A többszörös Eisner- és Harvey-díjas Brian K. Vaughan még csak 45 éves, de már olyan kultikus művek kötődnek a nevéhez, mint az Y: The Last Man, a Runaways, az Ex Machina és a Saga, de az utóbbi években nagyot ment a Paper Girls névre keresztelt képregényfolyama is. A legelső füzet eredetileg az Image Comics kiadásában, 2015 jelent meg, az utolsó, a #30 pedig 2019-ben került kiadásra az Egyesült Államokban, azóta pedig szépen lassan felfedezi magának a világ az izgalmas történetet. Az Amazon adaptációja megkerülhetetlenül érkezik, de ami számunkra még jobb hír, hogy a Ciceró gondozásában Magyarországon is elrajtolt a Paper Girls - Újságoslányok, jelenleg az első két kötet érhető el a kiadónál, de a gazdag alapanyag minőségét látva bízunk a folytatásban.
Ahogyan arra a cím is utal, a sztori négy újságkihordó lányra (T.J., Mac, Tiffany és Erin) fókuszál, akik Halloween másnapján igyekeznek végezni a munkájukat, csakhogy megmagyarázhatatlan módon egyre több természetfeletti dologgal találkoznak, majd az 1988-as Clevelandből a távoli jövőben találják magukat és a furcsaságok sora ezzel még nem ér véget. Náluk valami sokkalta nagyobb bontakozik ki a háttérben, amelyben kulcsszerepet játsszanak a lányok is. Több külföldi kritika is a Stranger Thingshez hasonlította a koncepciót, nem véletlenül, ugyanakkor a Paper Girls elsősorban tizenéves lányok szemszögéből mesél, amelynek köszönhetően más a hangvétel.
Vaughan nem az ijesztgetést részesíti előnyben, inkább úgy csavarja a történéseket és mesél Erinéken keresztül, hogy az még a viccesebb pillanatok ellenére is maximálisan komolyan vehető, ráadásul tartalmaz néhány megrázó pillanatot is. Nehéz földhözragadtságról beszélni, amikor hemzseg a történet a misztikumtól, de a karakterekre akkor is ez a legjellemzőbb, amit az ismeretlen iránti félelem és kíváncsiság kombinációja ellensúlyoz, a váratlan szegezi magához a figyelmet.
Vaughan írása tehát egyszerre érett, parádés és fordulatos, munkáját viszont nagyban kiemeli Cliff Chiang sajátos stílusú rajzolása, valamint Matt Wilson hangulatbefolyásoló színezése. A lapok látványvilága, a panelek kompozíciója és a karakterek kidolgozottsága egyszerre vonzzák a tekintetünket és táplálják a mű rejtélyességét, és úgy képesek bármilyen színeket összekotyvasztani, hogy azok ne tűnjenek bazárinak és ne dobjanak ki az élményből. Elismerés illeti továbbá a fordítót, Szép Esztert, aki képes volt megőrizni az eredeti szöveg stílusát úgy, hogy közben mégis magyarossá tette azt, főleg azoknak a mondatoknak az esetében, ahol kifejezetten az volt a lényeg, hogy a hétköznapi beszédhez képest idegenebb legyen a mondandó. Külön extrát jelent, hogy egyes karakterek olyan nyelven beszélnek, ami számunkra ismeretlen, szerencsére a betűket jelző karakterekhez kapunk egy segítséget a füzetek elején, így a türelmesebbek kódot is fejthetnek.
Bár magyarul még csak két kötet jelent meg Brian K. Vaughan díjnyertes képregényéből, már ennyiből is leszűrhető, hogy a Paper Girls egy olyan fantáziadús világot tár elénk, amibe érdemes lesz a későbbiekben egyre mélyebbre merülni, karaktereit pedig könnyedén a szívünkbe zárhatjuk, azonosulhatunk velük, sőt el is gondolkodtatnak. A borító és a lapok egyedi színösszeállításai pedig gondoskodnak róla, hogy az újságoslányok kalandjai kitűnjenek a gyűjteményből a polcon.