A Város kétség kívül az egyik legnyomasztóbb hely a világon: szürke épületek, zöld köd, vérben fürdő sikátorok és melléképületek jellemzik. A leggazdagabb törvényen kívüliek által uralt luxusszállodák és üvegpalota-szerű éttermek lábainál kisstílű és nagyobb befolyással bíró bandák vívják kegyetlen harcaikat. A hatalomért folytatott háború azonban reménytelen: koszban és bűnözésben fuldokló Város minden egyes lakója – legyen az gengszter vagy átlag polgár – mind csupán a Kardinális bábfigurája. A Kardinális teljhatalommal irányítja a Várost, mindent és mindenkit a saját céljaira felhasználva.
Ide érkezik a hatalomra éhes fiatalember, Capac Raimi, hogy gengszter nagybátyja mellett elkezdjen felkapaszkodni a bűnözők vértől csuszamlós ranglétráján. Egyik üzlet követi a másikat, Capac pedig egy-két életveszélyes kaland után a Kardinális irodájában találja magát. Kivégzésre vagy megkínzásra számít, de meglepetésére bekerül a Város legnagyobb bűnszervezetébe, amit maga a Kardinális irányít. Megkezdődik a tanulás időszaka, majd a várva várt, kisebb és nagyobb előrelépések – Capac azonban még nem tudja, hogy a sokkal bonyolultabb és kegyetlenebb helyzetbe keveredett, mint amiről valaha is álmodott…
Meg kell hagyni, hogy Darren Shan mesterien ért a szereplők személyiségének megformálásához – bár ez nem újdonság azoknak, akik korábbi műveit is ismerik. A Kardinális nem szokványos gazember: őrült, intelligens, vad és kifinomult egyszerre, sokszor logikátlan és elmebeteg módszerekkel irányít, mégis évtizedek óta töretlen, sőt egyre növekvő a hatalma. Egy vézna öregember, mégis már-már emberfeletti erővel bír és bármit elér, amit csak akar – nincs olyan ember a Városban, aki ellen merne szegülni neki. Darren Shan mindig különleges és extravagáns figuráknak alkotta meg gonoszait, a Kardinális pedig tökéletesen beleillik ebbe a képbe: kegyetlen, ravasz, és mire elmosolyodsz a kissé komikusnak tűnő jellemén, már rég félsz tőle.
A regény szorosan kötődik az inka kultúrához - a főszereplő, Capac Raimi neve is innen ered: a december hónapot hívták így az inkák. Capac magától a Kardinálistól értesül neve különlegességéről, azonban nem tulajdonít neki különösebb jelentőséget, míg nem találkozik egyre gyakrabban és egyre riasztóbb körülmények között inka kifejezésekkel. Capac barátai egymás után tűnnek el, de nem csak fizikailag, hanem a többi ember emlékezetéből is – miközben a saját memóriája is beadja a kulcsot, ha a Városba érkezése előtti időkre szeretne visszagondolni. A benne dúló hataloméhség és az igazság utáni vágy egyre kétségbeesett harcot vív benne, ami próbára teszi egyrészt Capac emberségét, másrészt a kegyetlen Kardinális iránti elkötelezettségét.
A történet végig lebilincselő, és bár sokszor jellemzi durva szóhasználat, nem lehet negatívumként felemlegetni – hiszen ettől hiteles, ettől tartozik a Városhoz. Nem olyan történet, mint amit az író ifjúsági regényeiből megszokhattuk, mégis olyan különleges, izgalmas és „darrenshanos”, hogy egy-kettőre magával ragadja az olvasót.
9/10
A könyvért köszönet a Nyitott Könyvműhelynek.