2008-ban senki nem számított rá, hogy egy Kung Fu Panda nevű animációs film - amiben egy pufi panda történetét ismerjük meg, akit véletlen bekerül a legnagyobb kung fu harcosok közé - több lenne egy egyszerű, jó esetben bugyutaságaival elszórakoztató rajzfilmnél.
A DreamWorks Animation akkoriban volt túl egy harmadik Shrek filmen és a Madagaszkáron, amik semmi olyasmit nem vetítettek előre, hogy a stúdió új filmje az érett humor mellett bármilyen más aspektusban kiemelkedne az állatos animációs filmek tömegéből. Szerencsére ránk cáfolt a Kung Fu Panda.
A Kung Fu Panda elkészültét lelkes háttérmunka előzte meg, az alkotók elmélyültek a kínai kultúrában, festészetben, szobrászatban, építészetben, és olyan kínai filmekből is ihletet szereztek, mint a Hős, a A repülő tőrök klánja és a Tigris és sárkány. Az egész filmet átjárja ez a fajta rajongás, a Kung Fu Panda maga egy szerelmeslevél Kínához és a kung fu filmekhez. Ezért is rettentő népszerű a Kung Fu Panda Kínában, mert egy percig nem próbálja elhitetni, hogy szakértője lenne, vagy magáénak tudná ennek az országnak a kultúráját, történelmét, ahogy Po karakterén keresztül is egy nyugati, harcművészeti filmeken felnőtt kisfiú személyisége rajzolódik ki, aki részese akar lenni eme számára rendkívül menő kung fus dolgoknak.
A pazar humor mellett jó dialógusok és tanulságos üzenet is vár minket. A Kung Fu Panda jól ötvözi a kínai bölcsességeket a nyugati mentalitással (gondoljunk csak a "fogadd el önmagad", "mindenki különleges" filmvégi üzenetre). De az egész cselekmény rendkívül átgondolt és rétegzett, ahogy az egész sztori is egy önbeteljesítő jóslat. Hogy belegondolva a történet mennyire inkább Shifu mesterről szól, az igazi tanítóvá való válásának útjáról, ahogy sárkányharcost farag egy dagadt pandából és végül szembenéz a múltjával, Tai Lunggal. Poénjai is sokkal többet árulnak el szereplőiről, és több okosság bújik meg mögöttük, mint elsőre látszik, főleg a Shifu mester és Oogway mester közötti interakciók esetében.
De még bőven lehetne sorolni az érdemeit, kezdve a briliáns szinkronmunkától, olyan sztárokkal, mint Jack Black, Dustin Hoffman, Ian McShane, de még a pár mondatos mellékszereplőket is olyan nevek szólaltatják meg, mint Angelina Jolie, Seth Rogen, Lucy Liu és Jackie Chan. Na meg a mesterien megkoreografált harcjelentekről sem érdemes megfeledkezni, igaz, inkább a film második felében és végén kerül sor ezekre, de a Kung Fu Panda alapvetően sosem a verekedésről szólt elsősorban.
A kicsit sötétebb hangulatiság felé evező második, majd az önfeledt humorba visszatáncoló harmadik rész is sikeresen vitte tovább az identitáskeresés fontosságának üzenetét, magunkkal való megbékélés témakörét, amit a trilógia sokféleképpen megközelített a három filmjében. A Kung Fu Panda egyszerre volt egy üde, vicces rajzfilm, izgalmas kung fu kaland és bölcs tanmese egyszerre. Nem is véletlen, hogy ez a szívemhez egyik legközelebb álló animációs film. Reméljük, hogy a készülő negyedik rész sem rontja el a trilógia kohézióját.