Ha kihagytátok a cikk első részét, akkor a linken keresztül érdemes bepótolnotok!
Sofia Coppola - A Keresztapa 3
Tanulmánynak is beillő elemzések, könnyed hangvételű blogbejegyzések és podcastek százai keresték a választ arra a kérdésre, hogy A Keresztapa harmadik felvonása miért is nem ér fel az előző kettőhöz. A téma specialistái döntően azt szokták kiemelni, hogy a kusza-zsúfolt történetvezetés miatt az amúgy érdekfeszítő szálak egy zavaros, se íze-se bűze katyvasszá álltak össze. Ez pedig akkor is helyrehozhatatlan gondként nyomná rá bélyegét az összképre, ha abba nem rondítana bele Sofia Coppola egy anyák napi ünnepségről is kilógó teljesítménye. Különösen a híres-hírhedt halál-jelenet teszi egyértelművé, hogy apja némiképp elfogultan mérte fel, hogy gyermeke akkor mire is képes.
Jaden Smith - A Föld után
Ebbe a csapdába egyébiránt Will Smith is beleszaladt. A 2013-as A Föld utánt eredményekben gazdag pályafutása legcsúfosabb, bűnnek is beillő vétkének könyvelte el. Ráadásul egyetlen kurta percig sem tagadta, hogy hibát követett el azzal, hogy fiára, a feladathoz fel nem érő Jadenre bízta a főszerepet.
Natalie Portman - Star Wars
A J. J. Abrams és Rian Johnson nevével fémjelzett új Star Wars trilógia reputációja az anyagi siker, valamint a záróepizódot leszámítva remek kritikai fogadtatás dacára sem makulátlan. De itt a gond elsősorban az, hogy a rajongók meglepően magas hányada adott hangot annak az óhajának, hogy kedvenc franchise-ában lehetőleg kevesebb nőnek és kisebbséginek kéne feltűnnie. Mert indoklásuk szerint ez egy rafináltan körmönfont támadás a pontosabban nem definiált hagyományos értékek ellen. Ergo, ha nem vigyázunk, esetleg előfordulhat, hogy nem kizárólag heteroszexuális fehér férfiak kalandjain izgulhatunk, megágyazva ezzel a nyugati civilizáció pusztulásával kombinált, kénkőszagú morál-apokalipszisnek.
Azonban, hangozzék ez akármennyire is cinikusan az avatatlan fülnek, bátran kijelenthetjük, hogy ez a nézőpont tulajdonképpen kétségbevonhatatlan nívóemelkedésre utal. Mivel anno, az Anakin Skywalker felemelkedésére és bukására koncentráló alkotásoknál általános volt a konszenzus arról, hogy a stáb egyik-másik tagja bárminemű ideológiától mentesen nyújtott messze az átlag alatti teljesítményt. Manapság Natalie Portman-t mestersége Oscar-díjjal honorált, ihletett űzőjeként emeli piedesztálra a kritika. Holott a Baljós árnyak után a zsurnaliszták java arra jutott, hogy mindenki boldogabb lenne, ha egy, semmiféle előadói készséget nem igénylő területre nyergelne át. Később ez szórakoztatóipari alaptétellé avanzsált - a direktorok egészen egyszerűen nem akartak kockáztatni vele komolyabb projekteknél. Csak a 2003-as Hideghegy után kezdték belátni, hogy nem éppen acélos figura-megformálásához Lucas karton-ízű dialógusain túl az is nagyban hozzájárult, hogy az író-rendező alig-alig domborította ki Padme személyiségét.
Hayden Christensen - Star Wars
Hasonlóképpen, a hivatásos ítészek Hayden Christensen feje felett is pálcát törtek, mert míg kolléganője vajmi kevés teret kapott arra, hogy megcsillogtassa rejtett adottságait, neki egy páratlan sansz hullott az ölébe. Elvégre a popkultúra egyik legismertebb gonoszának lassú, fokozatos erkölcsi megingása folyamata megfelelő játékkal kísérve garantálhatta volna, hogy a leginspiráltabb művészek között emlegessék a nevét. Ám eszköztára szegényesnek bizonyult ahhoz, hogy meggyőzően prezentálja a messzi-messzi galaxis sorsát alapjaiban meghatározó pálfordulást.
Al Pacino - Jack és Jill
Egy gyakori-fájdalmas jelenség az ágazat ikonjainak döntően nettó anyagi okokból történő elzüllése is. Az időben visszavonulni nem tudó vagy nem akaró, pazarul csengő nevű sztárok közül rengetegen engedtek a könnyű pénz csábító szirénszavának, és bólintottak rá méltatlan ajánlatokra. Al Pacino hosszú évtizedek alatt felépített, pár kisebb baklövéstől eltekintve patyolattiszta renoméján lemoshatatlan foltot ejtett, hogy a Jack és Jillben bohóckodott. A mozgóképnek álcázott reaktorbaleset kifejezetten szürreális lett, hiszen az antikomédiában az ikon leírhatatlan mélységekbe zuhanva harcol a női parókát húzó Adam Sandler kegyeiért.
Robert De Niro - Nagyfater elszabadul
Taxisofőr, Dühöngő Bika, Szemtől szemben, A komédia királya, Nagymenők, Casino: a színészek többsége a fél karját odaadná, ha lehetősége nyílna ehhez mérhető etalonokban elnyerni a publikum csodálattal vegyes tiszteletét. Robert De Niro az összesben megmutatta, hogy alig egy maroknyian mérhetőek hozzá - éppen ezért felfoghatatlan, hogy miért is mondott igent a poénokat kamaszosan alpári intermezzókkal pótolni igyekvő Nagyfater elszabadulra. Pláne, mivel ebben egy visszafogott unokája idegeire menve sablonosabbnál sablonosabb ál-kalandokba csöppenő, kangörcsös nyugdíjasként takaréklángon alibizett a rá jellemző sziporkázás helyett.
Ezzel a casting-baklövéseket kiveséző cikksorozatunk befejezéséhez érkeztünk. Amennyiben úgy érzitek, hogy egy gyalázatosan gyenge alakítás esetleg kimaradt a felsorolásunkból, Facebook-oldalunkon vagy itt, a kommentszekcióban oszthatjátok meg velünk a véleményeteket.