Hirdetés

Évadkritika: Westworld

|

A Westworld egy igen hosszú utolsó részben fedte fel (majdnem) az összes titkát.

Hirdetés

Véget ért a Westworld első évadja és most jó hosszú időre lepihen, hisz a második felvonás csak 2018-ban érkezik, de addig foglaljuk össze mi történet az utolsó részben, hisz rekord hosszúságú másfél órás évadzárót kaptunk. Sok mindent lezártak, de egyben nyitva is hagytak legalább ugyanennyi szálat és a készítők felkészültek a második évadra egy epikus cliffhangerrel.

Az írás spoilereket tartalmaz!

Hirdetés

Az utolsó rész a nagy megoldásokról szólt, amíg az évad közben senki nem fogta a kezünket és komolyan lehetett kombinálgatni hétről-hétre, vagy utána lehetett olvasni mindennek, a kérdés csak az, hogy az átlag nézőnek elég volt-e az, amit látott. Most viszont végre leültettek minket, hogy tessék figyelni elmagyarázunk mindent lassan még egyszer.

Beigazolódott a William=fekete ruhás teória, még akkor is ha sokan már korábban tudták, vagy legalább az előző rész alkalmával már félig bevallották, a nagy megerősítésre csak most került sor, ahogy elmeséli Doloresnek a történetét. Kettejük dialógusai talán a legjobb jelenteket hozták, amikből végre az is kiderül, hogy a labirintust miért is nem neki találták ki, hanem a lakóknak. Zseniális volt, ahogy Arnold elmagyarázza Doloresnek, szerinte hogyan alakul ki igazából a tudatuk és ebből az is érthető miért ismétlődik minden egyes nap, a lakók állandóan visszatérnek a kiinduló ponthoz, amibe szépen lassan beleőrülnek, hacsak nem kezdenek el befelé haladni, először az emlékeiket felfedezve, majd jön az improvizálás és végül az utolsó elem, amikor meghallják a hangot, a saját hangjukat. Szívszorító volt a rádöbbenés, hogy Dolores is egy hurok fogja volt, mert eddig képtelen volt megtenni az utolsó lépést a tudata felé. Majd minden fordulat legalább ilyen érzelmi töltetet hozott, főleg Arnold öngyilkossága, amiből a Wyatt szál is egyértelművé vált.

Maeve vonalán legalább ennyire lehangoló volt, hogy egyáltalán nem saját akaratából cselekszik, hanem valaki megtervezte a szökését, bár ő is megtette az első lépéseket az öntudat felé azzal, hogy nem hagyja nyugodni a lányának a holléte és végül nem hagyja el a parkot és leszáll a vonatról. A levegőben hagyták kicsit Elsie és Stubbs (a biztonsági őr) szálát, bár előbbiről valószínűleg inkább egyértelműen eldőlt, hogy meghalt és a továbbiakban nincs szükség rá, utóbbi megtámadása pedig csak egy újabb enyhe célzás volt Ford radikális döntésére és nem több, illetve Ford titokzatos lassan készülő robotját sem ismerhettük meg.

Dolores közös jelenete Teddyvel szürreális módon mutatta be, ahogy minden, ami a park része csak egy külön erre a célra megírt történet, nem a valóság, csak játék, és ahogy a fekete ruhás is kifejti mindezzel súlytalanná válik a világa, kevés lesz a látogatónak, mert az nem szórakoztató, ha az ellenfél vesztésre van programozva és nincs kockázat. Ford erre rá is döbben, kicsit be is váltja az ígéretét és végső tetteként "eltöri" a játékait és megadja az összes lakónak a lehetőséget az öntudatra ébredésre. Talán tőle számíthattunk a legkevésbé erre a lépésre és világossá vált, mennyire fáj neki Arnold halála a valóságban és igazából talán soha nem is ellenezte a lakók tudatának megszerzését, csak ő ezt egy lassú folyamatnak képzelte el.

Így a végére az az érzés maradt bennem, hogy igazából ez amolyan nulladik évad volt, amivel felvezették a majd valós öntudatra ébredést, mert egyelőre inkább csak a felszínt surolták a lakók és kevesen is vannak egy igazi lázadáshoz. Lisa Joy és Jonathan Nolan egyértelműen azt várták tőlünk, hogy a lakókkal együtt fedezzük fel a világot és végig bizonytalanságban hagytak minket, addig nem is volt egyértelmű a két időszál, amíg erre maga a karakter rá nem döbben. Az már más kérdés, hogy mennyire jó döntés tíz részes hosszúságú bevezetést írni egy történetnek, mert néha nagyon leültek az események, hiába voltak fenomenálisak a színészek.

A Westworld egy olyan sorozat, amelyik nemcsak mesél, hanem mond is valamit, egy gyönyörű látvánnyal karöltve, csak elég ráérősen. Most, hogy megvolt a bevezetés, lefektették az alapszabályokat, bemutatták a karaktereket, alig várom, hogy igazán elmerüljünk ebben a világban, megismerhessük akár a többi parkot is (East World?), viszont azt is teljesen megértem, ha valakinek szimplán nem volt türelme kivárni az igen hosszúra sikerült előjátékot vagy nem tudta megkedvelni a karaktereket.

(A stáblista után van még egy jelenet, ami a történet szempontjából nem fontos, de érdekes lehet.)

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.