Zboray Kristóf Vencel: Sons Of Anarchy
Hősök és nem költők
Mi hadurak már nem vagyunk
Nem tudtam, hogy ha csak ennyit öltök
Mindenhol elszáll az agyunk
Spieler papa már megint pihen,
nő mint az a rohadt hitem
Ha SOA nem adjuk fel
akkor majd a hősi harc visz el
Költők vagyunk mi már hadurak
Nem pedig nariont lovagló vad urak
Versformát ma újítva
megint odaveszett a flotta java
Én már csak tollal harcolok
Mert fogynak a nyersanyagok.
És ma ennyi fért belém
Sajnos a hadi én
most elbújt valahol
Hol kürt hangja már nem csahol
Welmyr Tasferd: Az Út
Halandók ösvénye ez,
mely kikövezve áll.
Élő tapossa rengeteg,
de arat rajta a halál.
Megannyi rejtély,
megannyi csoda!
De én már nem tartozom oda!
Második útra lépek,
s belém csak hálni jár a lélek.
Halhatatlanok macskakövén haladok,
egyre csak vonzz, talán maradok!
De feledve éhséget, fáradtságot,
fejem felszegvén tovább tántorgok.
Hősökhöz vezet az utolsó járat,
mit egy baljós erdő közepébe vágtak.
A három út közül ez a legsötétebb,
de én büszkén és bátran a kövére lépek.
Nem könnyű az ösvény,
sok rajta a szenvedő.
Rájuk nem vár más,
mint a kietlen temető.
De ha felnézek az árnyas lombokon túlra,
az éltető napfényt megláthatom újra.
Megtaláltam kiket oly rég keresek,
a Hősök közt végre megpihenhetek!
Egy dolgot azonban jól jegyezz meg!
Csak akkor indulj, ha van benned elég mersz!
Ha nem így teszel, jól vigyázz,
mert lelked örökre elveszhet!
Kocsis Péter: Világok
Két világ közt állok
Két országnak rabja vagyok
Itt dőzsölnek a népek
Ott szentek a törvények
Szép földön születtem
Hibás volt, de szerettem
Csoda történt minden percben
de sötétség követte mindenben
Szerettem, mert megtanított
Míg másokat csak eltartott
Megtagadtam a vakságot,
s megölteltem a magányosságot
Túl szabályos ez a világ
Sokmindent látok, főleg hibát
Szültem hát én egy világot
Törvényekkel biztosítom ott a káoszt
Itt a magyánosság a családom
Ott.. jószágok közé vágyom?
Mi lesz veled két világom
Itt a magyánosság a családom
Ott.. jószágok közé vágyom?
Milesz veled két világom
Melyikben élek, melyik az álom...
Innen elborzaszt egy vágy
hogy felvegyem a tömeg gunyáját
Ott, elijeszt a hazugság
milesz veled, két világ?
Mikor lesz úr az ész
Másikban a szív tettrekész
Mikor lesz a két világ,
szív és tudat egy virág?
Két világ közt állok.
Kettejük közt raboskodok.
Itt elvesznek a szépek.
Ott lakat alatt az értékek.