„A kötet címválasztása szimbolikus” – hangsúlyozza a könyv előszavában a szerző, Tóth Eszter Zsófia. A cím a második világháború utáni évtizedekre jellemző gondolkodásmódra utal, mely szerint a rendszer „apaként” gondoskodik a látszólag egyenrangú félként megjelenített nőkről. A Kádár leányainak alapja a szerző a témával foglalkozó, elmúlt években megjelent tanulmányainak újragondolt és újraszerkesztett egysége. A könyvet korabeli Nők Lapja cikkek, életinterjúk részletei és a korszak filmjeinek elemzései színesítik.
A könyv hét fejezete a szocialista időszakban élt nők különböző szerepvállalásaiba enged betekintést. Megtudhatjuk, hogy a vidékről fővárosba vándorolt, jobb életszínvonalban reménykedő nőknek milyen munkalehetőségeik voltak, hogyan ítélték meg őket, és mennyivel volt könnyebb vagy épp nehezebb számukra a férjfogás. Olvashatunk az 1956-os forradalom női szereplőiről is: az ápoló- és szakácsnőként tevékenykedő asszonyok és a fegyvert ragadó, férfias szerepekben mutatkozó és forradalmi romantikára éhes fiatal lányokról.
(Tóth Eszter Zsófia)
Hogyan értelmezték ezekben az években a női egyenjogúságot? Nos, ha a bérekben nem is, de az elvégzett munka jellegében és mennyiségében már megmutatkozott a férfiak és a nők egyenrangú félként kezelése. Mindezt a traktoristalányok, buszvezető- és kőművesnők állami elismerésekkel jutalmazott, majd könnyen feledésbe merülő történetei bizonyítják számunkra. Bepillantást nyerhetünk a munkásnőkből lett képviselőnők életébe is: Évát és Paulát több órás interjúkban faggatta a szerző életük eme meghatározó szakaszáról – de természetesen a mai politikai meggyőződésükről nem esett szó.
Tóth Eszter Zsófia a korabeli leányanyák sokszor elkeserítő helyzetét is bemutatja az olvasónak. Megismerhetjük a gyermekeikkel együtt kiközösített, erkölcstelennek bélyegzett nők pár- és munkaválasztási lehetőségeit, elvárt viselkedési normáit és társadalmi megítélésüket. Elénk tárul az akkori lakótelepi élet is, ahol sörözgetni jártak össze az „összkomfortos unalomban” élő, gyesen lévő deviáns anyukák.
A kötet olvasmányosan és hitelesen mutatja be számunkra a szocialista időszakban élt nők helyzetét, társadalmi megítélését és életstílusát. Az elbukott, perifériára szorult nők sanyarú sorsát is megismerhetjük, de nem csak ez a lényeg. A gépfegyvert fogó forradalmár lány vagy a családja megélhetésért a legkeményebb munkákat is jól és pontosan elvégző munkásnő képe megmutatja, hogy még ebben a diktatórikus korszakban is akadtak példaértékű akaraterővel bíró asszonyok.
A könyvért köszönet a Nyitott Könyvműhelynek: