A trilógia befejező kötetében az árnyékok beborítják Faerűnt. Erevis Calenek egyetlen esélye van, hogy megmentse barátját és vele együtt a világot. El kell pusztítania Kesson Relt, az isteni lényt, Shar szolgáját. A harcban segít neki hű társa, Drasek Riven és egy kéretlen szövetséges, az árnyherceg, Rivalen Tanthul. Persze semmi nem az aminek látszik, hiszen Rivalennek nagy szerepe volt abban, hogy Sembia birodalma a végítélet közelébe került. A végső összecsapás során keserű igazságra döbbennek hőseink. „Egyetlen háborút sem lehet veszteségek nélkül megvívni, ám amikor a legsötétebb árnyékoknál is feketébb lények ellen harcolsz, csak úgy nyerhetsz, ha tiszta lélekkel halsz meg.”
Paul S. Kemp sorozatának befejező kötetével kapcsolatban számos találgatásom volt. Mind történetileg, mind a karakterekkel kapcsolatban. Szerencsére a találgatásaim egy része beigazolódott, amikor végigrágtam magam a köteten. Az előző részekből már sejteni lehetett, hogy mit fognak tenni hőseink, de Kemp a tőle megszokott módon, most is úgy tálalta az eseményeket, hogy az állam leesett néhány helyen. Hiszen végig tudja az olvasó, hogy mi fog történni, de kap mellé egy olyan pluszt, amire nem is gondolt volna korábban. A történet bővelkedik fordulatokban és csavarokban, de ezt már nem is szükséges megemlítenem, ha Kemp műveiről van szó. A karakterek ábrázolása ezúttal is tökéletes. Abelar vivódása saját magával igazán élethűen lett megoldva. Lathander egykori híve, egy megtört férfi lett, aki elfordult istenétől, hisz a Hajnalúr hagyta, hogy Abelar fiát elrabolják. Mivel egész életében őt szolgálta, nem ezt várta a fény egyik legfőbb istenétől. A másik legjobban ábrázolt karakter Magadon. Ő az előző részben elvesztette lelkének felét, pontosabban elvették tőle, és most a benne lakozó ember és ördög küzd egymással.
A könyvben nincsenek üresjáratok, szinte minden oldalon történik valami. Igaz egy kicsit lassan indul az eleje, de aztán kárpótolnak minket a részletesen leírt akciók. Az egyetlen hibája a könyvnek, hogy rövid. A közepétől picit zsúfoltnak éreztem a történéseket. Véleményem szerint néhány oldalon elnyújtva sokkal élvezetesebb olvasmányt kaptunk volna. Számomra a könyv:
8/10
Minden összevetve egy kiváló záró kötetet olvastam, ami méltó folytatása a nagy elődöknek.
A könyv eredetije 2008-ban jelent meg Shadowrealm címen. Magyar nyelvre Vitális Szabolcs fordította és a Delta Vision adta ki 2010-ben. A kötet beszerezhető a Libri kínálatában. Nekik külön köszönet a kötetért!