Idén 20 éves a Feketék fehéren - ebből is látszik, milyen sokat változott a világ az elmúlt két évtizedben. A Wayans-dinasztia igazi trash-filmje, ami ma már biztosan nem készülhetne el, a kétezres évek elején azonban még sokak számára szórakoztatónak számított, ahogy a két fekete zsaru fehér cicababának öltözve figurázza ki a társadalmi és nemi különbségeket.
Kevin és Marcus Copeland (Shawn és Marlon Wayans) FBI-ügynökök azt a megbízatást kapják, hogy védjék meg egy feltételezhető merénylettel szemben a híres és gazdag testvérpárt, Brittany és Tiffany Wilsont (Maitland Ward és Anne Dudek). Egy apró baleset miatt azonban a lányok bezárkóznak a hotelszobájukba, ez pedig veszélyezteti a titokban zajló akció sikerét, így elmaszkírozva a rendőrpáros veszi át a helyüket.
Hiába szidta a kritika már megjelenésekor a filmet (a Rotten Tomatoes oldalán a mai napig csupán 15%-on áll az értékelése), a nézőket még az 5 Arany Málna-jelölés sem zavarta: a film 37 milliós büdzséjének a háromszorosát hozta vissza, az évek alatt pedig kultfilmmé avanzsált. Akár jó, akár rossz értelemben, de provokatív alaphelyzete miatt a maga idejében a közbeszéd tárgyává vált. Nem volt nehéz kapcsolódni hozzá, hiszen lazán átveszi a Van, aki forrón szereti sztoriját, festékvödrös jelenetével megidézi a Carrie-t, de a popkultúra akkoriban különösen aktuális alakjaira is épít, úgymint Carmen Electra, Pamela Anderson, Paris Hilton és Nicky Rothschild.
Tény, hogy nem a kifinomultabb humort kedvelő közönség számára kedvez Copelandék kalandja, ám az "olyan rossz, hogy már jó" fogalmát abszolút kimeríti, épp ezért nem is érdemes túl szigorú szemmel leülni e vígjáték elé, hiszen már a kamuflázs sem vehető komolyan. Pedig a maszkmester a több Oscar-díjjal is elismert Greg Cannom volt, aki olyan filmeken dolgozott, mint Coppola Draculája, a Mrs. Doubtfire, A maszk, a Talpig majom vagy akár Michael Jackson Thrillere, tehát könnyelműség lenne ezt szándékos koncepció helyett ballépésnek titulálni. A B-filmes rendőrmunka túlzott komolyanvételének kifigurázása nem csak az álca bugyutaságában, de a Copelandék mellett ellenpontként feltűnő Vincent Gomez (Eddie Velez) és Jacob Harper (Lochlyn Munro) folyton értelmetlen játékaikkal elfoglalt pancser karaktereiben is feltűnik. Mindemellett a film harsányan és sarkosan áll bele a sztereotípiákban, nem tabu számára a rassz- vagy nembeli különbségek paródiája, ahogy a felső tízezer sznobizmusának karikatúrája sem.
Természetesen nem kell túlmisztifikálni a történetet, a Feketék fehéren egy egyszerű, de a rajongók számára iszonyúan szórakoztató film, ami olyan emlékezetes pillanatokat adott a nézők számára, mint Latrell Spencer, vagyis Terry Crews dalra fakadása - a színész egyébként egy felvételből megcsinálta a jelenetet, mivel őszintén szerette és ismerte Vanessa Carlton dalát. A sportolóból lett színész egy az Entertainment Weeklynek adott interjújában elmondta, hogy karakterét az általa ismert focistákból és atlétákból rakta össze: Crews a saját megélt tapasztalatit építette figurájának szövegeibe és viselkedésébe.
A Feketék fehéren megítélése a Trópusi viharéhoz hasonlóan folyton változik: eleve megosztó jelenségek, amik az újabb és újabb korszellemek vonatkozásaiban más státuszba sorolódnak. Jogosan érdemelte ki viszont a "bűnös élvezet" jelzőt, és mi örömmel esünk kísértésbe még ma is.