Már az ajánló legelején érdemes tisztázni a legégetőbb kérdést, ami a Better Call Saul érinti: nem, nem olyan jó, mint a nagytesója, a Breaking Bad, de nagyon jó hír a fanyalkodóknak, hogy nem is akar annak a babérjaira törni. A Better Call Saul szimplán csak a címszereplő, Saul Goodman életét hivatott bemutatni, egészen pontosan a felemelkedését Jimmy McGillnek, hiszen eredetileg ez a becsületes polgári neve. Viszont ezzel szemben nem lehet egy vállrendítéssel elintézni ezt a szériát, hiszen annak ellenére, hogy tudja, hol a helye, azt felettébb komolyan tudja és nem tágít az álláspontja mellől - és emiatt fog élénken megmaradni az emberekben.
Aki az elmúlt 11 évet egy kő alatt töltötte, mint Spongyabob haverja, Patrik, annak talán nem húzódik hamiskás mosolyra a szája a Saul Goodman (ál)név hallatán. Nekik (és persze azoknak is, akiknek már kissé homályos ez az egész történet) elmondom, hogy a Breaking Bad második évadában tűnt fel Bob Odenkirk megformálásban Saul, egy direkt bűnözők védelmére szakosodott ügyvéd, aki nem veszít el semmilyen komolyabb ügyet. Ez utóbbi azért lehetséges, mert ha észérvekkel, a jogi úton nem megoldható egy rá bízott ügy, akkor bizony a törvénytelen útra lép és a segédjével, Mike Ehrmantrauttal (Jonathan Banks) nem válogat az eszközök használatában. Walter White és Jesse Pinkman igénybe is vette Saul segítségét - persze busás összegekért cserébe -, viszont a Breaking Bad befejeztével mind a nézőkben, mind pedig a készítőkben keletkezett egy kisebb hiány Goodmant illetően. Vince Gillian és Peter Gould elmondása szerint annyira imádták Saul karakterét és dumáit megírni, hogy addig győzködték a stúdiót (anno még az AMC-t, de tőlük később megvette a jogokat a Netflix), hogy azok végül rábólintottak a spin-off elkészítésére.
Ebből következik, hogy a Better Call Saul egyben előzménye és folytatása is a Breaking Badnek, ami elsőre nagyon furcsán hathat, de Gillian és Gould vannak annyira zseniális írók, hogy ezt gond nélkül tudják kivitelezni. Előzménynek amiatt nevezhető, mert ténylegesen hosszú-hosszú évekkel Mr. White előtt vesszük fel a fonalat, amikor még Saul nem Saul volt, hanem egyszerűen Jimmy, aki a megélhetésért bagatell bírósági ügyekkel foglalatoskodik. És egyben folytatása is, ami kapcsán már most megjegyzem, hogy nem lesznek ezzel kapcsolatos spoilerek vagy fordulatok, és ezen szakaszok nagyon stílusosan elütnek a többitől, hiszen egyrészt látszanak az évek és persze a paranoiás félelmek Jimmy arcán, másrészt pedig ezen jelenetek fekete-fehérek. Ezekből persze kevés van (mindig az évad legelső epizódjának elején), de rettentő súlyosak és dramaturgiailag erősek.
A történet szerint Jimmy McGillnek nagyon nem jött be a Törtetők ikonikus jelmondata, az "álmodj bátran, élj még bátrabban". A nagy álma, miszerint jól menő ügyvéd lesz, megállt a kisvárosi pitiáner ügyeknél, amikből éppen hogy megél. E mellé még olyan problémák is felütik a fejüket, minthogy neki kell gondoskodnia az igencsak kérdéses betegségben szenvedő bátyjáról, az egykoron világhírű jogászról, Chuckról (Michael McKean), vagy éppen hogy nem akarják felvenni az egyik gigászi ügyvédi céghez, a Hamlin, Hamlin & McGillhez. Jimmy pedig egy idő után döntés elé kerül; marad az a senki, aki eddig volt, vagy beteljesíti álmát - igaz, ehhez egy kissé be kell piszkolnia a kezét.
Annak ellenére, hogy a Better Call Saulon érződik a Breaking Bad stílusa (gondolok itt a karakterek felépítésére, az operatőri munkára, a rengeteg-rengeteg beszéd nélküli, de annál erősebb jelenetekre stb.), mégis teljesen más szájízt hagy maga után. Egyrészről sokkal lassabb a tempó, visszafogottabb az akció, viszont ez persze nem egyenlő azzal, hogy ne lenne izgalmas ez a sorozat - mert néhol mind a tíz körmünket lerágjuk, annyira magával ragadóak és pattanásig feszültek a látott képsorok. Másrészről sokkal több stílust vonultat fel, mint a Breaking Bad - és teszi mindezt azért, mert a történet nagyrésze előzmény, így pontosan tudjuk, melyik karakterrel mi fog történni és mikor. Ez sokak szemében lehet egy egyfajta öngól, de a Better Call Saul ügyesen kerüli ki az ezzel kapcsolatos problémákat.
Az eddig elérhető négy évad alapján tisztán látszik, hogy amennyire Jimmyről szól ez a sorozat, annyira nagy hangsúlyt kapnak a mellékszereplők is - hasonlításképpen sokkal nagyobbat, mint a Breaking Badben. Tüzetesebben megismerjük Jimmy szerelmét, Kim Wexlert (Rhea Seehorn), aki a fentebb említett Hamlin, Hamlin & McGill cégnél dolgozik (és talán ő az egyedüli, aki mindig Jimmy mellett marad, bármennyire is kilátástalan a helyzet), vagy éppen Mike Ehrmantrautot, aki sokkal több, mint egy egyszerű kis verőember. Rajtuk kívül bemutatkozik még Howard (Patrick Fabian), az ügyvédi cég vezetője, aki nem hajlandó Jimmyt alkalmazni, avagy Nacho Varga (Michael Mando - aki a Far Cry 3 Vaasjaként lehet ismerős sokaknak), a nagy álmokat dédelgető piti kis drogdíler. Illetve talán nem árulok egy titkot, ha elmondom, hogy számtalan olyan ismerős karakter is visszaköszön majd az évadok során, akiket vagy nagyon megszerettünk a Bre-Ba-ben, vagy nagyon megutáltunk. Ilyen például Tuco "This is not a meth" Salamanca (Raymond Cruz), Lydia Rodarto-Quayle (az imádnivaló Laura Fraser), Hector "Ding-Ding" Salamanca (Mark Margolis) vagy éppen a főgenya, Gustavo Fring (Giancarlo Esposito).
Viszont nem mehetünk el szó nélkül a Better Call Saul egyetlen nagyobb hibája mellett, ami az előzőhöz kapcsolódik; azzal, hogy nagy hangsúlyt kapnak a mellékkarakterek, sok esetben a sorozat elveszíti a saját fókuszát, és ezzel néha súlytalanná válik. Olyan teljesen jelentéktelen szereplők kapnak nagy játékidőt, akik nem vagy nem ennyit érdemelnének. Tökéletes példa erre Huel Babineux (Lavell Crawford), aki szintúgy visszatérő Bre-Ba karakter, és aránytalanul túlnyújtott részt kap a negyedik évadban. Egy az egyben felesleges, a nagy egészhez semmi pluszt nem tesz hozzá, és ezek miatt érezhető az, hogy a Better Call Saul alkalmanként ugyanazokat a köröket futja le. Ez persze betudható annak is, hogy még Walter White-ék előtt akarják bemutatni a történéseket, viszont akkor meg nem muszáj tartani az évadonkénti 10-10 epizódot. Simán meg lehetne kurtítani, ezzel egy feszesebb tempójú, csak a lényeges elemeket bemutató történet lenne a jussunk. Ez persze nem nagy hiba (több mai sorozat készítője repesne az örömtől, ha csak ennyit hoznánk fel negatívumként), de a nagytesóhoz hasonlítva azért mégis szembeötlik.
Összegzésképpen a Better Call Saul egy szívet melengető példája annak, hogyan kell olyan előzményt/folytatást csinálni egy örökbecsű sorozatnak, ami egyszerre büszkén viseli a bevált és egyben szükséges elemeket, és hogyan képes megújulni. Habár érződik rajta, hogy a készítők kezdenek kifogyni a témákból így a negyedik évad végére (viszont minden bizalmunk az ötödikben, ami elhagyva az évenkénti újabb szezon folyamatát, két év kihagyással kerül csak a képernyőkre, és Gillianék elmondása szerint, nagyon jót tett ez a kis "fellélegzés" nekik), mi még mindig látunk benne potenciált. Aki eddig azért nem kezdett bele ebbe a nem mindennapi sorozatba, mert attól félt, hogy nem tudja majd a Breaking Bad után keletkezett űrt betölteni a lelkében, bátran vágjon bele, nem fogja megbánni. A Better Call Saul ötödik évada jövőre, 2020-ban fog érkezni, addigra pedig még van idő ledarálni a Breaking Baddel együtt.