Az Attack on Titan anime már 2013 óta szállítja nekünk a ledöbbentő fordulatait, megríkató momentumait és izgalmas harcait, és mivel most novemberben a szériát lezáró utolsó epizód (vagyis rövidfilm) debütálásával lezárt egészként tekinthetünk vissza a sorozatra, feleleveníthetjük az élményeket, hogy melyek voltak a széria legemlékezetesebb, legmeglepőbb, legfordulatosabb... na szóval melyek voltak a legjobb pillanatai. Az Attack on Titan sorozatkritikámat mellesleg a linken olvashatjátok!
INNENTŐL KEZDVE A CIKK SPOILEREKET TARTALMAZ AZ ATTACK ON TITAN SOROZATTAL KAPCSOLATBAN!
Az Attack on Titant háromszor is láttam, és rengeteg epizód esetében második és harmadik megtekintésre realizáltam, hogy egy-egy momentum mekkora jelentőséggel bírt, dramaturgiai és későbbi események felvezetése szempontjából mennyire zseniálisak. Ezeket gyűjtöttem össze nektek, viszont a jelenetek között nincs minőségbéli sorrend, kronológiai sorrendben szedtem össze őket (és rengeteget ki is húztam a listámról, hogy ne legyen túlságosan terjengős a cikk).
Minden remény oda, Erent felfalják (1. évad 5. epizód)
Az Attack on Titan az ötödik részében mutatja ki a foga fehérjét, és olyan precízen játszik az elvárásainkkal, hogy abba a bizonyos nagykönyvbe bele kellene írni. Az előző két kiképzős epizódban a szereplőkkel együtt a nézőt is elöntötte a remény, hogy van esély a titánokkal szembeni harcban, főhőseink is felnőttek, már nem magatehetetlen gyerekek, hanem kompetens katonák, akik megmutatják a titánoknak, hogy az emberiséggel nem lehet packázni.
És ekkor a titánokkal való első összecsapásban az előző epizódokban felületesen megismert kadétokat egymás után kapják el az óriások, Eren elveszíti egyik lábát. Armin teljesen lefagy a történések súlya alatt és óriáseledellé vált volna hamar, ha Eren a saját élete árán nem menti meg őt. Pár perc alatt oszlatja szét a reményt a sorozat, amit egészen eddig épített, és úgy végez főszereplőjével, hogy a néző ezek után 3 epizódig nem is fogja tudni, hogy Eren életben van.
A kapu betömése, avagy végre győzünk (1. évad 13. epizód)
Az első félévad utolsó epizódjában Erennek óriásformában végre sikerül egy sziklával betömni a kaput, aminek hála több óriás nem képes bejutni a falakon belülre. Az előző epizódok reménytelen hangulata sikertelenségei után a szereplőkkel együtt hitetlenkedünk, hogy végre nem hiába voltak az áldozatok, végre sikerült egy nagyon apró győzelmet elérnie az emberiségnek. Illetve ez az a pillanat, amikor Eren belső monológjában kiderül, hogy őt nem az Armin által mutatott tengerek és sivatagok érdeklik, hanem az a gondolat vezérli, hogy az az ember, aki láthatja ezeket a helyeket, a világ legszabadabb embere lehet, és ő szabad akar lenni (a szabad akarat, a sorozat főtémája már az elejétől kezdve erőteljesen jelen van).
Az elit felderítők is elhullanak (1. évad 21. epizód)
Az első említett pillanathoz hasonlóan ebben az epizódban is az elvárásainkkal játszik a sorozat: miután Eren az előző részekben arra a konklúzióra jut, hogy megbízik a parancsnoki hierarchiában, bajtársaiban, vezetői döntésében, csakhogy egyik pillanatról a másikra minden rosszul sül el, és a Nőstény Titán újból üldözőbe veszi őket, de előtte még emberi formában a meglepetés erejét kihasználva végez egyikükkel. Eld, Oruo és Petra megkérik Erent, hogy meneküljön, és higgyen abban, hogy ők, mint a felderítők elit egysége, fel tudják venni a harcot vele.
A harc első fele bizakodásra ad okot, sikerül megvakítaniuk a Nőstény Titánt és megbénítani a kezeit, de miután az egyik szemét sikerül meggyógyítania, meglepi a felderítőket és egyesével végez mindannyijukkal. A sorozat ezen a ponton is dekonstruálja az olyan toposzokat, mint hogy létezik olyan vezérelv (mint a bajtársakba fektetett bizalom), ami megoldást kínál minden szituációra, illetve hogy az elitek státusz és a sok éves tapasztalat sem garancia arra, hogy a titánokkal való harcban egy rossz mozdulat után ne veszítse életét. Ezek után Eren maga is elveszti a harcot óriásformában, ami még inkább a kilátástalanság felé sodorja a néző hangulatvilágát.
A Nőstény Titán valójában Annie (1. évad 23. epizód)
Sok utalás és jel, sőt, maga a Nőstény Titán kinézete miatt is adta magát a teória, hogy Annie valójában a felderítőket gyilkoló óriás, de ha nem realizálódik sok-sok epizóddal korábban, hogy a titánok a katonák között bujkálhatnak, akkor elég nehéz összerakni a képet, főleg mivel Annie maga a második félévad eleje után nem is szerepel többet. A fordulatot is remekül építik fel, ahogy főhőseink már tudatában vannak a gyanúnak, hogy Annie az ellenségük, de a néző nem, és nekünk is egyre gyanúsabbá válik a dolog, ahogy Annie nem akar lemenni az alagútba, és valóban nincs egy szál ember sem az utcán. Ahogy Eren maga is hitetlenkedik, úgy a nézőben sem nem nyernek értelmet a miértek. Miért lenne egy kadét az egyik titán? Miért akarná az emberiség vesztét? Miért árulná el a barátait?
Felbukkan a Bestia Titán (2. évad 1. rész)
Az Attack on Titan a misztériumteremtésben mesterien adagolja az apró információkat, amik egy kérdés megválaszolásával kapásból öt másikat vetnek fel. Amikor Miche Zacharius (akiről azt tudjuk, hogy Levi után a legjobb felderítő) egy meglepetéstámadás következtében egy titán szájába kerül, a Bestia Titán állítja meg és érdeklődik, hogy mi a technológia, amit használnak. Beszélő titán? Parancsol a többi titánnak? Nem ismeri a technológiát? A falon túlról jött? Létezik egy másik civilizáció a falon túl, ami másfajta technológiát használ? Elképesztő, hogy pár mondat is mennyire a feje tetejére tud állítani mindent, amit tudtunk eddig a világról.
Reiner bevallja: ő és Bertholdt a Páncélos és a Kolosszus Titán (2. évad 6. rész)
Ez a csavar számomra a legzseniálisabb fordulat az egész sorozatban. Nem a mit, hanem a hogyan okán. A második évad már utal rá, hogy Reiner és Bertholdt karakterével van valami fura, Bertholdt utal rá, hogy Reiner régebben nem katona volt, hanem harcos, de maga is elfelejtette, illetve Reiner önfeláldozó viselkedésével (amiről később tudjuk, hogy téveszme vezérelte), valamint az által, hogy Ymirt ő maga szembesíti, hogy el tudja olvasni az idegen nyelvet, ami a konzervre van írva, minden gyanút elhárít.
Ezért is érkezik meglepetésként, amikor egyszer csak bejelenti, hogy ő amúgy a Páncélos Titán, Bertholdt pedig a Kolosszus Titán (illetve itt is ugyanaz a narratív trükköt használja a sorozat, hogy míg a szereplők tisztában vannak ezzel az információval, a nézők teljesen a sötétben tapogatóznak). Az egész bejelentés banalitására a kamera és a vágás is rájátszik, ahogy teljesen huszadrangú fontosságú beszélgetések szakítják meg a Reiner szavait, illetve amikor az ominózus mondat elhangzik, a kamera nagytotálból követi Hange-t, hogy véletlenül se tudjunk arra koncentrálni, ami a legfontosabb mondat az eddig megtörténtek során.
Ervin roham közben elveszti a karját (2. évad 11. rész)
A felderítők parancsnokáról, Erwin Smith-ről nem sokat tudni a sztori ezen szakaszán, azon kívül, hogy egy kiváló stratéga, de többségében a háttérből vezényelte a hadműveleteket. Az Attack on Titan világában már alapból megamenő címkét kap mindenki, aki nem kakilja össze magát a titánokkal való harcban, de Erwin kapásból két-három lépcsőfokot is fellép ezen a tengelyen, amikor Eren kiszabadítására rohamot vezet a tucatnyi titán közepette. Ekkor az egyik titán a karjánál fogva rántja magával lováról (és valójában a nézőt nem is lepné már meg ezen a ponton egy ilyen hirtelen elhalálozás), de Erwin még karjával a titán szájában lógva is lelkesíti a katonáit, hogy mentsék meg Erent. Mindezt Hiroyuki Sawano legheroikusabb zenei aláfestése, az Apetitan tesz még pátoszosabbá.
Eren parancsol a titánoknak (2. évad 12. rész)
Az évad utolsó részében sikertelen akciók és kudarcok érték egymást, a Reiner és Bertholdt ellen folytatott harc pedig egyre kilátástalanabbá válik. A titánok egyre több felderítővel végeznek, és még az a bizonyos titán is feltűnik, aki a legelső epizódban megölte Eren anyját, de Eren sérülései miatt képtelen átváltozni. Hannes (az első rész óta ismert iszákos őr) feláldozza magát Erenéket védelmezve, és ahogy a titánok egyre inkább körbeveszik őket Eren sírva összerogy, és nézőként is érezzük, hogy érzelmileg és kilátások terén olyan mélyponton vagyunk, amihez kisebb csoda kell, hogy kilábaljunk. És ekkor Erennek sikerül aktiválni az Alapító óriás erejét, és az a sok düh és elkeseredettség, minden benne van az üvöltésében, amivel rábírja a titánokat, hogy tépjék szét anyja gyilkosát. Mindezt a második évad egyik legjobb zenéje támogatja meg, a You See Big Girl / T:T, ami garantálja a hidegrázást ennél a jelenetnél.
Levi szembeszáll Kenny embereivel (3. évad 2. rész)
Levit már többször is láthattuk, hogy milyen tehetséges harcos, és ezen a ponton talán egyedül benne van bizodalmunk, hogy nincs olyan megmérettetés, amit ne tudna kezelni. A harmadik évad elején egy új karakter, Kenny támad rá lőfegyverekkel felszerelt katonáival (a felderítők ellen, akiknek felszerelése a titánokkal szembeni harcra alkalmas), és Levinek ekkor a túlerővel szemben kell bizonyítania. Egyrészről talán ez a legintenzívebb és legdinamikusabb jelenete a sorozatnak az ODM felszerelés használatáról, amihez a belvárosi környezet is ad egy pluszt. A zenét itt is meg kell említenem, a harmadik szezon első félévadában gyakran felcsendülő K2 zene itt csendül fel először (aminek egy rapváltozata is van K21 néven).
Erwin a halálba vezeti a katonáit (3. évad 16. rész)
A harmadik évad második fele is tartalmaz olyan kilátástalan helyzetet, amikor nagyon nehéz elképzelni, hogy főhőseink hogy jutnának ki ebből a slamasztikából. A körzeten belül Bertholdt átalakulása megölte a felderítők nagyrészét, kinn pedig a Bestia titán kőtörmelékkel tizedeli meg a felderítőket, akik közül már kizárólag az újoncok maradtak életben. Erwin és Levi azt a tervet rakják össze, hogy Erwin és a többiek egy lovasrohamban feláldozzák önmaguk, míg Levi megpróbálja elérni a Bestia titánt.
Egyrészről megrendítő, ahogy Erwin a cél érdekében magára vállalja az ördög szerepét, aki hősies beszédet tart, hogy magával együtt a halálba lovagoljon, másrészről ezen a ponton Erwin legnagyobb vágyáról mond le: hogy megtudja, mi van a pincében. Hogy megtudja az igazságot, ami miatt az apjának is meg kellett halnia. Erwin ezen a ponton mindent feláldoz, önmagát, katonáit és az álmát.
Levi megmérkőzik a Bestia titánnal (3. évad 17. rész)
A harmadik évad végére a Bestia titán (akiről később megtudjuk, hogy Zeke) tűnik a leginkább antagonisztikus karakternek: derűsen mészárolja halomra a felderítőket, komolyan se veszi a százat is meghaladó halálos áldozatok számát, és Erwinnel is végez. Amitől még inkább bicskanyitogató ez a figura, mert annyira elbizakodott a tervében és titán erejében, és pont emiatt is annyira kielégítő látvány, ahogy Levi másodpercek alatt cinálja szét és tépi ki őt a titánja tarkójából (akármennyire rövidéletű is a siker öröme). És ugye annak ellenére történik mindez, hogy Reiner és Bertholdt figyelmeztették is, hogy ő az egyetlen felderítő, akivel óvatosnak kell lenni.
A pince (3. évad 19. rész)
Az első évad első epizódja óta tudni akarjuk, hogy mi lehet abban a rohadt pincében! És a rengeteg utalgatás, emlékeztető után 56 epizóddal később valóban lemegyünk a pincében, ahol nincs más... csak három könyv? Ekkor betekintést nyerünk Grisha Yeagar emlékeibe, és lesz világossá számunkra, hogy a falakon túl nem csak, hogy nem pusztult ki az emberiség, hanem kontinenseket megtöltő civilizáció van odakinn, ami technológiailag sokkal fejlettebb, mint a falakon belüli királyság. A csavar nem csak meglepő, de teljesen új megvilágításba helyez minden eddigi eseményt. Hiszen most már nem az emberiségről van szó, akik ördögi entitások ellen küzdenek, hanem ők egy rassz csupán az emberiségen belül, akik a többi birodalomban el vannak nyomva, és ezekkel az információkkal kell átgondolniuk, hogy hova tovább.
Harc az internáló zónában (4. évad 5. rész)
Most kicsit csalok, mert ez az említett szegmens több részt is átível, de az egyik legerősebb csatája a sorozatnak, amikor évekkel később Eren valahogy Marley-ba kerül és óriássá változva csattatérré változtatja azt. Nem csak egy eposzi küzdelemről van szó, amihez csatlakozik a többi Marley oldalán harcoló titán, de a felderítők is megérkeznek, és láthatjuk, hogyan alakult át a harc azáltal, hogy már emberek ellen vívják a háborút. Emellett pedig a sorozat ezen a részen lép morálisan teljesen szürkezónába, ahol Eren ugyanúgy ártatlanok életét dobja százszámra el, mint ahogy azt ők is elszenvedték az első évadokban. És mivel az eddigi epizódokat a marley-i szereplőkkel töltöttük és kezdtünk velük azonosulni, egyszerre ad a csata elégtétel érzetet, hogy viszonozzák mindazt a kegyetlenséget, amit ők kaptak, de ezzel együtt elborzaszt, hogy ártatlanokon és azokon a karaktereken csattan mindez, akiket már kezdtünk megkedvelni. Eposzi küzdelem, ami totál ambivalens érzéseket kelt a nézőben, az ilyet pedig nem könnyű elérni.
Betekintés a múltba (4. évad 20. rész)
Ebben az epizódban Zeke és Eren apjuk emlékei között kutatnak, amivel Zeke-nek az a célja, hogy megmutassa Erennek, hogy apjuk hol mosta át az agyát, és ültette el ezeket a lázadó gondolatokat a fejében. De ahogy egyre mélyebbre ásnak az emlékek között, Zeke rájön, hogy az apja egyáltalán nem olyan emberként nevelte fel Erent, mint ő azt hitte, és hogy Eren valójában sokkal nagyobb hatással volt apjára mint fordítva. És csak ezek után jön a csavar (amit elsőre nem is igazán könnyű felfogni), hogy mivel a Támadó Titán a jövőbe képes látni, apja látta Eren jövőbeli emlékeit, és Eren és Zeke újra élték apja emlékeit. Emiatt Eren apja úgy élte meg, mintha a jelenben látná Erent és Zeket, így Eren a jövőből tudott hatni apja döntéseire. Kicsit időutazás vibe-ja van, de valójában nem az.
Eren és Armin utoljára elbeszélgetnek (The Final Chapters Special 2)
A listában ezzel az egy jelenettel kapcsolatban vagyok csak biztos, hogy nem lesz egyöntetű egyetértés, hogy helye van egy ilyen listán, de számomra (ahogy sokak számára is) ez volt az egyik legkönnyfacsaróbb pillanata az Attack on Titan lezáró epizódjának. Ahogy Eren halála előtt egy utolsó pillanatban láthatjuk azt a kétkedő, bánkódó, impulzív és kissé szerencsétlen gyereket, ahogy Erent egészen eddig ismertük, és eltűnt az a túlzottan antagonisztikus hidegség, amivel próbálta érzelmileg távol tartani magát a többiektől. Emellett nagyon erős mondatok és konklúziók hangzanak el, amik semmilyen fajta megnyugtatással nem szolgálnak (a mangához képest kibővítették a dialógust, ami nagyon jót tett ennek a résznek), kizárólag az ad kapaszkodót, hogy Armin és Eren még egyszer utoljára megértik egymást, és együttesen vállalják a felelősségét annak a felfoghatatlan vérontásnak, ami történt. Nincs megbocsátás, nincs felmentés, csak megértése az elkerülhetetlennek.
Ezek lettek volna a mi kedvenc pillanataink az Attack on Titan animéből, természetesen többet is beleraktunk volna, de nem akartuk ennél is jobban elhúzni a listát, szóval rajtatok a sor! A sorozat mely momentumát raktátok volna ti még bele a listába?