Az Interjú a vámpírral Anne Rice Vámpírkrónikáinak első regénye – a történet pedig az 1976-os megjelenése óta újabb és újabb olvasókat varázsol el kegyetlen világával. A három vámpír: a szentimentális Louis, a bohém Lestat és Claudia, az „édes halál” évszázadokon keresztül öl minden éjszaka. Összekötik őket az ellentétes érzelmek, a kárhozat és a vér; életük azonban nem feltétlenül tart örökké: ők is meghalhatnak, ha a tűzzel – és a fajtájukkal – játszanak…
Neil Jordan 1994-ben filmesítette meg az első krónikát, a forgatókönyvírást magára Anne Rice-ra bízva. Ha az író maga alkotja meg a forgatókönyvet, akkor úgysem változtat a könyv cselekményén – legalábbis ezt gondolná egy laikus. A filmkészítés akarva-akaratlanul változásokat hoz magával, és persze akadhatnak kivételek, de az Interjú a vámpírral nem tartozik közéjük. Igaz, nincsenek benne falrengető módosítások, de a film nem hű 100%-osan a regényhez – vannak benne pontatlanságok.
Persze, összeszámolhatunk akármennyi bosszantó vagy megbocsátható átalakítást, mindet könnyedén feledtetheti velünk a film igényes kivitelezése. A szereposztás nemhogy jó, hanem véleményem szerint tökéletes: Brad Pitt (Louis), Tom Cruise (Lestat) és a film készítésekor még gyermek Kirsten Dunst (Claudia) játéka több, mint hiteles. Egyedül Antonio Banderas (Armand) tűnik úgy, hogy kissé elüt a könyvben leírt karaktertől, de szerintem ez inkább a színész külsejének, mint alakításának tudható be. A jelmezek, a díszletek, a zene és a film egész hangulata gyönyörűen és hátborzongatóan jól adja vissza a regény hangulatát.
Érdemes a könyvet is elolvasni, a filmet is megnézni – akinek tetszett az egyik, az a másikban sem fog csalódni.
Történeti hűség: 8/10
Képi megjelenítés: 10/10
Összesen: 9/10