Hét éves korában 8-as kamerájával készítette kezdetleges kis filmjeit, hogy a londoni székhelyű University College-nek hálát adva kifejlessze egyedi felfogóképességét, melyet leginkább történetelbeszélésben, és karaktereinek megalkotásában kamatoztat.
Legelső "hivatalosnak" mondható rövidfilmjével születésem évében, 89-ben hívta fel magára a stúdiók figyelmét - a Tarantella érkezése a valóságtól kissé elrugaszkodóvá vált, s nem különben járt el hét évvel későbbi díjazott művével, a Larceny-vel sem. Utóbbi készítését követően szerepelt az akkori Cannes-i Filmfesztivál jelöltjei között, nagy sikert aratva az értő közönség soraiban is.
1997-ben, az első nagy játékfilmjét megelőzően újfent megcsillogtatta formálás alatt álló elméleteit, a 3 perces, fekete-fehér Doodlebug-gal, melyben felesége, Emma Thomas alakította a törékeny nőt, kiből vadász, majd vad lesz. Egy személyben volt rendező, operatőr, és forgatókönyvíró is.
Egy kövér évvel később már thriller-ben törte fejét kedvenc rendező-palántánk, így született meg a Követés (Following), mely egy munkanélküli írót állít történetének piedesztáljára, aki szünetet tartó ihletét úgy próbálja szárba szökkenteni, hogy ismeretlen polgárokat kezd követni. Két apró érdekesség, és négy bezsebelt díj kapcsolható az angol thrillerhez, s míg előbbiek rendhagyóak, utóbbiak várható jelenségnek tekinthetőek. A Követés-t mindösszesen hatezer dollárból forgatta le Nolan, valamint egy apróbb utalást is észrevehetünk későbbi sikerfilmjére: az egyik szereplő lakásának ajtaján egy Batman-jel tűnik fel. Nolan ennyire előre láthatta a hét évvel későbbi bőregér megrendezését?
"Embereket kezdtem el követni. Akkor kezdődött a baj, mikor valakit többször is követtem. - Bill, Követés"
A Követés filmfesztiválokon bizonyított sikeressége után nem csupán a nagyérdemű, de a forgalmazók által ígért lehetőségek is egyre inkább kacsintgattak rá, ő pedig 2000-ben kacsintott vissza a Memento levezénylését illetően. Szintén thriller kategóriában Jonathan Nolan brilliáns novellájából, a Memento Mori-ból ültette át mozgóképbe, természetesen mellőzve a fekete-fehér színeket. A filmet 25 egész nap alatt, 1999. szeptember 7 és október 8 között vezényelte le, hogy 2 évvel később a jó borhoz hasonlóan beérjen szellemi terméke, és két Oscar-díjat (legjobb forgatókönyv és legjobb vágás), egy Golden Globe-díjat (a legjobb forgatókönyv), valamint két Sundance Filmesztivál díjat (Waldo Salt forgatókönyvírói díj, Zsűri Nagydíja) tehetett magáévá.
A Memento cselekménye Nolan továbbfejlesztett elméletének szikráját tükrözi felénk: Leonard Shelby (Guy Pearce) emlékezetének elvesztésétől szenved, ám nyomozó mivolta miatt emlékeznie kell a maga részéről is érintett erőszakos gyilkosságban. Az esetben elszenvedett fejsérülését követően egyetlen új adatot vagy emléket sem képes megőrizni pár percnél tovább, ezért minden általa fontosnak hitt dolgot polaroid fényképezővel megörökít magának, valamint saját testére firkant rövid emlékezetetőket. A film pont ez miatt hatalmas hévvel ragadja magához a mit sem sejtő néző figyelmét, hogy telebombázhassa egymástól független epizódokkal, és a lezáró szakaszban mindent magyarázattal lásson el. Nolan-re már 10 éve is jellemző volt, hogy szerette felvezetni rejtelmesen történetét apróbb utalásokkal, bevágásokkal, villanásokkal, hogy az ég csak a záró akkordban tisztuljon ki potenciális befogadói előtt.
"Most... most mit is csinálok? Aha... szóval üldözöm ezt a fickót. (Lövés dördül). Nem! Ő üldöz engem! - Leonard Shelby, Memento"
2002-őt írunk, a Memento köztudatba való berobbanása után lehetőség sem volt a szünetre, szellemes direktorunk megállíthatatlanul törekszik számunkra is befogadható, közönségfilmet készíteni, ezért feldolgozza egy norvég származású úriember, Erik Skjoldberg 1997-es thrillerét, az Álmatlanságot (Insomnia). Egyértelműen a maga képére próbálta formálni a remake minden adottságát, csupán egyetlen hatamas gát állhatta útját a Nolan-féle háborgó folyónak: a Warner Bros. munkatársai, akiknek 50%-os beleszólási joguk volt a film műveleteibe, a forgatás mikéntjébe. Minden támogatást megkapott a stúdió-óriástól, gyártási költséget, nívós színészeket (Al Pacino, Robin Williams, Hilary Swank, Maura Tirney, Martin Donovan), éppenséggel pont abból hagyták ki nevét, amelyhez talán legjobban értett: a forgatókönyv megkomponálásából. A Warner Bros. végzetes hibát követett el az Álmatlanság e terén, hiszen a sebtében felfogadott külsős szerző, Hillary Seitz nem hogy megközelíteni nem tudta Nolan egyébként kiemelkedő rendezésének szintjét, de a földbe tiporta annak összteljesítményét, tekintélyét is.
Kimerült, megcsömörlött férfi (Al Pacino) állít be Alaszka egyik kisvárosába, a Los Angeles-i rendőrség jelvényét hordozva magánál, egy kegyetlenül elkövetett gyilkosság nyomait követve. Ezen a kies, ködös, nyirkos és sötét helyszínen nem csupán az aktuális ügy kérdésein töri a fejét, de önmaga démonjait is próbálja legyűrni, míg végül ráeszmél: a kettő kétségbe vonhatatlanul összetartozik. A gyilkos (Robin Williams) pedig egy percig sem hagyja elfeledtetni magát...
"Nem érti, ugye Finch? Maga a munkám. A maga bőréért fizetnek. Csak annyira tartom magát rejtélyesnek, mint egy vízvezetészerelő egy eldugult klotyót. Okok? Ki nem szarja le? - Will Dormer, Álmatlanság"
Időutazásunk következő állomása 2005, s az ominózus évben több sikerfim mellett (Star Wars III, Világok harca, Mr. és Mrs. Smith, Madagaszkár, King Kong, stb.) a Batman: Kezdődik megfilmesítési jogait örömmel fogadta el Nolan. Az új Batman-széria első darabjának számít ez, egészen új távlatból szerepeltetve Batman-t: nem is annyira a denevérember, mint inkább Bruce Wayne került a rendező fő figyelmébe, szerette volna, ha az emberek a jelmez mögé látnak, valós érzelmekkel, soha nem látott realitással találkoznak. Az eddigi bőregér sorozat 4 részből állt, a Kezdődik pedig mindezek előzményét hivatott felölelni, szakítva a megszokott történetvezetéssel, felvezetve egy átgondolt, más szempontú trilógiát.
A Batman: Kezdődik egészen a gyökerekig hatol elbeszélésében, cselekményindítójának választva Gotham sötét lovagának születését. A kicsi Bruce (Christian Bale) gazdag család sarja volt, ő maga pedig végtelenül boldog. Nem, nem a pénz részegítette meg ilyen fiatalon, sokkal inkább szerető családja, a gondoskodás légköre. Egy horrorrittas napon eltűnt minden pozitív az életéből: szüleit kegyetlenül meggyilkolták az utcán, a fiú pedig bosszút forralt. Megfogadja, hogy az igazságot fogja szolgálni, mindazok félelmét fogja maguk ellen fordítani, akik vétettek a törvény, az emberség ellen. Milliárdjaiból gazdálkodva szinte második bőrt növeszt: megszületik Batman alakja, azé a jelképé, aki a város lakóinak szemében a védelmet képviseli, az alvilágnak pedig a pallost, mely bármely pillanatban lesújthat. Azonban nem minden söpredék retteg látványától, akadnak ellenszegülők is...
"Beutaztad a világot, hogy megértsd a bűnözőket, és legyőzd a félelmet. De a bűnöző elme nem bonyolult. Amitől valóban félsz, belül van. Félsz önön erődtől, a hangodtól, a vágytól ami nagy dolgokra és szörnyükre hajt. - Henri Ducard, Batman: Kezdődik!"
Röpke 365 nap tellik el Nolan-naptárunkban, mikor az eddigieknél is összetettebb értelmezésű filmdráma látott napvilágot, elkalauzolva minket a bűvészek századába. A Tökéletes trükk két feltörekvő varázsló csatározását mutatja be, Robert Angier (Hugh Jackman) és Alfred Borden (Christian Bale) örök riválisokként tűzik napirendre ellentéteiket. Kettejük között egyetlen hatalmas különbség van: míg Alfred a közönség kedvence és kifinomult stílusról adhat számot, addig bár Robert igazi zseni, de nem tudja hosszabb ideig lekötni nézőit. Egyre inkább arra törekszenek minden bevetett trükkel, minden ártatlannak tűnő fellépéssel, hogy beelőzzék a másikat.
A gondolatok bűvésze (Nolan) remek szokásához híven egy hátsóval ült meg három széket is egyszerre, hiszen ő tehető pozitív felelőssé a Tökéletes trükk rendezése mellett a forgatókönyvért és a produceri feladatokért is. A film a Követés-hez hasonlatosan nem saját ötletből fakadt, hanem Christopher Priest egy népszerű regényéből merített, a szerző pedig elismerésének adott hangot Nolan munkájával kapcsolatban, a filmet lehengerlőnek, a könyvéből írt forgatókönyvet pedig egyenesen brilliánsnak titulálta. Két szakavatott bűvészünk nem csupán filmbeli, de a valóságban feszülten figyelő közönségét is mesterien rabul majd átejti, s teszi mindezt úgy, hogy kikerekedik a szemünk előtt az elmúlt évtized egyik leginnovatívabb, legfordulatosabb művészfilmje.
"Keressük a titkot, de nem leljük, mert valójában nem is keressük. Nem a nyugtató lecsengésre várunk, hanem az illúzióra.- Cutter, A tökéletes trükk"
Berobbanó világsiker, Heath Ledger utolsó szívdobbanása, és egy "szuperhős" trilógia második lélegzetvétele. Sejtitek, mi következik? A Batman: Sötét lovag elejéről hajlamosak mind külföldön, mind hazánkban lehagyni a Batman előtagot, pedig épp annyira hozzá tartozik, mint Nolan-hez a Christopher. A denevérembert újfent Bale formázza meg, ám a film legmaradandóbb színpadi alakítását az azóta rengeteg posztomusz díjat kapó Heath Ledger-nek köszönhetjük, aki Joker-ként valami olyan instant gonosz, őrült zsenialitást csempészett be mindennapjainkba, hogy ismerőseinkkel beszélgetve felrémlik bennünk egy ártatlan kérdés: why so serious?
A Sötét lovag karaktertörténete Harvey Dent (Aaron Eckhart) körül forog, végigível a cselekményszálon, majd nagy robbanást követően visszatér mélyebb érzelmi mondanivalójával egyetlen egy fejtörőhöz: hogy lesz egy a végtelenségig jószívű kerületi ügyész személyiségéből Kétarc, a halálthozó szerencsehajhász? Nolan az 1995-ös Szemtől szemben című filmet tette meg egyik ihletadójának, ugyanis egy igazi, hamisítatlan városi történetet képzelt el, Gotham sötétsége és egyúttal fényessége mély hangulatot tükröz felénk, az ötletmag bevált. Karakterábrázolás terén Nolan híddal szerette volna átívelni a két film közötti afféle témákat, mint igazság, bosszú, bűnhődés, érzelmi megnyilvánulások terén a rendező tévedhetetlen: Batman szemszögéből a konok jót, Dent személyében a változást, Joker képében pedig a romlást jeleníti meg.
"Ő az, akit Gotham érdemel. Ő az, akire szükségünk van. Ezért vadászunk rá. Mert ő elbírja mindezt. Mert ő nem hős. Egy hallgatag őrző. Egy figyelmes védelmező. A sötét lovag. - James Gordon, Batman: Sötét lovag"
Álom. Képek, gondolatok, hangok, információk, érzések összessége, mely az agyon fut át alvás közben. Dom Cobb (Leonardo DiCaprio) fő szakterületét részleteztem éppen, hiszen ha egy jégkrémesnek a jégkrém a munkájának tárgya, akkor egy álomtolvajnak mi más lehetne, mint maga az álom? Cobb foglalkozását tekintve legféltettebb titkainkkal, rémülten őrzött adatainkkal kereskedik, ha a megbízó úgy kívánja. Szakmájában nincs nála profibb álomjáró, kapzsi cégek, pénz és információ éhes magánemberek keresik fel időről-időre némi pénzmag fejében. Cobb pedig azt teszi, amihez a legjobban ért: megszerzi egy jobb jövő reményében a kívánt célforrást. Múltja zűrösebb mindenki másénál. Egy bűnügy kapcsán éppen megússza a letartóztatást, cserébe el kell, hogy hagyja az Egyesült Államokat, vele együtt két gyermekét is.
Az Eredet története annyira szerteágazó, összetett és egyúttal zseniális, hogy a 2 és fél óra elteltével szinte minden apró szálat el tudunk varrni magunkban, rájövünk mi miért történt az elején, felfedezzük a kirakós darabjainak megoldását. Hiszen nem más ez, mint egy kártyavár. Az alapokkal indítunk, majd ha erősen megkötött bennünk az elhatározás, nekivágunk közös erővel a második, majd idővel a harmadik rétegnek. Christopher Nolan munkássága során effektíven sokszor használja a kártyavár-féle forgatókönyv trükkét, s ez leginkább a Memento óta figyelhető meg nála.
Remek példát kaptunk közvetítésével arról, hogy 3D-s technikát, és minden rejtőző ködösítést mellékelve ugyanúgy lehet minőségien maradandót letenni az asztalra, mint az iménti elhangzottak körítésével. A ma tehetségének tartott Nolan nem véletlenül nyúl a félelmetesen hiteles karakterábrázolásokhoz, cselekményszálhoz, a maga által írt forgatókönyvből pedig egyenes út nyílott egy sikersorozat kártyaszerű összerakásához. Valószínűleg létezik egy harmadik szeme, mellyel belelát legmélyebb fantáziánk forrásába, ötvözi saját képzeletével, így született meg egy a valósághoz ijesztően közeli, mégis valótlan világok kapcsolata egymással. /Részletek az Eredet kritikámból/
"Elég egy apró gondolat, például hogy a világod csak egy álom. Egyszerű kis gondolat, mégis mindent megváltoztat! - Mal, Eredet"
Nolan következő, biztosra vehető filmterve 2012-ben kerülhet megvalósításra, és a Batman-széria harmadik, lezáró szakasza lesz, újfent Bale főszereplésével, Joker-t kihagyva belőle, érthető okokból. Az is bizonyossá vált, hogy a rendező mesélésében Robin-t sem láthatjuk, ugyanis kitétele szerint ha ilyet kérnének tőle, abba hagyná a filmet. Bizonyos pletykák azt engedik sejtetni, hogy a főgonosz ezúttal Riddler (magyarul Rébusz) lesz, akit korábban Jim Carrey testesített meg, véleményem szerint eléggé egyedien ahhoz, hogy emlegessük még sokáig. Újbóli szóbeszédek azt engedik sejtetni, hogy a legesélyesebb Joseph Gordon-Lewitt lehet a kérdések mámorában lubickoló figura szerepében, de esélyes még az Eredet-ben bizonyító Tom Hardy is. Aki biztosan feltűnik még a harmadik kódszámú Batman filmben, az Gary Oldman, Morgan Freeman, Micheal Caine.
Nolan sokoldalúságát, és a pillanatok, érzések, karakterek rendkívüli megragadását tekintve nem fogunk csalódni két év múlva sem. Hogy miért vagyok ebben olyannyiara biztos? Hét elhangzott, minőségi okot tudnék rá példaként hozni, s az elmúlt bekezdések során ezt meg is tettem. Ő lett volna hát Christopher Nolan, a gondolatok bűvésze.