Őszintén bevallom nektek, hogy ezekkel a cikkekkel elég nagy gondban vagyok. Ugyanis nehezen lehet írni egy olyan műről, ami mind filmen és mind könyvben a kedvenceim közé tartozik. Azért nem kell aggódnotok, hiszen a cikk készen van (máshogy nem is tudnátok olvasni). Nem is szaporítom tovább a képernyőn lévő betűket, inkább belecsapok a dolgokba.
A filmet ismét Peter Jackson rendezte. Ismét azt kell mondanom, hogy remek munkát végzett. Bár azt is meg kell jegyeznem, hogy az eredeti történet iránti hűség nem igazán jellemző a filmre.A főbb cselekményszálak megmaradtak, de számos apróságot módosított. Egy ilyen szembetűnő változtatás a Banyapókkal való harc. Könyvben ez a második részben szerepel, de filmen a befejező epizód közepe környékén. Persze ezeket a tologatásokat is meg lehet érteni, hiszen ha egy filmbe sűrítenének minden látványosabb mozzanatot, nem maradna semmi a következőre. Volt egynéhány dolog, ami miatt hiányérzetem támadt a filmmel kapcsolatban. Ezek közül csak néhányat említenék. Szarumán halála az egyik. A bővített verzióban benne volt, de szívesebben láttam volna az eredeti verziót, ahol a Kígyónyelvű Gríma döf tőrt a rossz útra tévedt fehér mágusba. Egy másik mozzanat is gondolkodóba ejtett, persze negatív értelemben. A kettétört penge újrakovácsolása eredetileg az első részben szerepel. Jackson pedig berakta ide. A Minas Tirith előtt zajló csata is okozott némi keserű szájízt, ugyanis eredetileg a rohíroknak segítenek a vademberek legyőzni Mordor seregeit, de a filmben még csak említésre sem méltatták őket. A moziból egyébként kimaradt a Megye megtisztítása is, de az csak kellemes ráadás lett volna, ha mégis leforgatják. Ezekkel szemben volt számos olyan dolog, ami nagyon tetszett. A nyitó jelenet valami zseniális. Amikor Szméagol meséli, hogy miként ölte meg barátját a Gyűrű miatt és hogyan vált olyanná amilyen. Ez a rész kiválóan jellemzi a Gyűrű gonoszságát. Egy másik remek rész a filmben a Holtak ösvénye. Könyvben számtalanszor olvastam át azt a részt, ezért kíváncsi voltam, hogy Jackson és csapata hogyan valósítja meg. Nem csalódtam, hiszen igen hangulatosra sikerült. No persze akadnak humoros mozzanatok is. A bővített változatban van egy rész melyben Gimli és Legolas ivó versenyt rendeznek. Persze a törp szokásához híven nagy mellénnyel feszül neki a komoly próbának, de kiderül, hogy a tündéknek sokkal jobban megy az ivás, mint a csupaszőr törpöknek. A film becsületére válik, hogy nincs olyan perce az alkotásnak, ahol unatkozna a néző. Végig fenn van tartva a figyelem, hiszen mindig történik valami. A befejezés is remekül sikerült, bár harmadik vagy negyedik megtekintés után kicsit hosszúnak tűnik, de ennek ellenére is kiváló. Változtatások ide vagy oda, azért azon is el kell gondolkodnunk, hogy van egy bizonyos időtartam határ, amit jó, ha betartanak. Így is nagyon hosszúra sikerült a film, főleg a bővített verziók. Ha az utolsó részt a könyvhöz hűen forgatják le, nem lett volna elég a 3 és fél óra, hanem átlépte volna a 4-5 órás időtartamot, ami valljuk be, nem egy csekély idő és végigülni, legyen akármilyen izgalmas a film, nem igazán lehet.
A film 2003. december 17.-én jelent meg Amerikában, Magyarországon pedig 2004. január 8.-án. A film készítői maradtak ugyanazok, akik az előző részeknél. A 94 millió dollárból elkészült alkotás több mint 1 milliárd dollárt hozott a konyhára.
Történeti hűség: 7/10
Képi megjelenítés: 10/10
Összesen: 8.5/10
Összegezve: Peter Jackson véghezvitte azt, amiről előtte csak beszélni mertek. Egy kitűnő könyvtrilógiából készített egy zseniális adaptációt. Ez a rész is, ahogyan az előző kettő, hihetetlenül izgalmas és látványos. Méltó befejezése lett egy mára már klasszikusnak számító sorozatnak. Minden elismerésem Jacksonnak és a készítőknek!