Thristan Thorn és a hullócsillag története Matthew Vaughn rendezésében került a mozikba. A sikeres alapregény, jó szereposztás (pl.: Michelle Pfeiffer, Robert De Niro) és a meseszerű látványvilág viszonylagos sikert hozott a készítőknek.
A mesebeli Falva lakói őrzik az átjárót Tündeföld és az emberek világa között – az átjárás csak kilenc évente engedélyezett, a tündevásár megrendezésekor. Az egyik vásár alkalmával egy ember fiú és tündérlány egymásba szeretnek, de a rabságban sínylődő lánynak tovább kell mennie a vásár után. Azért nem tűnik el nyomtalanul: kilenc hónap múlva a fiú a küszöbön találja a tündértől született, csecsemő fiát.
Ez a két világ szerelméből született fiú, Thristan a főszereplője a Csillagpornak, aki tizennyolc éves ifjúként a tiltás ellenére útnak indul Tündeföldre, hogy megkeressen szíve választottjának egy hullócsillagot. A varázslatos világban rengeteg veszélyes helyzetbe keveredik, boszorkányok és hercegek loholnak a nyomában – mindez a csillag miatt, aki, mint utóbb kiderül, nem csak egy darab kavics az égből…
A történeti hűség hagy némi kívánni valót maga után. Vegyük például a Robert De Niro által alakított kapitány átformált, idétlen és kályhameleg figuráját, amely bár egy bizonyos fokig aranyos és szórakoztató, sokkal inkább ront a film minőségén, mint javít. Persze ezen kívül rengeteg kisebb-nagyobb változtatásokon ment keresztül az eredeti történet, amíg forgatókönyvvé vált… Az egyik legszembetűnőbb ilyen módosítás a film vége: a boszorkány legyőzése sem hasonlít a Neil Gaiman által leírtakhoz, valamint az epilógus-szerű utolsó jelenetet is nagyobb happy end-et mutat a nézőnek az eredetinél.
A film önmagában élvezhető, aranyos és ijesztő részeket egyaránt tartalmazó, de nem rongyosra nézhető alkotás lett – a könyv nagyobb szórakozást ígér.
Történeti hűség: 5/10
Képi megjelenítés: 8/10
Összesen: 6.5/10