Bár a versenyre verseket és novellákat küldhettek be, egyik jelentkezőnk egy egész kis regénnyel örvendezette meg a szerkesztőséget. A mű hossza – az elolvasás ideje miatt – az eredményhirdetést is késleltette, de higgyétek el, megérte a várakozás.
A Halál Ékköve egy izgalmas krimi, amelynek minden oldalán történik valami. A történet igényesen és fantáziadúsan kitalált, valamint látszik rajta, hogy a szerző alapos kutatómunkákat végzett a hitelesség érdekében: minden helyszínről részletes leírást kapunk, sokszor történelmi érdekességekkel kiegészítve.
Főszereplőnk egy feleségét gyászoló, de szakmájában profi nyomozó, John, aki egy professzor rejtélyes meggyilkolásának ügyében nyomoz. John nem fél határozott lépéseket tenni az ügy megoldása érdekében, sőt, akár önköltségén is repülőre ül az igazság nyomában. A kontinenseket áthidaló nyomozás során John szerez egy-két új ellenséget, akik gondolkodás nélkül az életére törnek, de a munka most kellemes meglepetéseket is tartogat egy Nadia nevű hölgy személyében… A romantikázásra viszont nem jut túl sok idejük, mert az ügynek haladni kell, a professzor halálát pedig csakhamar összefüggésbe hozzák egy sivatag mélyén rejtőző, rendkívül értékes gyémánttal…
Szóval, a történet szórakoztató és izgalmas – de sajnos vagyok olyan szőrszálhasogató, hogy a mű hibáiról is szót ejtsek. Szerzőnknek van egy gyakori, ám kis odafigyeléssel könnyen kiküszöbölhető hibája: a borzasztóan hosszú mondatok. Mikor több információt szeretne egyszerre közölni az olvasóval, akkor hajlamos mindent egy árva, sokszor 4-5 soros mondatba zsúfolni. Ez sokszor elég zavaró tud lenni, de jó pontnak számít az, hogy ezen kívül csak apró-cseprő nyelvhelyességi hibákat találhat az árgus szemekkel figyelő olvasó. Tehát, egy jó tanács és egy jó kívánság ifjú írónknak: figyeljen oda jobban a mondatok tagolására, és reméljük, hogy egyszer kiadott könyv formájában is kezünkben tarthatjuk műveit.
Hamarosn ti is elolvashatjátok a művet a többi, helyezést elért írással együtt.