Olyan műfaj a science fiction, amellyel kapcsolatban sokszor érezzük: egész egyszerűen képtelen nekünk újat mutatni, láttunk már mindent. Láttuk, ahogyan egy egyszerű, kalandvágyó fiú megmenti a galaxist a sötét erőktől egy hercegnő és egy szimpatikus simlis oldalán. Láttuk, ahogy a technológia megpróbál felülkerekedni az emberen - majd fordítva. De időről időre megtapasztaljuk egy-egy filmet elnézve azt a bizsergető, felemelő érzést, amely azt suttogja agyunk egy rejtőzködő zugában: "Na ilyet, ehhez hasonlót még sohasem láttam." Alapos gyanúnk van feltételezni, hogy Luc Besson legújabb, gigászinak ígérkező sci-fi kalandfilmje, a Valerian és az ezer bolygó városa éppen ilyen lesz.
Az 1967-ben útjának indított, alapul szolgáló francia képregény nyomán készült film elkészítése réges-régi vágya volt a francia származású, nagy hatású direktornak - aki másra sem várt, mint hogy a digitális technológia végre olyan szintet érjen el, amelynek használatakor nem kell bizonyos költségvetési kompromisszumokat kötnie. Besson már a kilencvenes években szívesen belevágott volna a projektbe, de végül egy nem kevésbé fantasztikus, bombasztikus látványvilággal bíró űrmesével lepett meg minket. Az ötödik elemmel, amelyre nem mellesleg - a Star Warsszal, az Avatarral és több más társával egyetemben - óriási hatást gyakorolt a francia képregény-klasszikus.
Az eddigi legnagyobb költségvetéssel bíró európai mozi történetének középpontjában két intergalaktikus rendőr áll, a nőcsábász Valerian (Dane DeHaan) és a talpraesett, erős és gyönyörű Laureline (Clara Delevingne), akiket nyomozásuk az ezer bolygó városába vezet, ahol kénytelenek elhárítani egy egész világegyetemet veszélyeztető sötét, fenyegető erőt. Együtt, karöltve kell leküzdeniük ezer bolygó ezernyi veszélyét, miközben olyan elképesztő, legvadabb fantasyálmainkat is felülmúló lényekkel kerülnek interakcióba, amelyek láttán szájtátva csodálkozunk majd.
A szájtátás természetesen vonatkozik a pompás látványvilágra is, hiszen Besson nem bízott semmit a véletlenre: közel három éven át tervezte, formálta projektjét, hogy az a lehető legtökéletesebb formában támadja meg érzékszerveinket és ámítsa el a filmszínházak kíváncsi látogatóit. Szakemberek tucatjaival dolgozta ki a díszletek minden egyes szegletét, és mesteremberek legjobbjainak segítségével váltotta azokat valóra. Olyan emberek munkáját dicsérhetjük majd meg, mint a tehetségét a Pókember 2-ben is kamatoztató, Oscar-díjas Scott Stodlyk effektvarázsló, illetve Ben Mauro grafikai tervező, aki már a Lucy című film kedvéért is együtt dolgozott a rendezővel, így nem volt számára teljesen ismeretlen a terep.
Egy igazán jó science fiction persze egyszerre köszönheti sikerét a látványnak és a színészeknek, mely utóbbi felhozatalra szintúgy nem lehet panaszunk: Az erő krónikájával befutott és azóta egyre több izgalmas filmben helytálló Dane DeHaan mellett a Papírvárosban megismert Clara Delevingne tehetségét is megcsodálhatjuk olyan, szakmájuk krémjének titulált színészekkel, mint Clive Owen, Ethan Hawke, illetve John Goodman. És ha ez még nem volna elég - egyúttal aláhúzva a filmbeli Ezer Bolygó városának színességét, változatos közegét - a rendező megnyerte magának a popzenészként ismert Rihannát, valamint a jazz-zongorista Herbie Hancock is tiszteletét teszi egy jelentőségteljes szerepben.
Drága útitársak, induljunk hát útnak, s bárhová is lyukadunk ki, ne feledjük: csakis a csillagos ég szabhat határt a fantáziának. Vagy még az se, ha a Valerianról van szó. Tegyük fel 3D-szemüvegünket, készüljünk fel a csodára, s irány a legközelebbi mozi hűs, kényelmes terme!
A Valerian és az ezer bolygó városa július 20-tól látható a mozikban!
(X)