Az ablaknak és neki is háttal álló férfi egy hölgy nyakát fojtogatta. Mrs. McGillycuddy azonnal elmesélte egy kalauznak, mit látott az imént, ám a skót hölgyet senki se akarta komolyan venni, elvégre is az ilyen idős asszonyok sok dolgot bebeszélnek maguknak. Illetve egy valaki, aki jól ismerte Elspeth-et, mégis hitt neki, aki nem más, mint a St. Mary Meadbenben élő, Miss Marple. Jane Marple mit sem törődik a rendőrség véleményével és magánnyomozásba kezd. Így bukkan nyomokra a Crackenthorpe-család birtokánál, akiknek birtoka mellett elhalad a vasút. Miss Marple megkéri házvezetőnő barátját, az éles eszű és elbűvölő Lucyt, hogy a Crackenthorpe-családnál helyezkedjen el házvezetőnőként és kutasson újabb nyomok után. Lucy kedvessége leveszi lábukról Crackenthorpe-ékat, így hamarosan minden családi titok megnyílik előtte...
Agatha Christie ezúttal is mesterien szövögeti a történet szálait. A regény előrehaladtával egyre több olyan embert ismerhetünk meg, akinek haszna lehet a gyilkosságból. A remekül megírt könyv olvasása közben egy pillanatig sem fogunk unatkozni, mert Agatha Christie úgy időzíti ezeket az eseményeket, hogy egészen biztos felkelti vele az érdeklődésünket, így kénytelenek leszünk elolvasni a következő fejezetet is, hogy ezzel enyhítsük az oldalunkat furkáló kíváncsiságunkat. Amikor az olvasó azt hiszi, hogy már rájött ki is a gyilkos, akkor mindig bekövetkezik egy újabb esemény, melyről máris másra terelődik a gyanú. Vajon a bájos Miss Marple és segédeinek sikerül rájönni, hogy ki is ölte meg az ártatlan hölgyet a vonaton?