A cikk eredeti verziója tavaly jelent meg nőnap alkalmából, de most felfrissítve és kibővítve került ki újra a Peppermint: A bosszú angyala c. film kapcsán.
Sokszor férfiakat megszégyenítő keménységgel bírnak és seperc alatt bárkit helyreteremtenek, ha arról van szó. Hölgyek, akik tűzön-vízen átkelnek azért, hogy céljukat elérjék. Hölgyek, akik légies könnyedséggel rúgják szét a hátsókat és hölgyek, akik kényszerűségből lettek harcias amazonok. És hölgyek, akiknek nem volt más választásuk, mint sarkukra állni és felvenni a kesztyűt. Az ő tiszteletükre álljék most itt e felsorolás.
JACKIE BROWN - PAM GRIER (Jackie Brown, 1997)
Tagadhatatlan, hogy Tarantino munkássága tele van olyan hölgyekkel, akik könnyűszerrel billentik fenéken az "erősebbik" nemet (is). Hölgyekkel, akik kaszkadőrök, profi bérgyilkosok, vagy bosszúszomjas nácigyűlölők. Mégis, a rendező filmjeiből csupán kettőt szeretnék (az igazságosság végett) kiemelni. A kettő közül pedig az egyik nem más, mint az egyszerű, bajba jutott stewardess, Jackie Brown. Az ötvenes éveiben járó fekete hölgy, akit bár ugyanaz a színésznő keltett életre, aki annak idején még Foxy Brown-ként pengéket rejtett az afro-frizurájába, itt annak teljesen az ellenkezőjét nyújtja. Nem karatézik, öklei és lábai helyett a saját kis józan eszére és kurázsijára van szüksége ahhoz, hogy átvészelje azt a slamasztikát, amelybe belekerült. Valószínűleg Grier egyik legjobb alakítását nyújtja a sebezhető, törékeny, ám mégis kitartó stewardess szerepében - a film pedig egyben egy igazi, lassan vánszorgó mélázás az öregedésről. De ez már más lapra tartozik.
JESSICA YANG - MICHELLE YEOH (Rendőrsztori 3, 1992)
Mielőtt még Michelle Yeoh Amerikába ment és méltó párjává avanzsálódott volna a 007-es ügynöknek (A holnap markában), ő bizony a hongongi akciófilmek egyik koronázatlan királynőjeként magát a nagy Jackie Chan-t kicsinyítette le a jelenlétével. Nem gondoltuk volna, hogy ez lehetséges, de amikor valaki olyan határozott és szájtátást kiváltó mozdulatokkal rendezi le a tagokat, mint ahogy tette azt Jessica Yang, hát...Nem sokat tudunk hozzáfűzni. Ahogy a filmbeli Jackie Chan sem. Szinte lényegtelen is, hogy mi a történet (hajmeresztő akciójelenetek laza füzére a film), isteni látvány az, ahogy Yeoh beveti kaszkadőröket megszégyenítő merészségét és harci tudását (ahogy a mozgó vonatra felugrat a motorral...). Nem is tudunk hozzáfűzni semmi mást. Muszáj szeretni.
KATNISS EVERDEEN - JENNIFER LAWRENCE (Az Éhezők Viadala-filmek, 2012-2015)
Katniss szegény a legkevésbé harcolni szeretett volna, de mit van mit tenni - amikor az ember húgáról van szó, akkor muszáj felvenni a kesztyűt. Először csak mint túlélésre játszó játékosként, majd mint a felsőbb hatalom bábjaként, végül teljes értékű, harcos amazonként, az elnyomottak szabadságvágyának szimbólumaként igyekszik rendet teremteni ebben az elkorcsosult jövőben. Közben persze mind a rendezők, mind maga Lawrence a játékával olykor emlékeztetnek bennünket arra, hogy Katniss azért mégiscsak egy érző, emberi lény - így a hitvány Snow elnök szemétkedései mellett saját érzelmeivel is fel kell venni a harcot és dűlőre kellett jutnia azt illetően, hogy a két hímnemű delikvens közül mégis kiért verdes jobban a szíve.
SARAH CONNOR - LINDA HAMILTON (Terminátor 1-2, 1984, 1991)
Sarah Connor-t a kényszerítő körülmények acélozták meg. Egészen addig, amíg nem érkezett egy gyilkos szándékú, fiatal Arnold Schwarzeneggerre emlékeztető robot a jövőből, szerény, szelíd és törékeny virágszál volt. Persze virágszál volt még kicsit akkor is, amikor mellé szegődött Kyle Reese, de az már végképp betett neki, amikor még őt is elveszítette - józan eszének utolsó bizonyítékát és egyben első és utolsó nagy szerelmét, jövendőbeli gyermekének apját. Akivel nem jöhetett volna össze akkor, ha a fia nem küldi őt vissza a jövőből a múltba...Na de ebbe ne menjünk bele. Sarah Connor eztán egész hátralévő életét annak szenteli, hogy felkészülve várja a világvégét fegyverekkel felszerelkezve, hogy aztán egy jóságos terminátor partnereként megpróbálja megmenteni tinédzserfiát egy embertől, aki bármikor folyékonnyá képes válni. Nem csoda, hogy az évek kicsit megedzették és még a saját sírját is inkább fegyverekkel rakatta tele.
CHERRY DARLING - ROSE MCGOVAN (Terrorbolygó, 2007)
Nem elég, hogy eljött a zombiapokalipszis (bár a z-betűs szóval azért bánjunk csínján), szegény táncoslány még a lábát is otthagyja egy az agyevőkkel való kisebb összetűzés során. Ember legyen a talpán, aki fél lábbal kibír ilyen mostoha életkörülményeket, Cherry Darling azonban férfiakat megszégyenítően lábadozás helyett felülkerekedik a történteken és szépen a túlélők élére áll. Miután egy méretes gépfegyvert szereltek a leharapott lába helyére (mi sem természetesebb). Akárhogy is nézzük, egy ilyen hölgy mellett forgathatja a pisztolyt napnyugtáig Freddy Rodriguez, nem sok vizet zavar.
TRINITY - CARRIE-ANNE MOSS (Mátrix 1-3, 1999; 2003)
Amikor először látjuk őt, olyan játszi könnyedséggel szerel épp valakit, hogy öröm nézni. Bőrdzseki, napszemüveg, coolság minden túlfeszítettség nélkül. Trinity épp csak kicsit látszik gyengülni azzal, hogy beleszeret Neo-ba, de ezek után is olyan hévvel veti bele magát a légiesen könnyed mozdulatokkal feltupírozott lőfegyveres és harcművészeti összetűzésekbe, amit nem feledünk egykönnyen. Vesztét persze a szerelem okozza, de ez már csak ilyen: a Mátrixon belül lehet az ember über-cool, a rideg valóságban már kicsit nehezebb ugyanazt a formát hozni.
ELLEN RIPLEY - SIGOURNEY WEAVER (Alien-filmek, '79; '86; '92; '97)
Ripley álmában sem gondolta volna, hogy a mélyálomból felébredve lassacskán egy valóságos rémálom főszereplője és túlélője lesz. Hasonlóan a Terminátor-filmekben megismert Sarah Connor-hoz és a Die Hard McClane-jéhez, Ripley sem nevezhető egy különleges képességekkel megáldott szuperhősnek. Csak egy átlagos hölgy, aki épp rosszkor van rossz helyen és akinek muszáj lesz minden bátorságát összeszednie ahhoz, hogy kikecmeregjen abból a szarkupacból, amibe került. Márpedig ha ott vagy az űrben, ahol ráadásul az égvilágon senki nem hallja a sikolyod és egyedüli társad a fedélzeten egy savat nyáladzó kis csúnyaság, úgy nem könnyű mindezt véghezvinni. De neki sikerül. Olyannyira sikerül, hogy aztán szegényt még kétszer-háromszor visszarángatják a szarba - hogy aztán győzedelmeskedjen újra és újra, olykor elég nagy áldozatokat hozva a sikerért.
BEATRIX KIDDO - UMA THURMAN (Kill Bill 1-2, 2003; 2004)
Tarantino munkásságából a "másik" tökös asszonyság, akit választottam, igazi mestere a szamurájkardnak, csuklóból hozza az ötpontos szívrepesztő technikát, szemrebbenés nélkül elvezet egy Puncimercit és ha kell, úgy elszemtelenkedik ellenségével, hogy csak meresztjük a szemünket. Beatrix Kiddo (hősnevén: A Menyasszony) nem teketóriázik, ha bosszúról van szó. Nem ismer kegyelmet és a megbocsátást sem. Ha kell, a földből is kiássa magát csak azért, hogy végcéljához elérjen. Bill azért még megizzasztotta kicsit az igazságszérumával (és a Superman-monológjával), de csak annyira, hogy aztán újult erővel lendüljön neki egy székenülős, lélegzetelállító kardpárbajnak.
NATASHA ROMANOFF - SCARLETT JOHANSSON (Vasember 2, Amerika kapitány: A tél katonája, Bosszúállók, Bosszúállók - Ultron kora, Amerika kapitány: Polgárháború; 2010; 2014; 2012; 2015; 2016)
Natasha Romanoff egydimenziós, verekvő eye candy-ként kezdte, majd szépen filmről-filmre kezdett feljebb mászni azon a bizonyos létrán. Vagány akcióhősnő lett belőle, akinek megvannak a maga trademark-fogásai, aki ha kell, őrült szexi, ha kell visszafogott és lezser, ha kell, akkor szimplán menő. Szíve mélyén persze ő is egy múlt által tépázott, érzékeny lélek, de ezt remekül palástolja a többiek előtt.
FURIOUSA - CHARLIZE THERON (Mad Max: A harag útja; 2015)
Szófukar, de elszánt nő, aki a jó ügy érdekében hagyja ott a diktatórikus rémuralmat gyakorló Halhatlan Joe-t, csak hogy aztán csalódottan konstatálja, nincs már hely ahová mehetnének a jövő reménységét szimbolizáló fiatal hölgyekkel. Furiosa ennek ellenére végig elszántan szeli az úttalan utakat és csak néha rogyik meg (ami csak jobban aláhúzza emberi vonásait), fel azonban soha nem adja a harcot. Muszáj, egyszerűen valakinek muszáj szelnie a harag útját. Át a gigászi homokviharon, túl a sziklákon és a furcsa madáremberek lakta vidéken. Veszélyes, kárhozatot sugall, reménytelennek tűnik néha, de ha más nem kerekedik fel, akkor ki?
WONDER WOMAN - GAL GADOT (Wonder Woman; 2016)
Magabiztos, talpraesett, nem utolsó sorban gyönyörű. Wonder Woman (polgári nevén Diana) egy valódi amazon (de tényleg), aki az I. világháború sújtotta Amerikába kerül egy nők lakta szigetről, ahol aztán képtelen megtanulnia, hogy az ember egyrészt mennyire sebezhető, manipulálható, másrészről pedig igenis megvan benne a törekvés arra, hogy jobb legyen. És igen, megéri küzdeni azért, hogy ez meg is történjen. Nem hiába lett a filmet követően ismét hatalmas rajongás tárgya ez a karakter - optimizmusa aranyat ér, fenékbillentő képessége pedig világraszóló, arról nem is beszélve, hogy ezzel (is) egy remek példaképként szolgál azon lányok, nők felé, akik elnyomva érzik magukat a másik nem által. Pajzsot fel, lasszót elő!
RITA VRATASKI - EMILY BLUNT (A holnap határa; 2014)
Ritával nem nagyon lehet szórakozni. Olyannyira nem ismeri a tréfát, hogy ha arról van szó, még Tom Cruise-t is gond nélkül agyonlövi nem is egyszer, de legalább több tucatszor. Rita Vrataski egy kérges szívű, karakán harcosnő, akinek élete jobbára abból áll, hogy kézzel-lábbal (valamint dögnagy fegyverekkel) hadakozik a földönkívüliek ellen, majd pedig ha nem lenne így is sok gondja, jön ez az irodakukac, aki azt állítja, napról napra ugyanazt a napot éli át. Rita kiképezi őt és megtanítja a harciasság mibenlétére, mindeközben pedig szíve is megenyhül kicsit. Csak egész kicsit. Épp annyira, hogy legyen egy kis sejtésünk, a kérges máz alatt valahol mélyen ott van egy érző emberi lény.
ILSA FAUST - REBECCA FERGUSON (Mission: Impossible - Fantom Protokoll; Mission: Impossible: Utóhatás; 2016, 2018)
Megközelíthetetlen. Enigmatikus. És Rita Vrataskihoz hasonlóan simán lenyomja Tom Cruise-t is, vagy legalábbis nagyon is méltó ellenfele ő harcban. A Mission: Impossible-filmek egyik legnagyobb (és egyben legújabb) üdvöskéje ő, aki azon nyomban belopta magát szívünkbe és akinek gyönyörű porcelánarcát nehezen tudjuk kiverni a fejünkből. Kicsit olyan, mintha maga Ingrid Bergman éledt volna újjá benne de úgy, hogy közben tudjuk, egy szempillantás alatt leteper bennünket a földre és ellátja a bajunkat. Ilsa Faust annyira menő, hogy ő az első női karakter a feleségét megformáló Michelle Monaghan-et kívül, aki visszatért a sorozatban. Van még kérdés?
LAURA - DAFNE KEEN (Logan; 2017)
Ne tévesszen meg senkit az, hogy még csak gyerek. Ne tévesszen meg senkit az se, hogy nem beszél sokat. És az istenért, senki ne bőszítse őt fel, mert különben könnyen kitelik tőle, hogy lekapja az illető fejét. Csak úgy könnyedén, mintha legalábbis levegőt venne. Mindeközben szegénykém olyan idegenül ül a pénzes játékpónin, mintha egy rókát (vagy...na jó, rozsomákot) néznénk egy babaházban. Na persze: ezen aztán ne is lepődjünk meg, elég csak megnézni az apucit (Logan), aki szintén elég hirtelen haragú és vérszomjas tud lenni. Nem csoda, hogy Dafne Keen a szerepben olyan mély hatást gyakorolt mindenkire, azóta külön filmet is szentelnének neki, mely ötletet mi teljes vállszélességgel támogatjuk.
HIT GIRL/MINDY - CHLOE GRACE MORETZ (Ha/Ver 1-2; 2010, 2013)
Mondjuk úgy, ha összeeresztenénk Laurát és Mindy-t, akkor aztán tényleg meglehetősen egyenlőtlen lenne a küzdelem, állítsunk velük szemben bárkit is ellenfél gyanánt. Mindy egy aranyos, kissé szertelen lány, aki azon túl, hogy nagyon szereti az apukáját, elmondható róla, hogy bitang jól bánik a fegyverekkel (akár John Woo-módra kettővel is egyszerre), és közelharcban is jeleskedik. Plusz, rémesen szarkasztikus tud lenni, ha arról van szó. Viszont azzal már meggyűlik a baja, ha a suliban kell beilleszkednie.
+1 NYÚLÁNYKA - HOLLY HUNTER (A Hihetetlen család 1-2; 2004, 2018)
Nyúlányka egy nagyon rugalmas hölgy. És ezt most érthetjük jelképesen és konkrétan is, hiszen az ő szuperképessége épp az, hogy Mr. Fantastic módjára tud olyan hosszúra nyúlni, amilyenre csak akar, más részről pedig meglehetős rugalmassággal lavírozik szuperhősi és családanyai tevékenysége között. Bár az idén mozikba került második részben már ez utóbbit kicsit elhanyagolja egy kis hősködés miatt (miközben apuci vigyáz a csemetékre), azért a végén megint megjegyezhetjük, hogy az egyik alappillér lévén a család, mint olyan, kártyavárként omlana össze, ha ő nem lenne.