Hirdetés

Pilot: Young Rock

|

Ismerd meg Dwayne "The Rock" Johnsont!

Hirdetés

Na persze mindenki ismeri az egykori pankrátorból lett színészt. Ő napjaink egyik legjobban fizetett sztárja, megannyi kasszasiker köthető a nevéhez, mosolya és nevetése egész estét betöltő, karizmája pedig akkora éppen, mint a karizma, ha nem nagyobb. A legtöbben szeretjük őt (ha nem is mindenki a sokak által vitatott színészi tehetsége miatt), most viszont egy kicsivel még jobban megszerethetjük/megismerhetjük őt, köszönhetően az NBC legújabb sitcomjának.

Hirdetés

És valóban, a Young Rocknak az egyik legnagyobb célkitűzése az, hogy közelebb hozza a nézőhöz azt az elérhetetlen sztárt, mint amilyen Dwayne Johnson. Bevallom őszintén, hogy kissé megrökönyödtem, mert relatíve ritkábban találkozunk ilyen jellegű sorozattal, amelyben egy ismert színész kvázi önmagát adva tárulkozik fel és fikciós betétekkel tarkítva beszél saját magáról. Ezért nem is voltam biztos abban, hogy mire számítsak, ám onnantól kezdve hogy az egykori pankrátor elkezdett csevegni a filmbeli riporterrel, Randall Parkkal (aki önmaga egy másik verzióját alakítja, és akit mostanában a WandaVision című sorozatban is láthatunk), a hangvételt belőtték és könnyedén vitt magával a pilot sodrása. A visszaemlékezéseknek egyébként az adja az apropóját, hogy Dwayne Johnson az elnöki székért indul (tegyük hozzá: a sorozat szerint 2032-ben járunk), ami alapvetően megmosolyogtató, viszont eddig lényegtelennek tűnik és nem tűnik többnek egy egyszerű ürügynek arra, hogy sztorizgasson a főszereplő. 

A sztorizgatás pedig megy neki, hiszen rögtön látni, hogy van mire visszaemlékeznie és bőven vannak mulattató történetek a tarsolyában. Gyorsan váltakozó flashbackekben ismerhetjük meg a családját, a család ismerőseit és láthatjuk azt, hogy milyen volt a kicsi Szikla iskolásként, majd fiatal felnőttként (Adrian Groulx, valamint Bradley Constant is játssza őt). A humorforrás sokszor egyszerű, de működőképes, úgy mint a tizenöt éves Johnson hatalmas termete és bajusza, ami miatt azt hiszik, hogy beépült kábítószerügynök (mint Johnny Depp a 21 Jump Streetben). Ezek a jelenetek kellemes és szórakoztató dinamikával festik meg a miliőt, amelyben felnőtt, külön hangsúlyt fektetve arra, hogy egész életében egyfajta külsődleges pózt vett fel, amellyel mindig elérte, hogy valahogy többre vigye, mint azt az anyagi helyzete predesztinálta volna. Ez jellemző a családjára is, amire az édesapja (Joseph Lee Anderson) egy jelenetben fel is hívja a figyelmet: habár a ringben pankrátorként sikeres és szeretik az emberek, csak addig engedi magához közel őket, amíg a gazdag énjét látják, amíg beszáll a szép, csillogó autójába. Onnantól kezdve azonban hogy otthon van, már a középosztály életét éli. Hiszi viszont: ha elég sokáig tart fent egy bizonyos látszatot, a látszat végül valósággá válik. Dwayne Johnson elmondása alapján ez volt a legnagyobb lecke, amit megtanult és amire végül felépítette a karrierjét. Ez az életmód és annak könnyed, gondtalan ábrázolása már az első epizódban okoz néhány humoros, mulattató jelenetet (még ha a térdcsapkodós, röhögve-könnyező móka el is marad) és ezek miatt is éreztem azt, hogy egy kellemes élményben van/volt részem, amit a későbbiekben szívesen fogok követni. 

Jeff Chiang és Nahnatchka Khan, a sorozat két agytrösztje (mindketten az Amerika Huangjai felett bábáskodtak) tehát nagyon helyesen arra helyezték a hangsúlyt, amely eleve Johnson egyik legnagyobb húzóereje: a karakterességére és a szeretni való maszkulinitásával együtt járó karizmatikus megjelenésére. Nincsenek nagy célkitűzései, csak hogy bemutassanak egy családot, amint próbál működni a kőkemény anyagias világban és hogy bemutassa egy keményen küzdő férfi pályáját. A vicces az, hogy eddig egy pillanatra sem éreztem azt, hogy Johnson egy egoista figura lenne, aki csak azzal van elfoglalva, hogy saját magát fényezze. Azt hiszem, ez leginkább annak köszönhető, hogy egyrészt képes saját magára egészséges öniróniával tekinteni, másrészről pedig az, ahogyan a családját és barátait bemutatja (szeretettel, törődéssel), az kellően szívmelengető és szórakoztató. Legyen szó akár édesanyjáról (Ana Tuisila), aki akkor se borul ki teljesen, amikor fia újonnan vett használt autójában felbukkan egy hajléktalan, vagy akár Andre The Giantről, akit Matthew Willig alakít úgy, mint egy végtelenül barátságos, finoman fenyegető óriásmackót. Utóbbi pedig állítólag fog még emlékezetes pillanatokat okozni nekünk nézőknek. Őszintén szólva: várom a folytatást. 

Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.