Nehéz egy olyan életművet érdemben összegezni, mint az idén 60 éves Hans Zimmerét, aki ezidáig közel 180 filmben tűnt fel zeneszerzőként és még megannyiban producerként. Ez a fajta mindenre kiterjedő összegzés is csak talán neki sikerült a tavaly indult koncertturnéjával, aminek apropójából Budapestre is ellátogatott és a nagy sikerre való tekintettel idén is megteszi, hogy kirúgja a Papp László Sportaréna oldalát.
Ennek kapcsán a későbbiekben még mindenképpen kedveskedünk nektek egy nyereményjátékkal, most viszont igyekeztünk összeszedni Zimmer 10 legmaradandóbb filmzenéjét, amelyek jó része (vagy mindegyike?) biztosan elhangzik majd élőben is júniusban.
10. Az utolsó esély (Crimson Tide) - 1995
Ha a legjobb tengeralattjárós filmeket kellene megnevezni, akkor a listán biztosan ott szerepelne a Das Boot, a Vadászat a Vörös Októberre és Az utolsó esély, ha pedig a műfaj legjobb filmzenéire kellene rábökni, akkor biztosan az utóbbi kettő jutna eszünkbe. Míg azonban Basil Poladouris zenéje - a témából adódóan is - nagyban támaszkodott a férfi kórusra, kiemelve az orosz tónust, addig Zimmer (szintén nem mellőzve a férfikart) teljesen más megközelítést alkalmazott, de nem kevésbé hatásosat. Sok szempontból a Gladiátor elődjének is lehet tekinteni ezt a feszült, mégis emelkedett zenét, emellett tökéletes kvintesszenciája, hogy miért is számított már a 90'-es években Zimmer az egyik legmenőbb komponista a szakmában.
9. Sherlock Holmes - 2009
A főtémát hallva elsőre egy Karib-tenger kalózai átiratnak tűnhet, ugyanakkor mégis másabb, koszosabb annál, hála a törött zongora és a cimbalom kiemelt játékának. Guy Ritchie viktoriánus buddy movie-jának kétségtelenül egyik legnagyobb erőssége Hans Zimmer (valamint Lorne Balfe) zenéje, ami hol sötét, hol kalandos, hol pedig játékos, vagyis nem olyan, amit elsőre egy Sherlock Holmes-film alá elképzelnénk (igaz, Robert Downey Jr. is messze van Jeremy Brettől) és már az első részben is belekóstolt a - mainstream filmzenékben szokatlannak számító - cigányzenébe, amire a második rész score-jának jelentős részét felhúzta.
8. Az őrület határán (The Thin Red Line) - 1998
Terence Malick anno nem csak azzal húzott egy merészet, hogy sztárokkal tömte tele lírai háborús filmjét, hanem azzal is, hogy az akkoriban akciózenéiről híres Zimmert kérte fel az aláfestés elkészítésére. Ő pedig állta a sarat és egy lassú folyású, a film hangulatához illő, meditatív zenével állt elő, amelyhez hasonlóval csak ritkán rukkolt elő a pályáján - noha bizonyos elemei gyakrabban visszaköszönnek - de akkor általában maradandót alkotott.
7. Csillagok között (Interstellar) - 2014
Mint például ebben az esetben is! A Sötét Lovag-trilógia és az Eredet masszív megközelítése után Zimmer ismét meglepte a film és filmzenerajongókat ezzel a Philip Glass zeneiségét idéző, orgonán alapuló score-ral. Tökéletesen fejezi ki az űr végtelenjét, és ezzel együtt az ember belépését ebbe a bizonyos ismeretlenbe, de ha kell a feszült és izgalmakban bővelkedő jelenetek intenzitását (Óóó, az a bizonyos dokkolós jelenet!) is képes hatványozni.
6. Eredet (Inception) - 2010
Az első érdemi együttműködése Christopher Nolannel (hiszen korábban vagy ott volt mellette James Newton Howard, vagy a rendező David Julyannel dolgozott együtt), amellyel Zimmer nem csak a saját stílusát definiálta - immár sokadjára - újra, hanem az egyik legmaradandóbb szerzeményét is tette le az asztalra, ment is érte az Oscar-jelölés (noha egy bitang erős évben). Az Eredet aláfestése annyira erőteljesen áthajt rajtunk a film alatt (vagy akár anélkül) mint semmiből előtűnő vonat a város közepén. Az azóta Zimmer állandó munkatársává előlépő gitárvirtuóz, Johnny Marr játéka és a klasszikus Edith Piaf dal, a "Non, Je ne regrette rien" felhasználása már önmagukban hozzájárulnának egy emlékezetes score-hoz. Hogy ezen felül egyszerre adrenalin pumpáló és lírai is tud lenni, már csupán hab a tortán.
5. A Da Vinci Kód (The Da Vinci Code) - 2006
A világ egyik legnagyobb bestseller sikerének adaptációjához a rendező, Ron Howard a vele már korábban a Lánglovagokon együttdolgozó Zimmert kérte fel, aki Robert Langdonék művtöris kalandjához egy meglepően klasszicista, már-már a komolyzene határát súroló művel rukkolt elő, ráadásul jobbára állandó munkatársait is otthon hagyta. A "CheValiers De Sangreal" emelkedettsége, vagy a "The Citrine Cross" dübörgő kórusai nem csupán az albumról, hanem az életműből is kiemelkednek. A folytatásokban már inkább újrahasznosította a meglévő zenéket, habár míg az Inferno pont a tavalyi koncertturné miatt máris a feledés homályába veszett, az Angyalok és Démonok Mike Oldfield "Tubular Bells" ihletésű témája szintén a Mester feledhetetlen alkotásai közé sorolandó.
4. A Sötét Lovag-trilógia (Dark Knight-Trilogy) - 2005, 2008, 2012
Christopher Nolannel való gyümölcsöző együttműködése a Sötét Lovag legendájának a feltámasztásával kezdődött. Kezdetben még egy másik nagyágyú, James Newton Howard is kivette a részét a trilógiából, de Zimmer és a stílusa szép fokozatosan átvette az irányítást, ami érthető is: Batmannek és ellenfeleinek a zenéje dinamizmust, erőt, hősiességet, vagy éppen rettegést, anarchiát kell sugározniuk. És hogyan is lehetne elfelejteni Joker feszült, elektromos gitáron és borotvapengéken alapuló pulzáló motívumát, vagy a Bane robosztusságával egyenértékű kórus arab kántálását, nem beszélve a trilógiát átszövő Batman-témáról, amely ugyan nem olyan fülbemászó, mint Danny Elfman klasszikusa, de ettől még nem kevésbé felejthetetlen.
3. Az oroszlánkirály (The Lion King) - 1994
A film, amelynek éppúgy dúdoljuk a betétdalait, mint a score-ját. A film, amelynek kapcsán Zimmer megkapta máig egyetlen Oscar-díját. Az oroszlánkirály az egyik leghíresebb felnövés történet, amely megismerteti a fiatalokat a halál, a veszteség, valamint a felelősségvállalás fogalmával. Ehhez mérten a komponista lírai score-ja - Simba és Mufasa apa-fia kapcsolatának motívuma fájdalmasan gyönyörű - tökéletesen kiegészül Lebo M fantasztikus és pezsdítő énekével, valamint Elton John dalaival.
2. A Karib-tenger kalózai (Pirates of the Caribbean) - 2003, 2006, 2007, 2011
Lehet, hogy papíron az első rész zenéjéért Klaus Baelt felelt és lehet, hogy vannak jobban kidolgozott, eredetibb aláfestései a komponistának az igencsak terjedelmes életműben, népszerűbb aligha akad (pontosabban csak egy). Ha csak meghallja az ember a "He's a Pirate" dallamait egyből gyereknek érzi magát, kardot ragadna és tengerre szállna, hogy Jack Sparrow-val és rumvedelő kompániájával kincseket keressen a trópusokon. Nagybetűs KALANDZENE ez, amely maximálisan átjárja az ember minden sejtjét, minden idegszálát, mint Zimmer legtöbb zenéje. Az idei 5. rész esetében viszont már bizonyosan a korábbi epizódokon is közreműködő Geoff Zanelli ragadja magához a kormányrudat, de bizonyosan Zimmer sem hagyja el teljesen a fedélzetet.
1. Gladiátor (Gladiator) - 2000
Az első helyezett talán nem is volt kérdéses. Mert hiába definiálta újra és határozta meg Zimmer a 90'-es évek akciófilmjeinek a zenéit (A szikla, Rés a pajzson, Az utolsó esély), minden ott megszerzett tapasztalatot Ridley Scott Oscar-díjas történelmi eposzában tudott maximálisan kamatoztatni. Nem csoda, hogy annak idején nem volt ennél menőbb album, ami olyanoknak is ráirányította a figyelmét a műfajra, akiket kevésbé - vagy egyáltalán nem - érdekelt. A zene egyszerre grandiózus, akárcsak az ókori Róma látványa és éteri, mint Lisa Gerrard földön túli hangja. Ha van olyan zene, amiben Hans Zimmer zsenialitása, érzékenysége és kommersz stílusa tökéletesen ötvöződik, akkor az mindenképpen a Gladiátor.
És most ti jöttök! Ti mely zenéket hiányoljátok a listáról? A 80'-as évekből az Esőembert, vagy a bájos, szintetizátorfutamokkal tarkított Miss Daisy sofőrjét, vagy a Batman-filmek előképének számító Fekete Esőt? A 90'-es évek olyan klasszikusait, mint a Tiszta románc, A Szikla, vagy a Rés a Pajzson, esetleg az új évezredből a Madagaszkár könnyedségét? Írjátok meg kommentben!