No persze Becky sem volt tökéletes, hisz legendásan nagy szája miatt számtalanszor keveredett már komoly ügyekbe. Ez a mostani is ennek tulajdonítható. A lány futott. Valahogy nem hangulata ahhoz, hogy az orgyilkos céh tagjainak különféle perverz vágyait elégítse ki. No persze, aki nem tud lakatot tenni a szájára, különösen az orgyilkosok főnöke jelenlétében, az magára vessen. Eddig még mindig sikerült kivágnia magát a legzűrösebb helyzetekből, ha más nem, némi szexuális szolgáltatás fejében, de ez a mostani orgyilkos csapat már túl sok lett volna a jóból.
Ahogy futott végig a macskaköves utcán, különös érzés kerítette hatalmába. Valahogy olyan volt, mintha figyelték volna. Megállni nem mert, így csak futó pillantást vetett maga mögé, de az is elég volt ahhoz, hogy megpillantsa a távolban azt a három lovast, aki szemmel láthatóan őt követte. Még jobban futott, hiszen Robert mostmár csak egy saroknyira lakott.
Szerencsére a lovasok még elég messze jártak, így volt rá esély, hgy élve eljusson Bob házához. Néha-néha hátra pillantott és aggódva tapasztalta, hogy üldözői egyre közelebb kerülnek hozzá.
Erejének utolsó tartalékaival nekilódult és berohant az egyik sikátorba. De mielőtt kilépett volna, tompa ütést érzett a háta közepén. Nem foglalkozott a dologgal, inkább megállt az egyik ajtónál és dörömbölni kezdett. Néhány röpke pillanat múlva az ajtó kinyílt és egy majd két méter magas, hordót tartó férfi nyitott ajtót. Becky örömmel tapasztalta, hogy Bob itthon volt. Próbált mosolyogni, de hirtelen elhomályosult előtte a világ. Mielőtt összeesett volna, egy szót sikerült kipréselni vértől vörös ajkain.
- Segíts!
Robert elkapta a lányt ijjedten érzékelte, hogy Becky hátából egy kisebb nyíl mered kifelé. A férfi óvatosan felemelte a lányt és bevitte a házba. Mivel számos sérülést látott már, szinte ösztönösen cselekedett. A nyíl túl kicsi volt ahhoz, hogy komolyabb sérülést okozzon a belső szerveken, nagy volt rá az esély, hogy a nyíl hegye mérgezett. Bob nem értett a mérgekhez, de ismert valakit, aki nagyon is ismerte az efféle, egészségre káros anyagokat. Betakarta a lányt, aki elég nehezen szedte a levegőt, majd elindult a kijárat felé.
Artie Coward az igazak álmát aludta. Ez nem is olyan meglepő, ama tény ismertében, hogy Artie egész nap vért és verejtéket követelő erővel dolgozik. No nem valami kemény fizikai munkát kell elképzelni, hiszen Artie már csak testalkatából adódóan is alkalmatlan volt a komolyabb erőkifejtésekre.
Egy orvosnak viszont nem feltétlenül kell nagy izmokkal rendelkeznie. Merthogy Artie, aki az igazak édes álmát aludta orvos volt, méghozzá az egyik legjobb. Nem mindig volt ez így. Korábban, a töpörödött kis fickó előkelő helyet foglalt el a különféle alvilági szervezetek holdlistáján. El kell ismerni, hogy a kis fickó egy zseni. Bár némelyek azon a véleményen vannak, hogy valamilyen módon képes a jövőbe látni. Ez a fejtegetés kicsit abszurdnak tűnik annak tükrében, hogy a legutóbbi, kétes alakokkal kötött ügylete van egészen úgy sült el, ahogy tervezte. Elég nagy pénzek cseréltek volna gazdát, amikor a rendfenntartók törtek Artiera és üzlettársaira. Persze a másik fél tagjai leléptek, Artiet pedig a rend éber őrei lecsukták. Kis idő múltán azonban, némi információért cserébe, ami persze az alvilági szervezetekről szólt, szabadon engedték. Mivel az információk tökéletesnek bizonyultak, Artie a szabadsága mellé egy rakat pénzt is kapott, valamint egy lehetőséget, miszerint szakmát szerezhetett és új életet kezdhetett. Artie úgy gondolta, hogy titokzatos képességeit az orvostudományok terén hasznosíthatja.
Ahogy telt az idő, a kis fickó kiváló orvos lett és a pénzből, amit kapott, saját rendelőt nyitott, ahol mindenféle sérülést és mérgezést könnyedén gyógyított.
Szóval Artie az igazak álmát aludta, amikor dörömbölésre riadt. Azonnal kipattant ágyából, majd lesietett a lépcsőn, hogy ajtót nyisson a sürgős esetnek. Amikor kitárta az ajtót magállt benne az ütő egy pillanatra, hisz egy majd két méter magas férfi állt az ajtóban. Ahogy jobban szemügyre vette a fickót, felismerte benne Penge Bobot, aki oly sok munkát adott már neki párbajaiból kifolyólag. Bob meg sem várta, hogy az apró doktor beengedje, rögtön a lényegre tért.
- Atie! Ha tud jöjjön velem azonnal. Egy barátomat feltehetően mérgezett nyíllal lőtték meg.
A kis fickó nem is gondolkodott, felkapta táskáját és a nagydarab férfihoz fordult.
- Vezessen Bob!
- Kövessen! Itt van két háznyira.
Becky nagyon lassan lélegzett, de állapota stabil volt. Artie eltávolította a lány hátából a nyilat, ellátta a sebet, majd hosszabb vizsgálódás után kijelentette, hogy a nyíl hegye nagyon erős altatóba lett mártva. Az pedig, hogy a szájából vér szivárgott, annak tudható be, hogy a nyílhegy megsértette a tüdő külső részeit.
Látszott rajta, hogy szeretne még valamit mondani, de nem igazán tudott hozzá kezdeni. Kis gondolkodás után mégis megszólalt.
- Volna itt még valami Bob!
- Mi lenne az?
- Van egy olyan érzésem, hogy Welder kisasszony valamivel nagyon felbosszanthatta az orgyilkosokat.
- Miért mondja ezt?
- Mert ezt a fajta nyugtatót ők használják. Afféle figyelmeztetés, hogy ha még egyszer az útjukba kerül, könnyen átszabhatják a csinos kis nyakát.
Bob gondolkodott. Nem volt egy kifejezett nyomozó típus, de a nagyobb összefüggéseket ő is átlátta. Ismerte Beckyt nagyon is jól, így arra gondolt, hogy a lány olyat mondott olyasvalakinek, amit nem lett volna szabad. Megköszönte Artienak a segítséget, majd miután a doktor távozott leült a lány mellé. Kezével végigsimított Becky arcán, majd így szólt:
- Nem tudom mibe keveredtél kincsem, de nem hagyom, hogy bármi bajod essen.
Mint később kiderült, szükség volt Bob tekintélyes jelenlétére. Hogy mi volt, amitől vagy akitől meg kellett védeni a lányt, az már egy másik történet…