A történet szerint a hidegháborús években járunk, amikor a két nagyhatalom, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió a világűr meghódításán fáradozik. Ám ekkor a világ nagyvárosai fölött rejtélyes űrhajók jelennek meg. Az emberiség egy hétig teljes tudatlanságban él, ugyanis az idegenek csak ezután veszik fel a kapcsolatot. A magukat főkormányzóknak nevező idegenek megnyugtatják az emberiséget, hogy jó szándékkal érkeztek és békét hoznak a Földre, ám határokat szabnak az űrkutatásnak, és céljaik érdekében beavatkoznak a világpolitikába. A főkormányzók uralma alatt a Földön beköszönt a békés, idilli és jólétű aranykor.
Viszont a rejtélyes idegenek továbbra sem mutatkoznak az emberek között, egyedül az ENSZ főtitkárával, Rikki Stormgrennel létesítenek kapcsolatot, de ő is csak egy elsötétített üvegfal mögül kommunikálhat a főkormányzóval, Karellennel. Azonban nem mindenki örül az idegenek érkeztének, és hogy megfigyelés alatt tartják őket, így a Szabadság Liga tagjai elrabolják az ENSZ főtitkárát, akit egy föld alatti bunkerben tartanak fogva, reménykedve abban, hogy az idegenek itt nem találhatnak rájuk. Csakhogy a tervük nem sikerül, mivel Karellen ha egy kicsit nehezen is, de megtalálja az elrabolt főtitkárt és segít a kiszabadításában. Rikki ezek után egy francia tudós segítségével igyekszik meglesni, hogy tulajdonképpen hogyan is néznek ki a rejtélyes idegenek. Csakhogy a kísérlet sikertelen marad, ugyanis mikor Rikki megpróbálja lefényképezni idegen beszélgetőpartnerét a kihallgató-szobában, a képen már csak az látszik, ahogy Karellen éppen eltűnik a nyitott ajtó mögött. Karellen viszont megígéri az emberek megnyugtatása érdekében, hogy 50 év múlva felfedik a kilétüket az emberiség előtt.
Vajon ha tényleg a jóindulat és a segítőkészség vezérli a főkormányzókat, akkor miért kerülik a személyes kapcsolatokat az emberekkel? Mi hasznuk van abból, hogy hozzásegítik az emberiséget egy jobb léthez? Milyen hátsó szándékot és milyen súlyos titkokat rejtegetnek?
Arthur C. Clarke a könyvében olyan nagyszerűen festi elénk az alternatív jövőképet, hogy olvasás közben teljesen bele tudjuk élni magunkat a történetbe. Ezenkívül a könyvben olyan dolgokat érint, ami valószínűleg a legtöbb ember gondolatában, még ha nem is ilyen formában, de már egyszer megfogalmazódtak, hisz ki ne játszadozott volna el azzal, hogy mi történne, ha egy nap rejtélyes idegenek érkeznének a földre, és ezeket most Clarke részletesen is megírja. A történet hátborzongatóan logikus és egy teljesen hihető, ám komor jóslatot tár elénk.
A regény könnyen olvasható, a mondatok jól megszerkesztettek, nincs soha semmi a szánkba rágva, mégis megkapjuk a megfelelő információkat. A cselekmény zseniálisan van megszerkesztve, a könyv előrehaladtával egyre többet tudunk meg a főkormányzókról és a terveikről. Ezenfelül letehetetlen a könyv, hiszen mindig ott motoszkál az ember tudatában, hogy vajon most mi fog történni, mikor egy-egy újabb titokra derül fény. A könyv élvezhetőségét tovább növeli a magyar fordítás is, mely F. Nagy Piroska munkáját dicséri.
Mindazonáltal a regényben található rengeteg ;-t sokszor indokolatlannak találtam, és a könyv elején az ámbár szó is nagy túlsúlyban volt felfedezhető. Továbbá a fejezetek közti nagyobb időeltérések talán túlságosan megtörik az események menetét és az első pár oldalon még nem értjük pontosan mi zajlik, ám ez az érzés hamar elmúlik és akkor döbbenünk rá arra, hogy A gyermekkor vége mennyire zseniális könyv, ami a sci-fi rajongók számára kötelező olvasmány, de az érdekes sztori és a könnyen olvashatósága miatt még a műfajtól távol állóknak is kellemes időtöltés lehet. A könyv hangulata miatt pedig még sokszor le fogjuk venni a könyvespolcunkról, hogy bele-bele lapozgassunk.
A könyv 20% kedvezménnyel megvásárolható a galaktikabolt.hu oldalon.