Egy újabb akció krimi, amiben ismét egy nő a főszereplő. Rosszul hangzik, pedig ideje elvetni az előítéleteinket, mert ez a csaj AKÁRKI seggét szétrúgja. Vigyázz Chuck! Itt van Chick.
Hirdetés
Soderbergh ugyanis láthatóan beleszeretett a harcművész és MMA bajnok Gina Caranoba, ez ugyanis a faék egyszerűségű film minden képkockáján érződik. Elvégre semmi újat nem mond az, hogy a profi ügynököt a megbízói elárulják, a rendező azonban ezt stílusosan orvosolja. Elsősorban megtesz főhősnek egy az akciókban teljesen hiteles és erős női karaktert, aki színészileg se vall szégyent, abban a kevés jelenetben, ami megköveteli a színészi játékot. Ez azért is nagy szó, mert ha belegondolunk Ellen Ripley és Sarah Connor figuráján kívül (melyekhez James Cameron személye is kellett) az elmúlt években nem voltunk női hősnőkkel eleresztve. Talán csak a Kill Bill Menyasszonyát emlegethetnénk, valamint Angelina Jolie néhány könnyedebb szerepét, de Hollywood jelenlegi nagyasszonya a Salt ügynökkel kiöregedett – pontosabban kifogyott – a szerepkörből.
Másodszor ott vannak az akciójelenetek, amik ugyan nem mindig annyira lendületesek, mint lehetnének (ebben David Holmes régimódi zenéje lehet a ludas), de abszolút hitelesek, és ami a legfőbb, élvezetesek. Ebben közrejátszik az operatőri munka is. A Védhetetlen kritikájában nehezményeztem, hogy a filmkészítők már túlzásba estek a dokumentarista stílus használatában az akció filmek terén, és akkor is rázzák azt a fránya kamerát, amikor nem kéne. Szerencsére Soderbergh van annyira egyedi, hogy nem áll be a sorba, így senkinek nem kell attól félnie, hogy a remekül megkoreografált – és sokszor csontig hatoló – bunyóktó epilepsziás rohamokat kapunk. Komolyan mondom, hogy tömör gyönyör azt nézni, ahogy a vadító külsejű Carano péppé veri az álomgyár jelenlegi élvonalába tartozó férfiszínészeket.
És itt jön a harmadik pont: a színészek. Soderberghnél jobban talán senki sem tudja kihasználni a starpower erejét, ezt már az Ocean’s-trilógia idején is bizonyította. Nála egyik nagyágyú sem tűnik feleslegesnek, akármilyen nyúlfarknyi szerep is jut jelen esetben Michael Douglasnak vagy Antonio Banderasnak, vagy akármennyire is nem kellett magát megerőltetnie a (jedi)mesteri Ewan McGregornak és a szégyentelenül tehetséges Michael Fassbendernek. Még az általam nem sokra tartott Chaning Tatumot sem érheti panasz, aki jobban tenné, ha a Fogadom féle nyáltengerek helyett az akciófilmekre helyezné a hangsúlyt.
Steven Soderbergh függetlenfilmes múltja ugyan érződik, de a film nem fog semmi újat mutatni, vagy hozzátenni a műfajhoz, hiába kavarja meg az idősíkokat és hiába helyezi a hangsúlyt az árulás okainak a magyarázatára, mintsem a következményeire. A moziszékből felállva azonban még így is elismerően fogunk csettinteni és megállapíthatjuk magunkban: Ezzel a csajjal nem érdemes b*szakodni!
Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!
Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.
