A Bourne hagyaték – Kritika

Az új epizódot nem lehet egyértelműen folytatásnak, vagy spin-off-nak nevezni (habár utóbbihoz áll a legközelebb), mivel a cselekmény az Ultimátum történéseivel párhuzamosan zajlik. Aaron Cross (Jeremy Renner) éppen egy titkosügynök továbbképzésen vesz részt, amikor Jason Bourne New York-i ámokfutása következményeképpen Eric Byer ezredes (Edward Norton) a károkat enyhítendő elkezdi felszámolni a fontosabb programokat, és nem pár barátságos elbocsájtó szép üzenet formájában. Valahogy azonban mind Cross, mind az ügynökök speciális gyógyszereiért felelős kutató, Dr. Martha Shearing (Rachel Weisz) túléli a tisztító akciót, majd együttesen próbálnak megoldást találni a felmerülő problémára.

A Bourne-mozik, noha okosan vannak tálalva – ami eddig is részben Gilroy érdeme volt – alapvetően egyszerű akciófilmek. A főhős nyomoz valamilyen ügyben – ne adj Isten, még egy csábos segítője is akad – miközben a fél elhárítás a nyomában van, hogy a mocskos kis titkát eltussolja. A Bourne hagyaték ilyen téren pedig tökéletesen illeszkedik a sorba, amiben éppúgy megtaláljuk a rideg irodabelsőkben a sötét konspirációkat, mint a szokásosan magas színvonalú járműves üldözéseket. Ugyanakkor hőse némi vérfrissítést is hoz a franchiseba. Aaron Cross elődjével szemben tökéletesen tisztában van a múltjával, kevésbé kerüli a kihívásokat, valamint kíváncsibb (és beszédesebb) természet, mégis az identitás keresés hiányában kevésbé izgalmas. Ez viszont nem jelenti azt, hogy az újabb szuperügynök ne lenne érdekes, Jeremy Renner pedig egyből szimpatikussá teszi számunkra a figurát, még úgy is, hogy messze nem használtak ki minden lehetőséget a karakterével kapcsolatban. Rachel Weisz is abszolút hitelesen hozza a bajba jutott doktornőt, néha azonban már túlzásba viszi a sikítozást. A főgenya szerepe most Edward Nortonnak jutott, aki amilyen izgalmasnak indult, annyira érdektelen lett a végére, de ez inkább a forgatókönyv hibája.

Akik azonban a Greengrass féle pörgést várják el a filmtől, csalódni fognak, ugyanis Gilroy Bourne-ja sok rokonságot mutat a tíz évvel ezelőtti nyitó epizóddal. Ahhoz hasonlóan ez is egy bevezető fejezet, és hiába vannak meg az alapok, az új szereplők bemutatása és felvezetése a játékidő jelentős részét teszi ki, ami néhol a tempó kárára válik. Az ezúttal is forgatókönyvíróként tevékenykedő Gilroy azonban ügyesen tágítja a Bourne-univerzum határait. Most sokkal jobban belelátunk az ügynökök működési mechanizmusába, így képes végig fenntartani az érdeklődést, részben a már említett színészek bravúros játékának köszönhetően.

A Bourne-rejtély a kémfilmek olyan klasszikusának szellemiségét idézte meg, mint amilyen a Francia kapcsolat, a Hagyaték ezzel szemben inkább A keselyű három napjára hajaz. Itt most némileg kevesebb az akció – és a túlzottan rángatózó kamerát is a sarokban hagyták, de Cross lelkivilága nem is olyan zaklatott, mint Bourne-é volt, így indokolt volt a másfajta megközelítés – de persze a manilai fináléban mindenki megtalálja a számítását. A történetnek viszont nem minden aspektusát sikerült kihasználni, ami csak egy esetleges folytatásban lenne lehetséges, esetleg Cross figurájával és a széria névadójának közös akciózásával. Ha ez a rész nem is minden ízében, az mindenképp felejthetetlen lenne.   [embed]https://www.youtube.com/watch?v=8Q-OWKU2mQg[/embed]  

Oldalak: 1 2