Hirdetés

Egy jó James Bond sztori rajzolva is üt

|

Warren Ellis és Jason Masters képregényei bebizonyították, hogy a 007-es ügynök esszenciáját nem csupán a moziban lehet átadni, hanem lapozgatós formában is.

Hirdetés

Az MI6 legkiválóbb fiktív ügynöke a britek számára nemzeti kincs, de a világ többi részén is imádják a mindig elegáns, martinit (rázva, nem keverve!) kortyoló, Aston Martint előszeretettel vezető és a legveszélyesebb helyzetekből is kikecmergő szuperkémet. A karakter 1953-ban bukkant fel először Ian Fleming Casino Royale című regényében, amit számos másik követett, a szerző halála után pedig más írók folytatták a munkásságát. Noha Bondot a könyvek tették ismertté, a filmváltozatok miatt vált világhírűvé, amik közül az elsőt 1962. október 5-én mutattak be Dr. No címmel. 

Ebben Sir Sean Connery bújt a 007-es ügynök bőrébe, majd az évtizedek során még öten öltötték fel a jellegzetes öltönyt magukra: George Lazenby, Sir Roger Moore, Timtohy Dalton, Pierce Brosnan és Daniel Craig ('54-ben egyébként egy tévéfilmben Barry Nelson már eljátszotta Bondot, de mivel az nem mozikban bemutatott film, ezért nem szokták idesorolni). Mindegyik színész a maga képére formálta a karaktert, mindegyikhez kapcsolódnak kellemes élményeink, és mindegyik film rendezője másként közelítette meg, hogyan kell elmesélni egy kiváló James Bond történetet.

Hirdetés

Nemcsak a kémes közeg megidézéséről van szó, hanem minden olyan elem felhasználásáról és egyben evolúciójáról, amik az eltelt évek során beleívódtak a popkultúra részévé vált karakter mítoszába. Egy Bond-sztori elképzelhetetlen a mindig ravasz főszereplő, az ügynökségi háttér (M-mel, Q-val és Monneypenny-vel), egy Bond-lány, a trükkös bevetések, látványos és nagy volumenű akciójelenetek és a megismételhetetlen atmoszféra nélkül, amibe beletartoznak az ikonikus dallamok is. De mi a helyzet akkor, ha a képletből kivesszük utóbbi kettőt? Ha nem mozgásban, hanem képkockákon látjuk az akciójeleneteket és nem csendülnek fel az ezer közül is felismerhető zenék? Elolvastuk a Vad Virágok Könyvműhely két James Bond képregényét, hogy kiderítsük. 

James Bond 1. - Vargr

Warren Ellis számos karakterrel dolgozott már eddigi pályafutása során, legyen az Dredd bíró, Batman vagy éppen Vasember, de a legtöbben a Transmetropolitan és a The Authority című műveiről ismerik. Ezúttal arra vállalkozott, hogy átülteti James Bond egyszerre elegáns és adrenalinban gazdag kalandjait a képregények lapjaira, ami nem kis feladat, de a szerzőnek és alkotótársainak sikerült ezt teljesíteniük. A sztori nem finomkodik, rögtön egy leszámolással kezd, amely ízelítőt ad a képregény filmszerűségéből, a sokszor szöveg nélküli akciósorozatokból, a mű hangulatiságából. Ez a Bond nem az a Bond, akit a filmekben megismertünk (pedig humorban ő sincs hiányban), mégis el tudjuk helyezni a skálánkon és nem hagy kétséget afelől sem, hogy ő sem finomkodik. A Vargr nem szégyenlősködik, ha erőszakot, vért vagy megrázó képeket kell felvonultatnia, amely szükséges is a történet súlyának aláhúzásához. A rajzokért felelős Jason Masters mindent megmutat a nyers valójukban, és könnyen átláthatóvá teszi a mozzanatokat, nem spórolnak a panelekkel, ez pedig nagyon jól áll az összképnek, amelyhez sokat hozzátesz Guy Major esztétikus színezése is. 

A 007-esnek át kell vennie a 008-as feladatait, köztük egy Berlinig elérő kábítószer-kereskedelmi lánc felszámolását, azonban mint mindig, úgy Bond most is alábecsüli a feladat nagyságát és sikerül egy újabb darázsfészekbe beletenyerelnie. A Vargr rendelkezik mindennel, ami emlékezetessé tesz egy Bond-sztorit, beleértve a szorult helyzeteket, a karakteres csatlósokat, az ütnivaló főgonoszt, a kémthriller hangulatot (romantikázás azonban most alig van) és azt a fajta világépítést, ami szükséges ahhoz, hogy kedvenc ügynökünk egy harmadik médiumban is megvesse a lábát. 

James Bond 2. - Eidolon

Ez még inkább a második James Bond képregényben, az Eidolonban csúcsosodik ki, ahol az MI5 és MI6 szervezetek közötti feszültség kulminálódik, ami nagyon izgalmas táptalajt ad a "kiben bízhatunk?" típusú történetmesélésnek. Főleg, hogy a 007-es ügynök Los Angelesben reked, és rajta múlik egy fontos személy (természetesen egy csinos nő) élete is. Aki szereti a kémsztorikat, pláne a fagyos hangulatot árasztóakat, az biztosan értékelni fogja az Eidolont, ahogyan azt a megoldást is, hogy nem minden konfliktust kell feltétlenül a fél várost ledózerolva lezárni.

Ellis és Masters képregényfolyama nagyon jól építkezik, minduntalan kicsit közelebb kerülünk ezen világ karaktereihez, így Bond - akihez még két rajzolt sztori után is kicsit távolságtartóan viszonyulhatnak az olvasók - szépen lassan közel kerülhet majd a szívünkhöz, és neki még az az előnye sincs meg, hogy egy ismert színészt lássunk benne, szóval sztárerő nélkül kell bizonyítania. Nincs kétségünk afelől, hogy fog is. "Warren Ellis és Jason Masters James Bond-képregénye a 007-es legjobb kortárs megközelítése" - nyilatkozta a kultikus Saga írója, Brian K. Vaughan, amely erős kijelentés a Nincs idő meghalni után, de van benne némi igazság. 

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.