Az amatőr író problémái

Hiszen jól tudjuk, hogy az írott szónak óriási a hatalma. Bevallom nem csak a kísértés irányítja pennám, hanem egy elhatározás is, amely egy ideje piszkálja szerény elmém. Célom hatalmas, mert nem kisebb dolgot tűztem ki, minthogy lenyűgözlek Téged, kedves olvasó. Igen ám! Csakhogy ez nem olyan egyszerű, mint elsőre tűnik!
Néhány tényező nem igazán engedi, hogy meghódítsam a világot, vagy legalább elnyerjem egy-két kritikus pozitív véleményét. Itt van rögtön a legelső, a téma hiánya. Pontosabban téma az akadna, csak tanácstalan vagyok, hogy milyet válasszak. Gyilkosos, félelmetes, kardozó-varázslós történetből nagyobb folyót lehetne rekeszteni. Valamint az sem mellékes, hogy ha ilyet választok, akkor a mélyebb témák kedvelőit nem sikerülne lenyűgözni. Értelemszerűen ez igaz fordított esetben is. Tréfás, vicces szösszenetbe már csak azért sem kezdek bele, mert nem értek hozzá. Ezzel kapcsolatban közismert tény, hogy a hozzáértők kezében a humor áldás, de avatatlanok ujjai között átok. Most biztosan a versekre gondolsz kedves Olvasó, de ahová szánom eme kis firkálmányt, ott nem igazán foglalkoznak rímbe szedett alkotásokkal.
A második probléma elég egyszerű. Túl nagy a csend. Szinte már lehangoló. Egyetlen hangforrás, a fölöttem lógó óra, melynek kattogása elemi erővel töri át a nyomasztó csend kapuját. Egy idő után a folyamatos kattogás úgy hat rám, mintha üstdobot püfölnének a fülem mellett. Hiába nézek rá, az istenért sem akar megszűnni. Nem is vesz rólam tudomást, csak jár körbe és kattog, kattog, kattog. Amíg bámulom a vén ketyegőt, a percek pörögnek, akár porszemek a homokórában. Mire észbe kapok kerek tizenegyet mutat az ősöreg kattogó. No igen! Ebben rejlik az utolsó probléma. Túl késő van ahhoz, hogy valami értelmeset tudjak papírra vetni, hiszen ilyen tájban én már az igazak álmát alszom.
Mindent összevetve, nem ez volt életem legtermékenyebb napja. Haj, de nehéz az író élete!- mondhatnám keserűen. De nem mondom, hiszen messze járok én még attól, hogy elismert író legyek. Egy igazi írónak biztosan van ötlete a történettel kapcsolatban, nem zavarja a csend és nem foglalkozik az óra monoton kattogásával sem. Azt nem írom, hogy nem lehet álmos, hiszen neki is kell aludnia, mert ő is csak emberből van. Bár sose tudni ebben a mai világban!
Na azt hiszem ebből is csak legközelebb lesz világrengető mű! Itt az ideje, hogy átadjam magam az álmok titokzatos úrnőjének, aki remélhetőleg békés tájakra vezeti megfáradt elmém. Csak lehunyom a szemem és már süllyedek is. Fél füllel hallom, ahogy az ajtóban toporog a holnapi nap ígérete, de végül az is elhalkul. Már az álmok hercegnője ringat lágyan a végtelen óceánon, melynek neve: Nyugalom…

Oldalak: 1 2