Az itthon eddig kevésbé ismert, főleg tévéfilmekért és sorozatepizódokért felelős rendező, Rusty Cundieff rávette a veteránnak számító Morgan Freemant és az egyelőre közepesen teljesítő Josh Hutchersont, hogy összehozzanak egy könnyed, időhurkos filmet.
Fogott hozzá egy szerény büdzsét, körülbelül 8 millió dollárt, a nem túl bonyolult történeten pedig egyszerre három forgatókönyvíró is szorgoskodott. Hogy milyen lett a végeredmény? Nézzük.
Nem fárasztalak a karakterek neveivel: Josh Hutcherson (a srác Az éhezők viadalából) interjút szeretne készíteni Morgan Freemannel (a feltaláló tech zsenivel), amikor talál egy gyűrűt, ami képes 57 másodperccel korábbra visszarepíteni. (Hogy hogyan? Természetesen kvantummal! Hogy miért pont 57 másodperc? Ki tudja!) A gyűrűtől kapott hatalmat szeretné felhasználni a gátlástalan üzletember (Greg Germann) ellen, hogy megbuktassa emberek tönkretételére épülő gyógyszervállalatát. Kötelező szerelmi szálként pedig párhuzamosan egy lány szívét meghódítani.
Igen, ez egy nagyon sokszor látott, de még mindig egész sok potenciált magában hordozó alapsztori. Ki ne szeretne visszamenni a múltba egy kis időre, hogy helyrehozza a hibáit? Vagy az újra megtörténő napok mesterévé válni, előre ismerni minden apró részletet? Eléggé eszi a világ az elmúlt években az időhurkos témát: hamar össze lehetne számolni mondjuk 10 olyan filmet, aminek alapkoncepciója ismétlődő napokról, újra lejátszódó eseményekről szól. A legtöbb esetben ezeket a filmeket két esszenciáis hozzávaló alkotja: folyamatos pörgés és humor. És hogy sikerült-e a már nem túl kreatív, de még mindig stabil receptből egy jó filmet összehozni? Röviden: Nem, de nem is lett élvezhetetlen.
Az 57 másodperc amilyen gyorsan kezdődik, olyan gyorsan véget is ér. Kicsit "haladjunk, legyünk túl a forgatáson, aztán dobjuk piacra!" hangulata van. Ez érződik a vágásokon, a narratíván, de még a tömegjelenetek statisztáin is. Közben viszont nem kifejezetten pörgős, egy-két jó ötlet ellenére sem sodor magával a sztoriáradat. Csapong a jelenetek között, de nem lesz tőle feszültebb a tempó. A másik esszencia, a humor sem kiemelkedő eleme a filmnek, de azért egy-két poén helyet kapott. Nagyjából arra elég, hogy kicsit könnyítse a hangulatot, kellemes délutáni vibe-ot adjon a történéseknek. Kevesen fogják a hasukat fogni tőle, de egy félmosolyt (kis levegőkifújással) azért meg lehet néha ereszteni.
A karakterek tekintetében érzelmi hullámvasútra, a lélek mélyén lappangó rejtett motivációkra és megoldásra váró titkokra ne számítsunk. Bár nem is ez a dolguk ebben a filmben, azért valamivel több személyiséget megérdemeltek volna. A főszereplő, Josh Hutcherson nem véletlenül nem lett még világsztár. Nem rossz srác, de úgy nagyjából ennyi, amit ezidáig eljátszott. A filmet a tőle elvárható közepes karizmával azért tisztességesen elviszi. Nem úgy, mint Lovie Simone, aki a barátnő szerepében kifejezetten irritáló jelenség, emiatt talán ő a legemlékezetesebb karakter. De van itt még kocka haver, teljesen jellegtelen verőember és titkárnő, ezen kívül a világ legközhelyesebb, egyben legsemmilyenebb főgonosza, Greg Germann. A klasszikus, szemét üzletember.
Aztán persze itt van Morgan Freeman. Az egykori mester. A legenda. Sajnos az elmúlt időben Nic' Cage és (újabban) John Malkovich szellemi örökségét viszi tovább - bármilyen olcsó tévés szerep, egy kis kápéért. Számomra nehezen érthető jelenségről van szó, de nem vagyok a világsztár cipőjében, hogy ezt kellőképpen átlássam. Természetesen csípőből hozza a szerepét arra a kevés játékidőre, ami jut neki. Nem hiszem, hogy vért izzadva gyakorolt a lakókocsiban, valószínűleg csak beugrott 3-4 napra és pont akkor forogtak a kamerák, amikor elsétált előttük.
Az 57 másodperc összességében egy szombat esti tévéfilmre hasonlít a kétezres évek közepéről, amit az ember megnéz és már gyakorlatilag a mozizás közben elfelejt. Korunkra vetítve pedig a könnyed, nyár eleji streamingfilmekhez tudom hasonlítani. Nem feltétlen rossz dolog ez, sok ilyen néznivaló jelenik meg mostanában és megvan ennek is a helye a filmes palettán. Vannak szerethető momentumai, alkalmas egy fásult délutáni megnézésre, de nagy eséllyel nem ez lesz az új kedvenc időutazós filmed. A korrektséghez hozzátartozik, hogy a mai streamingfelhozatal mellett, illetve a filmmel egyidőben futó mozis kínálat miatt nem ajánlom, hogy pont az 57 másodperc legyen az, amire jegyet váltasz. De ha mégis így tennél, üsse kő, nagy baj nem érhet.
