Később „magyarosította” Rejtőre. Vékony, csenevész gyerek volt, aki kamaszkorában jócskán megerősödik a boksznak köszönhetően. Thuróczy Gergely (a Petőfi Irodalmi Múzeum muzeológusa - Rejtő életének és műveinek szakértője) szerint, már itt is hallhatunk olyan információkat, amelyek legenda számba mennek. Hiszen többen állítják, hogy Rejtő több bokszklubban is öklözött, de konkrét bizonyíték nincs rá.
A Volt egyszer egy regényhős, akit P. Howardnak hívtak című animációs film rendezője, Varsányi Ferend kihangsúlyozza, hogy az ifjú Jenő kettőssége már ekkor is megmutatkozott: a fiatal, harcias Rejtő és egy olyan Rejtő, aki verseket és különböző darabokat irogat.
De lássuk, hogy miért is kétséges, hogy volt-e valaha légiós a magyar irodalom, kétségtelenül kiemelkedő alakja. Külföldi vándorútjaira vagánysága és irodalomszeretete indította. Színészetet szeretett volna tanulni és ezzel együtt világot látni, de másképp akarok fogalmazni, a csavargás is a céljai közé tartozott. A Varsányi Ferenc féle animációs film, mely nem akar pontos képet festeni az író életéről, nyomon követi, térképen rögzíti Rejtő útvonalát. Egyes állítások szerint Berlinből Hamburg kikötőjébe ment, ahol dokkmunkásként kereste a kenyérrevalót, de házalt Svájcban kézimunkákkal is, később járt Prágában és Bécsben is. Saját maga így ír erről az időszakról (jogos a kérdés, hogy nem csak az író fantáziájának szüleménye): „Kábelt raktam a Fleischmarkton és lapátoltam havat kiskabátban, szakadt talpú cipőben, harmincnyolc fokos lázzal a harmincfokos hidegben, a többiekhez viszonyítva aránylag egészségesen és jól öltözötten"
Arról is szól egy legenda, hogy Szophoklészről tartott előadásokat, ami miatt a rendőrök úgy megverték, hogy napokig süket volt. Felső-Ausztriát, Dalmáciát, Konstantinápolyt, Ankarát csövesként, vagonok tetején, szekereken utazva, stopposként utazta végig. Halászott heringre, kábelt rakodott, de foszfátbányában és autómosóként is dolgozott. A lerongyolódott magyart gyakran zárták börtönbe, toloncházba, de ott legalább pihenhetett keveset.
Pénz nélkül érkezett Franciaországba, ahol napszámosként tevékenykedett egy cirkusznál, majd innét Marseille-be vitte a lába, ahol ismét a dokkoknál állapodott meg. Hajómunkásként körbekolbászolta a Földközi-tenger medencéjét, majd mindent megunva, kimerülten állítólag légiósnak szegődött.
Volt-e légiós Rejtő?
„Keveset szenvedtem. A koszt elég jó, a bánásmód sem tűrhetetlen, ha valaki a vasfegyelmet betartja. Legfeljebb a klíma, az akklimatizáló gyakorlatok kínosak, hiszen teljes rüsztunggal hat-nyolc órán át kell menetelni naponta, de végül is júniustól augusztusig „légiós szieszta" van, és tizenegytől délután négyig nem csak szabad, hanem muszáj is az ágyon heverészni." Konkrét bizonyítékunk nincs arra vonatkozóan, hogy tényleg belépett volna a híres légióba, csak a fentebb idézett szöveg. Azonban Thuróczy Gergely nagy meggyőződéssel állítja, hogy Rejtő nem volt légiós. Az alábbi szövegből megtudhatjuk az indokot is: „Az a szöveg, ami arról tanúskodik, hogy az író légiósnak állt volna, túlságosan gyanús, mert túlságosan rejtőies - egyszóval komolytalan. Annál is inkább, mert a leszerelés története alapján az olvasó joggal kérdezheti: hogyan is úszta meg a légiót Rejtő?" Egy másik az író által írt szövegből Thuróczy kérdésére is választ kaphatunk: „Egy ezredorvos kitüntető jóvoltából és egy megevett fél darab szappan segítségével rövid idő alatt szabadultam a légióból, és következett egy lázálomszerű vánszorgás félig ébren és félig halva Észak-Afrika felé."
Valljuk be magunknak nyugodtan, hogy tényleg van némi buktatója a dolognak. Mindenki tudja, hogy a légió nem a mennyország. Nincs olyan, hogy valaki elmegy, beáll, körbenéz, aztán ha nem tetszik, eljön onnan. Maximum más személyazonossággal távozhat feltéve, ha életben marad. Ugyanis a légióban nincs helye szimulánsoknak. Gyilkosok és hitevesztett emberek, törvény elől menekülő, félvilági alakok gyülekezete az a hely, akik egy új és jobb élet reményében mindenre hajlandóak.
Rejtő rengeteg regénye szól a légiósokról, akik embertelen körülmények között élik mindennapjaikat. De az író hősei mutatnak egymás iránt tiszteletet, becsületet, bajtársiasságot, ami valljuk be, az igazi légióra nem biztos, hogy igaz.
A fentebb leírtak tükrében jogosan merül fel bennünk a kérdés, miszerint Rejtő tényleg járt ezeken a helyeken, és tényleg ekkora kalandor volt, vagy csak kiváló fantáziájának szüleményei az imént felsorolt történések? Egy biztos. Ha csak negyede igaz annak amit leírtam, akkor is a magyar, és személyem szerint, a világ irodalmának egyik legkiemelkedőbb alakjáról beszélünk, akinek a műveit minden magyar ismeri, de legalább hallott róla. Van egy olyan sejtésem, hogy vele kapcsolatban az igazság talán sosem fog kiderülni, de talán jól is van ez így…