Tíz évvel ezelőtt a kölyökképű Matt Damon – akkor még Doug Liman vezetésével – nem gondolhatta, hogy jó időre meghatározó alakja lesz az akciófilm műfajának. A Bourne-rejtély Robert Ludlum regényének modernizált feldolgozása volt, néhány találó akciójelenettel, és egy meglepően hiteles Damonnal, de semmi több. A lavinát a két évvel későbbi folytatást dirigáló Paul Greengrass indította el, hiszen a csontrepesztően hiteles akciókhoz igencsak sokat adott hozzá a rendező dokumentarista stílusa, amit azóta is úton-útfélen másolnak. Ez pedig sokak szerint az Ultimátumban teljesedett ki igazán, aminek jussa abszolút közönség és kritikai siker volt (bele értve 3 technikai Oscar-díjat is). A negyedik részre azonban lelépett mind a címszereplő Damon, mind a direktor Greengrass, a stafétát pedig a trilógia forgatókönyvét is jegyző Tony Gilroy vette át, aki már egy teljesen más szereplőre bízta az új részt, ami némileg új hangvétellel is járt, de abszolút hű maradt a trilógia realista szellemiségéhez.
A Bourne hagyaték – Kritika
A feledékeny ügynök feledhetetlen kalandjai után a legnagyobb kérdés az, hogy utódja a feledés homályába lép e, vagy sem?
Hirdetés
Hirdetés