A klónok háborúja egyik főszereplőjének saját regényét úgy tűnik nem annyira vette komolyan a Disney, hiszen a korábban tárgyalt regényekkel ellentétben, mint a Tarkin, illetve a Katalizátor, ebben az esetben nem egy tapasztalt írót kértek fel, aki már korábbi írásaival bizonyított. E. K. Johnston könyvével nem is az a baj, hogy az írói stílus gyengesége rányomná a bélyegét a történetre, inkább maga a cselekmény oly érdektelen, ami inkább érdemelt volna meg egy rövid novellát, nem pedig egy pár száz oldalas regényt.
A Lázadókban felbukkant Ahsoka már közel nem az a tejfelesszájú tinédzser volt, akit Anakin Skywalker tanítványaként megismerhettünk. Egy magabiztos vezetőként állt főszereplőink előtt, és minden rajongóban szöget ütött a kérdés, hogy milyen kalandokban vett részt, milyen jellemfejlődésen ment keresztül a Birodalom megerősödésnek éveiben. A könyv kezdetén Ahsoka épp bolygóról bolygóra menekül a peremvidéken, és próbál minél távolabb kerülni a Birodalom fennhatóságától. De miután azon a mezőgazdasági bolygón is felbukkannak a fehér páncélos rohamosztagosok, ahol menedékre lelt, főhősnőnknek nehéz döntést kell meghoznia: folytatja reménytelen menekülését, vagy segít frissen megismert barátainak felvenni a harcot a Birodalom erőivel szemben.
Ahsoka vívódása még egy kifejezetten érdekes szegmense a regénynek, viszont az ezt körbeölelő történések ennél szándékosan se lehetnének érdektelenebbek. Ez az unalmas, sivár, mezőgazdaságközpontú bolygó, ahol a munkások egyetlen szabadidős tevékenysége a meló utáni kocsmázás, tökéletesen szimbolizálja magát a könyvet. A Birodalom megjelenésével is csak enyhén pörögnek fel az események, és az írónő minden igyekezete ellenére sem tudtam azonosulni Ahsoka újonnan szerzett baráti körével. A Birodalom arctalan rohamosztagosai mellett értékelhető antagonistát nem kapunk, de amit leginkább nem értek, hogy ezt a 3-4 mondatban összefoglalható történetet mi szükség volt ennyire elnyújtani. Ennek remek ellenpéldája a hasonlóan a Lázadók sorozathoz köthető Új hajnal, amiben valóban választ kaptunk nem is egy felmerült kérdésre, és mellette egy izgalmas történetet is elmesélt két karakteres rosszfiúval.
Azért hozzá kell fűznöm, hogy valamennyire valóban kitölti A klónok háborúja és a Lázadók közötti űrt Ahsoka karakterét illetően, de mégis az érződik a történet egészén, hogy véletlenül sem akarta magát megerőltetni az írónő (avagy a Disney nem akart bevállalni egy nagyobb volumenűbb elbeszélést). Csalódottságom prekoncepcióim miatt is minden bizonnyal fokozódott, hiszen ennél kizárólag érdekesebb és bevállalósabb történeteket képzeltem el, mikor értesültem, hogy külön könyvet kap Ahsoka figurája. Akiknek nagy kedvence a címszereplő karakter, nyugodtan tegyenek vele egy próbát, de az elvárásokat ésszerű alacsonyan tartani.