Ha létezik olyan filmtípus, hogy klimax-komédia, akkor Apatow újabb rendezése a mintapéldánya lehetne. Ebben általában a szereplők rájönnek, hogy menthetetlenül eljárt felettük az idő, és nemcsak önmagukkal, hanem párjukkal szemben is komoly bizalomhiányban szenvednek. Ezek a mozik a legtöbbször a szingliket célozzák meg (pl. Brdiget Jones-filmek, Napsütötte Toszkán), de manapság a korosabbak se maradnak ki a szórásból, mint például arra nemrég az Amit még mindig tudni akarsz a szexről is rávilágított. Apatow a középkorúakat célozta meg eme tágas halmazból, de a mértéktartást még mindig nem sikerült elsajátítania.
40 és annyi – Kritika
Judd Apatow is beállt a felső korosztályt kiszolgáló vígjáték rendezők sorába, de paradox módon hiányzik filmjéből a frissesség.
Hirdetés
Hirdetés