Ha kimaradt volna a cikk első része, akkor a linken keresztül pótolhatjátok. Érdemes!
Joe Dante 1984-es Szörnyecskékje alaposan bebiztosította helyét a szórakoztatóipar krónikáiban, hiszen azon túl, hogy nehezen bekategorizálható horror-vígjátékként hozzájárult a PG-13-as korhatár-karika létrejöttéhez, megteremtette a műfaj mini-szörnyeteges alzsánerét. Mivel a hírhedten trendérzékeny ágazat hiénái a kitűnő bevételi adatoktól megrészegülve mesés üzletet szimatoltak, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, az ihletforrással fel nem érő bóvlikkal árasztották el a piacot.
Szörnyecskék koppintások
1985-ben a Vérszomjas szörnyecskék keserítették el az óvatlanokat: az okkult elemekkel megfűszerezett kísérlet a hozzá fűzött, felettébb szerény várakozásokat se váltotta be.
1986-ban a hírhedt Troll-franchise első epizódja látott napvilágot: ebben pár fiatal egy groteszk torzszülötté varázsolt, ördögi mágus visszatérését igyekszik megakadályozni különleges képességekkel bíró szövetségeseik segítségével.
Szintén ekkoriban a Rémecskék is borzolták a kedélyeket: az egy szigorúan őrzött űrfegyházból megszökő, falánk bestiák később még négy ízben tértek vissza. De hogy pontosan minek, arra nincs racionális magyarázat, mert a folytatások szerény büdzséjüket is alig hozták vissza, és természetesen kritikailag is elhasaltak.
1987-ben a B-filmek pápája, Roger Corman lépett akcióba: az ordenáré, sörivó-zabagép-nőbolond lényeket felvonultató Hamikák legfőbb erénye kendőzetlen őszintesége. Vagyis, hogy véletlenül sem akar többnek mutatkozni egy nettó nyereségvágyból elkövetett, egyáltalán nem élvezhetetlen, ám inspirálatlan másolatnál.
Majd 1988-ban az áldozataik legvadabb álmait valóra váltó, de eközben őket ironikus csavarokkal brutálisan meggyilkoló A koboldok éjszakája hobgoblinjai írtak történelmet. Elvégre az íróként, rendezőként, operatőrként és vágóként egyaránt elhasaló, univerzális dilettáns Rick Sloane fáradozásainak hónaljszagú gyümölcse kirobbanthatatlan a leghitványabb, celluloid-pazarló fertelmeket felvonultató listákról.
The Asylum
Egy ilyen, a legpofátlanabb koppintásokat összesítő cikk bajosan lehetne teljes a The Asylum hajmeresztő húzásai nélkül. Az 1997-ben alapított vállalkozás illetékesei eleinte beérték nyolcadvonalbeli, VHS-kazettákon terjesztett, horrornak kizárólag a szó jelentésének indokolatlan kitágításával nevezhető förmedvények tető alá hozatalával. Ám pár esztendőnyi vegetálást követően ráébredtek, hogy igénytelen marhaságaik az alacsony költségvetés dacára sem hoznak eleget ahhoz, hogy fent tudják tartani a céget.
Hosszas tanakodás után két fő csapásirányt határoztak meg: egyrészt száznyolcvan fokos fordulatot végrehajtva megpróbáltak kihasítani maguknak egy jókora, ízletes szeletet az Egyesült Államokban rendkívüli népszerűségnek örvendő keresztény tematikájú alkotások piacából. Másrészt, abból kiindulva, hogy ezen a területen sokan megvetették a lábukat, nekikezdtek, hogy a mozikban hónapokon át telt házzal vetített kasszasikerek fapados verzióival gyarapítsák a bankbetétjüket.
A Világok harca - Az invázió Steven Spielberg Tom Cruise főszereplésével hódító sci-fi-jére épített. Az Az elveszett sziget kalandorai pedig King Kong történetének és Sir Arthur Conan Doyle regényének, az Az elveszett világnak az adaptációja. A ravasz fortély, mint korábban annyiszor, most is parádésan muzsikált. Gőzerővel debütáltak a Transmorphershez, az A nap, amikor a Föld megállthoz és az Amerikai hadihajókhoz hasonló, mérsékelten meggyőző, ellenben olcsóságuk folyományaként szép hasznot hajtó produkciók. Azonban a döntéshozók egyre inkább elszemtelenedtek, és elfeledkeztek az ágazat egyik, ha nem a legfontosabb szabályáról. Jelesül, hogy radar alatt kell maradniuk.
Az Age of Hobbits mellett Lord of the Elves-ként és Clash of the Empires-ként is futó művük viszont az ildomosnál nagyobb sajtófelhajtást kapott, mire a Warner ügyvédjei egyből támadásba is lendültek. De míg anno Diane Paloma Eskenazi bebizonyította, hogy nem plagizált, itt a bíróság a gigász jogi képviselőinek adott igazat, és ez lényegében beverte a szöget az üzleti modell koporsójába.
Csakhogy, távlatilag az elsőre kedvezőtlennek tűnő ítélet hatalmas hasznot hajtott a stúdiónak, mivel ha nem kényszerülnek arra, hogy újratervezzék a tevékenységüket, sosem készül el a Sharknado. Az első vetítése során szerény számokat hozó, abszurd blődli internetes szenzációként hamar a bűnös mozgóképes élvezet szinonimájává avanzsált, és egy hat felvonáson át futó szériaként repítette a csúcsra az ötletgazdákat.
Ezzel zárjuk mockbuster-körképünket. Ha kedvencetek esetleg kimaradt, akkor Facebook-oldalunkon vagy a kommentszekcióban megoszthatjátok velünk, hogy szerintetek minek lett volna érdemes szentelnünk pár sort.