A tél beköszöntével és a nagy karácsonyi családi összeröffenés közeledtével sokunk filmezéssel is szereti fokozni az ünnepi hangulatot. Egyeseknél családi hagyomány megnézni századszorra is egy-egy nagy klasszikust, mint a Reszkessetek, betörők! c. filmet. Ez évben viszont a Puliwood szerkesztősége arra adta a buksiját, hogy kevésbé ismert, a tévében nem látható, de számunkra kedves karácsonyi filmeket ajánljunk nektek, hogy feldobjuk kicsit a már elunt ünnepi filmes programot.
A szenteste grálja (Kátai Levente)
Joseph Gordon-Levitt, Seth Rogen és Anthony Mackie összeállt, hogy egy igazi füves-karácsonyi filmmel ajándékozzanak meg minket. A történet szerint Ethan szülei halála után minden évben két barátjával ünnepli meg a Karácsonyt, viszont a társaság ennyi év elteltével úgy dönt, hogy egy utolsó közös bulizással zárják a hagyományt. Ethan emiatt is kifejezetten emlékezetessé kívánja tenni az estét, ezért a fő célnak kitűzi, hogy megkeresik a karácsonyi bulik Szent Grálját. A szenteste grálja egy tipikus Seth Rogen-James Franco stílusú betépett, trágár és elborult vígjáték, ami ebből kifolyólag egy bizonyos réteget céloz, emiatt leginkább azoknak tudom ajánlani, akik vevők erre a humorra, és ha bírják Seth Rogen munkásságát, akkor ezen a filmen is elröhögcsélnek majd. Emellett az is imponált, hogy a film ki is parodizálja a nyálas, romantikus karácsonyi filmeket, és nyíltan kimondja, hogy a szenteste nem kínál tálcán megoldást senki szerelmi életére.
A 17-es fogolytábor (Hegedűs Attila)
Egy karácsonyi film, ami egy nácik által üzemeltetett fogolytáborban játszódik? Ha nem tudnám, hogy Billy Wilder (Van, aki forrón szereti) rendezte, akkor azt mondanám, hogy Billy Wilder rendezte. Az 1953-as filmben egy csapat amerikai katona szüntelen azon mesterkedik, hogy hogyan tudnának megszökni a Stalag 17-re keresztelt táborból, viszont miután két sorstársukat megölik, rádöbbennek, hogy tégla van közöttük. Egy A dolgot megidéző "senkiben sem bízhatsz" játék kezdődik mikor máskor, mint karácsony estéjén egy nácik által fogvatartott csoport köreiben.
Rare Exports (Molnár Dávid)
Mindig felüdülés, amikor a nyugati sztereotípiákkal szembemenve egy nép a saját nyelvén, illetve a mi esetünkben, a saját filmjén keresztül meséli el egy mindennapi jelenség újabb értelmezését. A Mikulást senkinek sem kell bemutatni, de vajon tényleg olyan jól ismerjük őt, mint amennyire hisszük? A finn rendező, Jalmari Helander alkotása ezt a gondolatjátékot viszi végig, hogy kiforgatja a mítoszt és egy vicces, de egyes esetekben félelmetes filmmel örvendezteti meg az ínyencségek kedvelőit. A Rare Exportsnak azt is sikerült elérnie, hogy a trailerével nem lőtte le a film nagy csavarját, úgyhogy én sem fogom: nézzétek meg és legyetek nyitottak a finn és az amerikai kultúra összeütköztetésére, melyből jó néhány könnyfakasztó jelenet születik, aminek a csúcsa a túsztárgyalás lesz.
Fegyverszünet karácsonyra (Szabó Dániel)
A francia Christian Carion Oscarra, Golden Globe-ra és BAFTA-ra jelölt, megtörtént eseten alapuló drámájánál kevés film mutatja be jobban, hogy mit képvisel az ünnep az emberek számára. Miközben ádáz háború zajlott 1914 telén, a harcoló katonák hiányolták a szeretteiket, vágyták az otthon melegét és az ünnep meghittségét, ez pedig egy olyan eseményt eredményezett, amelyet azóta is az emberség és a háború értelmetlenségének mintapéldájaként tartanak számon. Az egymással szembenálló felek zászlót, hovatartozást és származást félretéve kimásztak a lövészárkokból, kezet fogtak és együtt ünnepeltek, a senki földjén játékosan rúgták a bőrt, hogy pár nap erejéig megfeledkezhessenek a szörnyűségről, amibe belekényszerítette őket a sors, a hatalom.
Durr, durr és csók (Szabó Dániel)
A Halálos fegyvert és Az utolsó cserkészt is író Shane Black erősen önreflexív rendezői bemutatkozása, amely egy első ránézésre diszfunkcionális párost vonultat fel a Robert Downey Jr. és Val Kilmer alkotta duó képében, akik bár kezdetben ellenszenvvel viseltetnek egymás iránt, a film végére mégis összecsiszolódnak. Ahogy Black többi munkája, ez is képes túlmutatni a műfaji közhelyeken és a hangsúlyt a páros közti kémiára helyezi át, amit frappáns dialógusokkal erősít fel ("Tudod, mi állna az értelmező szótárban az "idióta" szakaszánál?"). Minőségi szórakozás ez a javából, amely nyomokban mikulásruhába öltözött Michelle Monaghant is tartalmaz.
Better Watch Out (Hegedűs Attila)
Ha teljesen őszinték akarunk lenni, akkor ki kell mondani, hogy sokunk már baromira unja a Reszkessetek, betörők! filmeket. Nincs velük túl sok baj, középszerű popcorn mozik, de a hatalmas hype körülöttük azért már enyhe túlzás. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy két éve forgattak egy horror-thriller filmet pontosan ebből az alapanyagból, és jobban sikerült, mint az eredeti alkotások együttvéve. Főhősünkre, Lucasra kell vigyáznia az elképesztően szexi Ashley-nek pont karácsonykor, de nem éppen úgy alakul az estéjük, ahogy tervezték: ismeretlenek törnek az életükre, nekik pedig mindent be kell vetniük, hogy túléljék valahogy az estét.
The Man Who Invented Christmas (Pavlics Tamás)
Dan Stevens tavalyi kis karácsonyi mozija meglepően visszhang nélkül maradt (Magyarországon be sem mutatták), ami persze nem jelenti azt, hogy halhatatlan moziról, sokkalta inkább egy kedves kis filmről van szó. Viszont már csak a koncepciója miatt is érdemes megnézni, hiszen annak lehetünk tanúi, hogy az alkotói és személyes válságban szenvedő Charles Dickens (Ez lenne Stevens) miképpen alkotja meg halhatatlan klasszikusát, a Karácsonyi éneket, miközben leendő könyvének hősei megelevendnek és szép lassan Mr. Scrooge (Christopher Plummer) is a mindennapjai részét képezi.
Erőszakik (Pavlics Tamás)
Lehet, hogy nem egy kifejezett karácsonyi történet, de ez a kib****tt tündérmese ne lenne a világa valakinek?! A macskakövek, a hidak, a sok mesebeli lóf*sz, a HATTYÚK, a nagy betűs színészként remekelő Colin Farrell, az alázatos Brendan Gleeson, mint vakációra küldött bérgyilkosok, vagy a ritkán látott őrült formájában tündöklő Ralph Fiennes, mint a főnökük?! Martin McDonagh kib****tt tündérmeséje kiváló dialógusokkal és helyzetekkel, valamint gyilkos poénokkal és karakterekkel, hogy a fenébe ne lenne a világa valakinek b**** meg?!!
Krampusz (Gaál Alexander)
Talán nem létezik olyan ember a földön, aki ne hallotta volna életében legalább egyszer a Krampusz legendáját. A mikulás gonosz segítőjeként tevékenykedő ördögi teremtmény a gyerekek egyik legfőbb mumusa, így tényleg csak idő kérdése volt, hogy Hollywood is elmesélje a maga mítoszát eme mitikus lényről, ezúttal viszont már a felnőtt közönségre célozva. A már ezerszer látott karácsonyi klisékkel indító felütés - diszfunkcionális család, idegesítő rokonok, testvérviszály stb. - remekül megágyaz a Michael Dougherty által dirigált praktikus effekteket sem nélkülöző ijesztgetésnek, ahol sosem tudhatjuk, hogy legközelebb melyik ünnepi finomságunk, vagy karácsonyi ajándékunk szeretne válogatott módszerekkel átküldeni minket a túlvilágra.
+1 Miért pont ő? (Fonyódi Noémi)
Minden apa legnagyobb félelme, hogy az egy szem kicsi lányuk, az ő hercegnőjük, valami katasztrofális elviselhetetlen férfi markába kerül. Hiába minden igyekezet, jó nevelés, csúcs egyetem, Bryan Cranston lánya (Zoey Deutch) így is az agyontetovált techmodul (James Franco) mellett köt ki, aki tisztességes gazdag úriember lévén meg is hívja a szűk családot karácsonyra a luxusotthonába. Innentől veszi kezdetét a sok vicces szituáció, hisz a vidéki konzervatív család találkozása a liberális és modern városi fiatallal rengeteg szórakoztató konfliktust szül. Hiába láttuk már ezerszer a sztorit, még mindig vicces tud lenni és sokat elmond az apa-lánya bensőséges kapcsolatról.