Egy évben számos dolgot megünneplünk. Akadnak vallási eredetű, egy adott országhoz köthető, illetve személyes események is, de ilyenkor mindig jó kicsit kiszakadni a hétköznapokból. Filmes berkekben is rendre körbejárják ezeket a dátumokat, s noha minden műfaj képviselteti magát, azért mégiscsak horrorfronton lehet a legjobban kiforgatni magukból ezeket az alkalmakat.
Eli Roth Hullaadása remek apropó egy ilyen listához, ahol igyekeztünk a változatosságra törekedni, így minden ünnep csak egyszer szerepel, mivel karácsonyi vagy halloweeni horrorokkal tele a padlás.
Fekete karácsony (1974)
Millió meg egy karácsonyi horror, azon belül is slasher látott napvilágot, amióta létezik a mozgókép intézménye, de az egyik legkorábbi darabra esett a választás, nemes egyszerűséggel azért, mert a Fekete karácsony a zsáner egyik legjobbja. Még a Halloween műfajrobbantása előtt született meg ez a több szempontból is különleges alkotás. Az egyetemi campuson karácsonyozó lányok mellett a gyilkos legalább akkora figyelmet kap, az ő perspektívájából felvett jelenetek megelőzték a korra jellemző stílust. Ezen felül van benne valami bizarr, groteszk humor, ami a kínossága ellenére megnevettet. Méltatlanul elfeledett kincs Bob Clark klasszikusa, a két remake-ről azonban nem beszélünk, mert bár más okok miatt, de mindkettő borzalmas.
Halloween (1978)
Apropó Halloween. Gyanítom senkinek nem kell bemutatni az egyik legnagyobb horrorfranchise-t, mely már 13 filmet élt meg az évek során. A minőségük más kérdés, de John Carpenther eredetije elindította a slasher hullámot és örökre megváltoztatta a műfajt. A zenéje, hangulata a mai napig etalon, Michael Myers árnyként kószáló rémsége nemkülönben. Hiába telt el 45 év, még mindig az egyik legkedveltebb néznivaló halloweenkor, nem véletlenül.
Véres Valentin (1981)
A Valentin napot sokan nem szeretik, nekik (bár mindenki másnak is) ideális lehet ez az újabb klasszikus a szerelmesek napján, melyet a Fekete karácsonyhoz hasonlóan kevesen ismernek. Anno a 3D-őrületet meglovagló remake elég szépet ment 2009-ben, de az eredeti változat sokkal jobb, szinte mindenben. Korához képest meglepően véres slasher, melyet annak rendje és módja szerint csúnyán meg is nyirbáltak, így mindenképp a vágatlan verziót ajánlatos megtekinteni. Korrekt sztori, csúcs praktikus effektek és igazi 80-as évek hangulat. Az ünnepen röhögve, vagy párunkkal összebújva, egyaránt kellemes vérgőzös nosztalgiatrip.
Feltámadás (1999)
Elsősorban krimi-, de horrorelemekben is bővelkedik Russell Mulcahy műve, melyre legtöbben azért emlékeznek, mert ez a film a legpofátlanabb Hetedik másolat, ami valaha készült. Görcsösen igyekszik megidézni Fincher mesterművének hangulatát, sőt konkrét jeleneteket használ fel belőle, ami meglehetősen ront az élményen. A végeredmény viszont, a kissé olcsó, tévéfilmes hatás ellenére sem rossz. A sorozatgyilkos, aki áldozatai végtagjaiból akarja megalkotni, majd feltámasztani Jézust, elég beteg figura és a húsvétot sem láthattuk még ilyen bizarr és sötét köntösben.
Ítéletnap (1999)
A szilveszteri bulikat nem sokszor idézték meg horrorformában és az Ítéletnap sem csak ebben a zsánerben mozog. Az ezredfordulós parát lovagolta meg Peter Hyams filmje, ahol az ördög a földre száll, hogy teherbe ejtsen egy lányt, aki majd megszülheti az Antikrisztust. Persze Arnold Schwarzenegger ex-zsaruként nem adja könnyen az ártatlanok vérét, még akkor sem, ha Gabriel Byrne piszok menő Sátán. Butácska és eléggé kaotikus darab, de megvan a maga bája és még hiánypótlónak is mondhatjuk, elvégre nem minden nap lát az ember egy ilyen elborult akció-horrort.
Boldog halálnapot (2017)
A születésnapunk sem maradhat ki az ünnepi alkalmak táborából, hiszen ilyenkor jobb esetben minden rólunk szól. A Boldog halálnapot főhőse is így érezhette magát, míg meg nem ölték. Aztán belekerül egy időhurokba, hogy újra és újra átélje a történteket, ám közben megpróbálja felgöngyölíteni az ügyet. Szórakoztató, vicces horror-vígjáték, ami frappánsan keveri a műfajokat, jól bánik a karaktereivel és remekül használja ki a zsáner sajátosságait. A folytatás sem sikerült pocsékul, de az első rész az igazi őrült móka.
Fehér éjszakák (2019)
Ari Aster az elmúlt évek egyik legjobb horrorját készítette el a Fehér éjszakákkal, mely a svéd Midsommar ünnepet eleveníti fel, amit itthon a Májusfa állítással lehet leginkább rokoni kapcsolatba hozni (nyilván a svédek ünnepe számos dologban eltér). Az amerikai turisták elmennek bulizni a nomád szektába, távol a mikrohullámú sütők kényelmétől, hogy aztán a dolgok eléggé elborult fordulatot vegyenek. Persze a sztori ennél sokkal mélyebbre ás, egyszerre komor és sötét mentális tortúra, illetve lehengerlő látványvilágú művészi produktum. Zavarba ejtő, nyomasztó, mégis hipnotikus erejű utazás, melyre nem lehet felkészülni, de át kell élni, hogy magába fogadjon, vagy összerágjon és kiköpjön.