Az Andrzej Sapkowski által megálmodott fantasy világot a CD Projekt RED videojátékai ismertették meg a gamerekkel, szélesebb körben viszont a Netflix sorozata tette népszerűvé, így a Vaják, azaz a The Witcher univerzum mára a popkultúra megkerülhetetlen részévé vált. Ebbe beletartozik a Dark Horse képregényszériája is, amelyet hazánkban a Szukits kiadó gondozásában gyűjthetnek a rajongók. A korábbi négy részről (Az elátkozottak háza, Rókagyermek, Varjak átka, Hús és tűz) már olvashattatok nálunk, amik a Dark Horse képregényfolyamának 1-19. számát tartalmazta különböző művészek együttműködésében, a Sötét emlékek azonban a The Witcher: Fading Memories című képregénysorozat négy felvonását foglalja magába. A korábbiakhoz hasonlóan ez is az eddigi adaptációktól független, vadonatúj történetet mondd el Kolozsvári Zsófia fordításában, aki az eddigiek magyarra ültetéséért is felelt, így a szövegben megmaradt a kontinuitás.
A Sötét emlékekben kedvenc szörnyvadászunk, a már idősödő Ríviai Geralt munka után kutat, amikor felkérést kap Badreine város elöljárójától, hogy segítsen a településnek, mivel ismeretlen lények gyermekeket rabolna kel. Geralt elfogadja a megbízást és igyekszik felderíteni az egyik gyászoló anya múltját, csakhogy olyan eseményekbe csöppen, amikre tapasztalata ellenére nem számít, és miközben nyomasztó víziók gyötrik, csak az érzékeire hagyatkozva kerülheti el a halálos veszélyt. Az eddigi Vaják-képregényekből talán most tudunk azonosulni Geralttal, aki csak látszólag egy megállíthatatlan és elpusztíthatatlan gyilkológép, a füvek próbájának hatásai ellenére a lelkét ugyanúgy kétségek gyötrik, a múlt árnyai kísértik, és emberi sorsok barázdálják, mint a miénket. A Bartosz Sztybor által írt történet meglehetősen fordulatos és tanulságos, a történetmesélési mód pedig (a két karakterre is ugyanúgy érvényes szövegbuborékok) pedig még egyedibb ízt ad neki.
De a sztorinál még érdekesebb az, ahogyan azt vizuálisan átadja Amad Mir (aki a rajzokat követte el), Hamidreza Sheykh (aki a színező volt) és Evan Cagle (aki a borítóért és a fejezetnyitó képekért felelt). A panelek úgy jelennek meg, mintha tartalmukban keveredett volna egy rajzfilm és egy színező, amely kifejezetten különös stílust kölcsönöz a komoly cselekménynek, mintha csak egy tábortűz körül mesélné valaki kísértethistóriaként az eseményeket. Személy szerint a Hús és tűzben látott, a videojátékokhoz közelebb álló megjelenítést (Marianna Strychowska illusztrációin keresztül) esztétikusabbnak, ékesebbnek éltem meg, de a Sötét emlékek nyomasztó történéseit talán ez a fajta művészeti mód jobban kifejezi, felerősíti. Cagle borítója és fejezetnyitói azonban eltérnek a többi látványelemtől, ezek inkább olyanok, mintha egy mangához készültek volna, és ilyetén módon elütnek attól az esztétikus összképtől, ami a mű többi részéből tevődik össze egységet alkotva.
A Vaják: Sötét emlékek tehát egy összességében impozáns és érzelmileg sokat adó képregény, aminek sajátos látványvilága nem mindenkinél fog betalálni, ahogyan a mangásított borító is elriaszthatja azokat, akik ez alapján ítélik meg a könyveket. A történet viszont kerek, érdekes, megismerésre érdemes, még ha a hossza miatt nem is feltétlenül lehetünk vele megelégedve. Ha viszont akciósan sikerül lecsapni rá, akkor ott a helye a többi rész mellett a gyűjteményben.