Hirdetés

Szellemjárás?

|

Nem érdemes a szomszédból lopni! Lássuk, hogy miért!

Hirdetés

Odament a mosogatóhoz és engedett magának egy pohár hűs csapvizet. Lassan visszabotorkált szobájába és megpróbálta álomra hajtani fáradt kobakját. Már majdnem elaludt, amikor furcsa zajra ébredt. Mintha padlódeszka nyikorogna az előszobában. Ezzel mindössze annyi volt a gond, hogy tavaly, amikor újította a házat, laminált padló helyett egyszerű linóleumot rakatott le. Igaz, ami igaz, eléggé megijedt, hiszen ki a fenének juthat eszébe, hogy pont ő hozzá törjön be. Elvinni úgysem tud a régi szokol rádión kívül semmit, behozni meg úgyse hoznak. Nincs olyan szerencséje. Amíg ezeket gondolta megszűnt a furcsa nyikorgás. Nem is foglalkozott vele tovább, megpróbált aludni. De ismét felhangzott a különös zaj. Bélánk felkapta ágya mellől az önvédelmi eszköz funkciót betöltő kisbaltát, majd elindult lassan az előszoba felé. Úgy gondolta, hogy a betörőt, majd amatőr favágóként szerzett verekedési stílusával kiüti. Ez a stílus egyébként abból állt, hogy a kisbaltával hadonászott, mint tanulatlan parasztgyerek a lucernásba az életlen kaszával. Kilépett szobájának ajtaján és körbenézett. Innen már jól látta az előszobát is, ahol senkit nem látott. De ha már ott volt tovább ment, mivel bosszantotta, hogy mi nyikoroghat padlódeszka hangján, miközben linóleum van a padlón. Beért az előszoba közepére és megnyugodva tapasztalta, hogy egy árva lélek nincs a házban rajta kívül. Épp indult volna visszafelé, amikor közvetlenül mögüle felhangzott az ismerős nyikorgás. Béla hátán végigfutott a hideg. Arra kezdett gondolni, hogy ez nem is ember műve, hanem maga a gonosz szórakozik vele. Imádkozni kezdett fennhangon. Igaz még a Miatyánkot sem tudta, de becsületére váljék, próbálkozott vele. Ismét elhallgatott a fura nyikorgás. Hősies Bélánk kezdte magát megdicsérni, mivel úgy gondolta, hogy imájával sikerült elűznie a gonosz lelket. Úgy érezhette magát, mint valami Ördögűző a sikeres szeánsz után. Ahogy indult vissza a szobájába, furcsa bizsergést érzett a nyakán. Mintha valaki figyelte volna. Megfordult. Szinte azonnal maga elé is kapta kisbaltáját, hiszen a bejárati ajtó hangtalanul ki majd becsukódott. Ez volt az a pont, amikor az egyébként materialista nézeteket valló Béla, baltájával kaszabolva, önkívületi állapotban kiabálni kezdett. Takarodjatok, hagyjatok békén! Menjetek vissza a pokolba és többé ne zaklassatok engem! Ehhez hasonló mondatok sokasága után, kimerülve roskadt össze az előszoba padlóján. Sírt. Hiszen nem ártott ő senkinek sem. A szomszédnak is visszaadja a zsák főzni való tengerit amit a múlt héten lopott, csak hagyják őt békén. Ezen gondolatok közepette riadtan vette észre az őt bámuló vörösen izzó szempárt. Itt a vég, gondolta. A vörös szempár tulajdonosa azonban nem tett az égvilágon semmit. Csak állt és kacagott, majd kilépett a bejárati ajtón. Béla elájult. Másnap mikor magához tért, egy levelet talált maga mellett. Óvatosan szétbontotta, majd olvasni kezdett.

Kedves Béla bácsi! – olvasta a címet. Ha legközelebb is kedve támad egy kis kukoricát enni, szóljon és adok szívesen. Nem az a módja, hogy sunyi módon meglopom a szomszédot. Ha az éjszaka megijedt volna, azt nagyon sajnálom. De jó lenne, ha észrevenné magát, mert nekünk is pénzbe kerül a kert gondozása. Amennyiben megértette a levelet, várjuk estére egy kis gulyáslevesre. Üdvözlettel: a szomszéd Móricka.

Utóirat: Ne féljen nem szellemet látott, hanem engem egy világítós szemüvegben!

Oldalak: 1 2

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.