt, illetve szokásokat kezdi ki. Az iskolai lövöldözés csak egy katalizátor, ám elengedhetetlen tényezője azoknak a kérdéseknek, melyeket Michael Moore rendező feltesz interjúalanyainak. Megszólal itt Charlton Heston vagy épp Marilyn Manson és kifejezetten ironikus, hogy a megbecsült színész mennyire gyerekesen viselkedik, míg a sátáninak titulált shock rocker intelligensen, sőt empatikusan reagál. Moore munkája a mai napig aktuális, bicskanyitogató és az egyik legjobb dokumentumfilm, ami valaha készült.  

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.