Október 4-én jelent meg Reisz Gábor Rossz versek című filmje DVD-n. A kiadvány igen különleges formában, egy novelláskötet kíséretében látott napvilágot. A műben 13 szerző munkái olvashatók, akik a filmben látott egy-egy karakter köré építettek különálló történetet. A kiadvány a Rossz versek és 14 el nem beszélt történet címet viseli. Többek között erről is kérdezgettük a rendezőt.
- Hogy jött az ötlet a novelláskötethez? Eredetileg így terveztétek kiadni a DVD kapcsán, vagy később körvonalazódtak a dolgok?
Ez egy vicces sztori, ugyanis az előszó azt a telefonbeszélgetést tartalmazza, ami fiatalkori barátom, Valuska László (a Margó Irodalmi Fesztivál igazgatója - a szerk.) és köztem zajlott. Felötlött bennem, hogy készíthetnénk valami spéci kiadványt, elvégre annyi jegyzet állt rendelkezésre a forgatás során, hogy vétek lett volna ezeket veszni hagyni. Laci ötlete volt, hogy más szemszögek is teret kapjanak a projektben, valamint az írókat is ő vonta be a munkába. Így lényegében kettőnk eszmecseréje nyomán született meg az elképzelés.
- A történetek folytatásként funkcionálnak?
Nem. A Rossz versek egy mozaikszerű film sok markáns személyiséggel, akiket szívesen bemutattunk volna aprólékosabban. Kiválasztottuk a film mellékszereplőit és minden szerző kapott egy-egy karaktert, akikről végül írtak egy novellát, többnyire egyes szám első személyben. Ez több fronton is kapcsolódik a filmhez. Akad olyan, ami egy adott jelenetet más szemszögből mutat be, de találkozunk elő, valamint utótörténettel is. Szabad kezet adtunk a szerzőknek, csak a szereplő vagy épp a környezet volt adott, a többi a kreativitásukra lett bízva.
- Van olyan novella a kötetben, amire azt mondanád, hogy a kedvenced?
Ahogy folyamatosan érkeztek be a művek, arra kellett rájönnöm, hogy mindet imádom. Számomra baromi izgalmas dolog volt átélni ezt a másfajta nézőpontot, illetve hogy mennyire kis dolgokat ragad meg az ember és épít rá egy komplett novellát. Tudni kell, hogy a szerzők közül hárman nem klasszikus értelemben vett írók. A bátyám, Reisz Ádám, Jakab Juli forgatókönyvíró, színésznő és Valuska László. Mivel velük szoros kapcsolatot ápolok, családtagról, közeli barátokról lévén szó, az ő írásaik nagyon meghatottak. De lényegében ez elmondható a többiről is, kiemelni egyet semmiképp sem tudnék. Úgy is fogalmazhatnék, hogy nincs olyan, amelyiket ne szeretném, büszke vagyok mindegyikre.
- Rendeztél egy rövidfilmet a Margó Irodalmi Fesztiválra, Félmondatok címmel. Tervezel-e még hasonlót készíteni?
Sajnos Margó Fesztivál egy évben csak kétszer van, de ha tehetném, szívesen csinálnék vagy tíz ilyet, annyira jól jött ki minden a munkálatok során. Az ötlettől kezdve három hét alatt kész lett a film úgy, hogy egyáltalán nem haladtunk megfeszített tempóban. Mindössze egyszer elég volt rá próbálni, egy nap alatt le is forgattuk, majd két nap alatt megvágtam. Nagyon élveztük az egészet, nem jöttek elő olyan problémák, amik egy "komolyabb" anyagnál előfordulnak. Gondolok itt arra például, hogy agyon van cizellálva, túl van fejlesztve a könyv. Csodálatos volt a stáb, minden zökkenőmentesen ment.
- Lassan egy éve mutatták be a Rossz verseket. Elégedett vagy a nézőszámokkal, kritikákkal, visszajelzésekkel?
Nehéz megközelíteni ezt a kérdést, mert sok tényezőből épül fel. Ez a film se nem mainstream, és nem is egy nehezen emészthető art house mozi. Nézőszámokban előzetesen össze-vissza jósolgattunk, de úgy gondolom, összességében nagyon jó számokat hozott (53 688 nézője volt összesen). Ami a fesztiválokat illeti, jó lett volna két-három igazán nívósra bekerülni, de amikor például Cannes-ba nem jutottunk be, én már aznap este ezt feldolgoztam magamban. Így is számos elismerést tudhatunk magunkénak, melyek közül az Európa Filmdíj jelölésre vagyok a legbüszkébb.
- Elképzelhető, hogy más műfajban is kipróbálod magad, vagy megmaradnál afféle hazai Woody Allennek?
Woody Allen nagyok sokféle filmet csinált, úgyhogy az szuper lenne (nevet). Rengeteg dolgot, más műfajú alkotást szeretnék készíteni, jó volna akár külföldön forgatni, de bármi lehet még a jövőben. Számos zsánert kedvelek, és ha sokáig a szakmában maradok, elképzelhetetlennek tartom, hogy ne próbáljak ki új műfajokat. Úgy alakult, hogy az első két filmem személyesebb darab lett, meglátjuk hogyan tovább.
- A színészkedéssel hogy állsz?
Nem különösebben vonz.
- Ha más rendező kérne fel, akkor sem vállalnád?
Ki az, aki felkérne engem, te jó Isten? Mindenképpen megpróbálnám lebeszélni. Ha valami vicc az egész, akkor mondjuk szívesen, mert egyébként jó játék, de inkább maradnék a kamera mögött. Szívesen ugranék az időben néhány évet, hogy az emberek elfelejtsék, hogy én bármikor színészkedtem egy filmben. Szeretek bohóckodni, de ezt főleg a barátaim előtt teszem.
- Mi lenne az álomprojekted, amibe végtelen időt és pénzt beleölhetnél?
Kíváncsi lennék, hogy erre a kérdésre más embereknek van-e a fejében valami, mert nekem nincs. Azt nem tudom mondani, hogy szeretném ezt és ezt a regényt adaptálni. Természetesen vannak, amik nagyon tetszenek, de semmi konkrétumot nem tudnék kiemelni. Emlékszem, úgy 16-17 éves koromban, amikor eldöntöttem, hogy ebben a szakmában akarok elhelyezkedni, Francois Villon életéről szerettem volna filmet csinálni. Rabul ejtett a nyers, mégis költői stílusa, ahogy egyszerre keveredik benne a bűnöző és a kifinomult személyiség. A fiatal Gérard Depardieu ideális lett volna a szerepre.
- Mi volt az utolsó film, amit láttál?
Otthon az Airplane-t láttam utoljára, ami még mindig egy csodálatos film, moziban pedig Tarantino művét, a Volt egyszer egy… Hollywoodot.
- Hogy tetszett?
Azt vettem észre, hogy kissé furcsa elvárásokkal ültek be rá az emberek, és nagyon megosztja őket, de engem hamar elkapott az atmoszférája és nagyon szerettem. Nem kimondottan komoly dráma, mégis van egy alap feszültsége. Úgy vette személyesebbre a figurát, hogy közben megtartotta a trashfilmes, kevert zsáneres stílusát. Amúgy Tarantino utóbbi spagetti-westernjei nem kifejezetten tetszettek. Itt azonban vitt magával az egész és az sem zavart volna, ha még egy órával hosszabb a film.
- Vársz még valamilyen filmet idén?
Nem tudom mikor jön ki a Jojo Rabbit (nálunk 2020. január 23-án mutatják be), de az kifejezetten érdekel. Taika Waititi az egyik kedvenc rendezőm, nagyon szeretem a humorát. A 2010-es Boy című műve az elmúlt 10 év legjobb filmjei közt szerepel nálam. A Jojo Rabbit kapcsán olyasmit is hallottam, hogy a bemutatót az Oscar kampány miatt tolják ki, de nem tudom mennyi esélye lenne ott egy ilyen stílusú alkotásnak. Mindenesetre meglátjuk, én nagyon várom.