Hirdetés

Visszatekintő: Willow

|

Egy klasszikus fantasy a 80-as évek bugyraiból.

Hirdetés

A Disney+-on november 30-tól tekinthető meg az 1988-as Willow folytatása sorozatformátumban, ami remek apropót szolgáltat számunkra, hogy kicsit visszatekintsünk Ron Howard klasszikus fantasy meséjére. Ami, mint megannyi dolog a 80-as évekből, igazán csak évekkel, évtizedekkel később harcolta ki azt a státuszát, ami jelenleg is körülövezi.

Hirdetés

A '80-as évek megannyi őrült koncepciónak adott otthont, és köztük kiemelkedtek azok a fantasy filmalkotások, melyeket manapság már csak a legelvetemültebb filmrajongók ismerhetnek - többségük ugyebár a Conan, a barbár mintájára mutatta be izmos hősök harcát gonosz varázslók ellen. Adta magát a lehetőség, hogy egy nagyobb büdzsével akár egy valamirevaló fantasy-t is össze lehetne hozni, amihez kapóra jött George Lucas eredeti története.

A Willow végül hozzávetőlegesen 35 millió dolláros büdzséből valósult meg, és 114 milliót hozott a konyhára, ami szép teljesítménynek számított 1988-ban. Ennek ellenére - főleg hazánkban - szinte úgy pörögtek le a '90-es évek, hogy kevesen hallhattak erről a filmről, akiknek nem adatott meg a lehetőség, hogy még a premier évében megtekinthessék azt a moziban. Csak a 2000-es évek elején, amikor berobbantak A Gyűrűk Ura, illetve a Harry Potter filmek, a kereskedelmi tévécsatornák akkor jöttek rá, hogy akadt még egy-két vállalható alkotás a közelmúltból. Mai napig emlékszem, hogy az RTL-en úgy promózták be a Willow-t, mint ami A Gyűrűk Ura és a Harry Potter filmek előtt játszódott valamikor nagyon-nagyon régen.

Itt pedig érdemes ismét felemlegetni George Lucast, no meg a nevével egybeforrt Star Wars franchise-t, hiszen a Willow effektjeiért is az az Industrial Light & Magic felelt, mint a messzi-messzi galaxis vizuális megjelenítéséért. Igazán megmosolyogtató a hasonlóság egyes szörnyek dizájnjában, melyek akár a Star Warsból is előléphettek volna.

Amíg azonban a messzi-messzi galaxis filmjei alapvetően felnőtteknek szóló történetként készültek el, a Willow egy-két merészebb húzástól eltekintve (a film eleji vadász malackutyák gyilkolása igazán sokkoló!) hű maradt a mese mivoltához, ami egy igazán szívmelengető sztorit mutat be a nézők számára a jó és a gonosz örök harcáról. Van itt minden, ami elengedhetetlen egy meséhez: prófécia a gonosz legyőzéséről, egy fiatal, saját útját kereső főhős (Warwick Davis), egy humorforrásként is jól funkcionáló harcos (Val Kilmer), szörnyek, valamint kalandok varázslatos tájakon.

Ezt láttad már?

Rengeteg hír, cikk és kritika vár ezen kívül is a Puliwoodon. Iratkozz fel a hírlevelünkre, mert kiválogatjuk neked azokat, amikről biztosan nem akarsz lemaradni.


Különösen érdekes 2022-es perspektívával nézni a Willow-t - a színészi stábból és a felsorakoztatott karakterekből is hiányzik az etnikai és nemi diverzitás, ami a szivárvány koalíció túltolásába belefáradt néző számára igazi felüdülés lehet, hiszen a narratíva és a szereplők közötti dinamika ezek nélkül is jól működik. Ezt a homogenitást azonban gyaníthatóan orvosolni fogják a sorozatra, ami ismét parttalan vitacunamikat fog elindítani a liberális és konzervatív nézők radikális szárnyai között.

A Willow legnagyobb erénye a szerethető karaktereken és a klasszikus mese jellegén túl, hogy egy kerek történetet mesélt el. Szintén szembetűnő a mai filmekhez szokott néző számára, hogy a Willow egy önálló sztorit akart bemutatni, aminek volt eleje, közepe és vége, és a záró képkockákkal nem a következő felvonást akarták megalapozni. Ebből kifolyólag lehet morfondírozni azon is, hogy a hamarosan elrajtoló sorozatnak mekkora a létjogosultsága. Elöljáróban, látatlanul persze korai bármilyen verdiktet kikiáltani, de mindenképp hátrányból indul a sorozat, aminek le kell vetnie magáról az újabb "olcsó bőrlehúzás" bélyeget, amibe bizony a Disney+-on már számtalan szériának beletört a bicskája.

Az eredeti 1988-as film ettől még egy üde színfoltja marad a '80-as éveknek. Egy hamisítatlan fantasy kaland került bemutatásra, mely szemet gyönyörködtető tájakon játszódik, a korszakhoz képest tisztességes vizuális megoldásokkal operál (azért 2022-es szemmel már egy-két megjelenítés erősen kirívó a negatív tartomány irányába), és olyan hősöket vonultat fel, akiknek szívből tudunk szurkolni - és akik mellett őszintén tudunk nevetni. Nem rajtuk, hanem velük. Ha a sorozatnak sikerül megidézni a filmnek eme lelkületét, akkor nyert ügye lesz a nézőknél, de egyben ez jelenti a folytatás legnagyobb kihívását is. Pár nap, és kiderül, megugorja-e a lécet.

Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.