Sokan találgattak, hogy a Lucasfilm merre tolja tovább a gigafranchise-zá vált Star Wars szekerét, hiszen Rey, Kylo Ren és a többiek története a Skywalker korával mondhatni vakvágányra került - legalábbis a fogadtatás tekintetében (persze képregények képében az a vonal is bővül, például a Kylo Ren felemelkedésével vagy a Skywalker kora - Hűséggel). A megoldás egy "új" korszak, ami az első számozott mozifilm, A baljós árnyak előtt nagyjából 200 évvel játszódik. A High Republic, avagy magyarul Köztársaság Fénykora érának alapjait egy dedikált írógárda fektette le. Ebben helyet kapott Cavan Scott (Star Wars Adventures), Claudia Gray (Vérvonal és a Mester és tanítványa regények), Justina Ireland (Spark of the Resistance, Lando's Luck), Daniel José Older (A végső dobás) és Charles Soule, aki a történetfolyamot elindító regényével, a New York Times Bestseller A Jedik fényével bebizonyítja, hogy képes elvinni a hátán egy ekkora súlyt. Nem is akárhogy.
Abban az időben járunk, amikor a Köztársaság még aranykorát éli, világok ezrei élnek jólétben és bőségben a Szenátus igazságos uralma alatt, a békét pedig a hatalma csúcsán álló Jedi-rend biztosítja. Soh kancellár nagyratörő terveket dédelget, a Csillagfény Jelzőállomással szeretné felzárkóztatni a Külső Gyűrű világait, azonban míg az nem üzemel, addig a Jedi-lovagok gondoskodnak a rendről. Csakhogy a nyugalmat alaposan felforgatja egy hatalmas katasztrófa, amely rengeteg áldozattal járhat, ráadásul a háttérben tevékenykedik egy bűnszervezet is, amely lecsap, mint egy vihar, majd hatalmas károkat maga mögött hagyva felszívódik.
Komoly nehézségekkel kell tehát szembenéznie a Köztársaságnak és a Jedi-rendnek egyaránt, Soule pedig a 400 oldalas regény legvégéig izgalomban tudja tartani olvasóját. Az író mesterien képes akár már pár mondattal is szimpátiát vagy éppen ellenszenvet ébreszteni egy-egy karakter iránt, érzékeltetni, hogy a legtöbb élőlénynek olyan hétköznapi gondjai, érzései, vágyai és tervei vannak, mint nekünk. Emellett Soule abban is élen jár, hogy sosem lehet eldönteni nála, milyen sors vár szereplőire: életben maradhat az, akinek a halálára számítunk és meghalhat az, akiről nem gondolnánk.
Való igaz, akadnak fordulatok, amiket egy tapasztalt könyvmoly előre kiszagolhat, de A Jedik fénye így is bőven tartogat annyi meglepetést és olyan magával ragadó emberi sorsokat, hogy olvasatja magát a könyv. Soule stílusa egyszerre rejtélyes és nyílt: pontosan annyit közöl minden karakteréről, amennyi szükséges ahhoz, hogy elhelyezzük őt a fejünkben (vagy a szívünkben), a környezet- és helyzetleírásai viszont rendkívül szemléletesek, az űrcsatáknál szinte ott érezzük magunkat valamelyik űrhajóban bámészkodva. Talán még sosem mutatták be ennyire érzékletesen, kifejezően a Jedik és az Erő kapcsolatát, valamint utóbbi természetét, amit tovább erősít az is, hogy kifejezetten emlékezetes karakterek születtek a jó, a szürke és a sötét oldalon is, akiket szívesen látnék a jövőben viszont más médiumokban is (személyes kedvencem a vuki padawan, Burryaga Agaburry). Persze számukra a regényforma a legkifejezőbb, hiszen így különböző személyiségeket ismerhetünk meg belülről más-más helyzetbe, ami egyszerre piszkosul szórakoztató és nagyon tanulságos.
Valószínűleg nem nagy újdonság, hogy A Jedik fénye folytatódni fog, viszont aligha lesz olyan, aki ezt ellenezné, mivel Soule olyat alkotott ezzel a könyvvel, amelyből hasonló minőség esetén akármennyi részt el tudnánk olvasni. Egyértelműen felrakta magát a Star Wars-regényírók radarjára, és ha így folytatja, könnyedén ott találhatja magát Timothy Zahn és Drew Karpyshyn mellett. Ha tehetitek, mindenképpen adjatok egy esélyt A Jedik fényének, hiszen "mi vagyunk a Köztársaság".