A stressz egy új, úgynevezett urbanizációs betegség. De itt meg kell jegyeznünk, hogy önmagában a stressz nem károsító hatású. Ha így lenne, kihalt volna az emberiség, ugyanis stresszmentes élet nincs. Mindenkit érnek stresszhatások, amiket ha normálisan fogad a szervezet, jótékony hatással van arra. A stressz egyet jelent a kihívással, késztetéssel. Segít, hogy reggelente frissen ébredjünk, segít sportolni, sőt még szerelmeskedni is. Akkor kezdődik a baj, ha nem tudja a szervezetünk feldolgozni a különféle hatásokat. Egy hasonlattal élve, a stressz olyan, mint a tűz. Ha irányítjuk, akkor a hasznunkra válik, de ha elszabadul, mindent felemészt. Az állandósult stressz hatásai hosszú távon nagyon súlyosak lehetnek, depresszió, neurózis, majd ezek javításaként alkoholizmus, drogfüggőség és szélsőséges esetben akár öngyilkosság is. A betegség árnyoldalait a család és a barátok is megtapasztalják.
Kezdetben fáradtnak és kedvetlennek érezzük magunkat. Később a fáradtság ingerültséggel párosul, aminek a káros következményeit a hozzánk közel állók szenvedik meg. Hiába próbál valaki segíteni, egyszerűen idegesítően hat minden egyes szó, amit felénk intéz. Azt hisszük, hogy akkor lesz igazán jó nekünk, ha békén hagynak, és egyedül pihenhetünk. Ez néhány esetben igaz is, de általában csak rövid távon hatásos. Néhány zsúfolt nap után kezdődik előröl az egész.
Az is nehezíti a dolgokat, hogy a mindenfelől kapjuk a kártékony ingereket. A rádióból és a tévéből szinte ömlik ránk a negatív hírek áradata. Gyilkosság, megszorítások, politika. Ezen kívül a munkahelyünkön sem javul a helyzet. A különféle határidők betartása, a főnök folyamatos követelése, mind a káros stressz malmára hajtja a vizet. Szomorú tény, hogy a környezetünkben szinte mindenhonnan kapjuk az ingereket.
De egy kis akaraterővel kivédhetőek a negatív következmények. Egyedüllét helyett próbáljunk meg a hozzánk legközelebb álló személlyel beszélgetni vagy bármilyen közös programot szervezni. Meglepő, hogy egy, a szerelmünkkel közösen megnézett film, milyen pozitív hatást válthat ki az emberben. Kezdetnek az is megteszi, ha a címszereplő kifejezés hallatán nem kezdünk el kiabálni a velünk lévőkkel, hanem csendesen csak ennyit mondunk: köszi, hogy megpróbálsz megnyugtatni!