Hirdetés

A csempész - Kritika

|

A csempész le sem tagadhatná, hogy egy közel 90 éves ember rendezte azt.

Clint Eastwod tagadhatatlanul az egyik legnagyobb élő filmes legenda, aki a döbbenetesen termékeny színész karrierje után a Millió dolláros bébi és a Gran Torino rendezőjeként ért a csúcsra - előbbi négy Oscart is bezsebelt nem mellékesen. Végtelen tisztelet és kalapemelés illeti Eastwoodot, aki még 88 évesen sem hagyja maga mögött a szakmát, A csempész viszont mind koncepciójában, mind megvalósításában egy elkeserítően ingerszegény alkotás lett.

Hirdetés

A csempész egy 90 éves urat, Earl Stone-t (Clint Eastwood) helyezi a középpontba, aki kalandos élete során egyedül családjának nem szentelt elég időt, a következmények pedig időskorára érik el igazán Earl szívét. A férfi a családi gondok mellett pénzszűkében is van, ám a vakszerencsének köszönhetően kap egy ajánlatot, miszerint csomagokat kell leszállítania Illinois államon keresztül. A virágok és az utak szerelmeseként Earl jobb feladatot nem is kaphatott volna, amivel rövid időn belül piszkosul megszedi magát. Az önfeledt boldogság azonban addig tart, amíg nem eszkalálódnak az események és világossá nem válik Earl előtt, hogy a mexikói drogkartell első számú csempésze lett.

Nem tudom, hol lenne érdemes elkezdeni, szóval jöjjön a lényeg: A csempész a maga néhol szerethető, ám többnyire régimódi és bárgyú hozzáállásával egy rettentően érdektelen és eseménytelen sztorit ad el a nézőnek. A stáblista alatt aztán beigazolódott a sejtésem, hogy egy, a valóság által ihletett történetről beszélünk, ami persze azonnal magyarázatot ad arra, hogy miért kerülhetett filmvászonra Earl kissé abszurd meséje - arra viszont már nem ad, hogy miért kellett azt ennyire álmosítóan és súlytalanul tálalni. A cselekmény nagyja túlzás nélkül Earl kocsikázásaiból áll, mialatt ő előszeretettel énekelgeti kedvenc dalait, vagy épp megáll szendvicsezni az újdonsült kartelles barátaival. Egy teljesen jó road movie is kisülhetett volna az egészből egy kis igyekezettel, mivel a papíron komoly téma ellenére is inkább a vígjátékok műfajában versenyezik A csempész a maga vicceskedő, végtelenül önismétlő és fárasztó humorával.

A csempész gyakorlatilag végig félreteszi az egész kartelles szálat, amiért ez a film egyáltalán megszülethetett, és helyette a család fontosságáról való közhelyeket puffogtat, amikor csak teheti, méghozzá pontosan ugyanabban a tálalásban minden alkalommal. Ezzel önmagában nem lenne baj, ha lenne elég mélység Eastwood filmjében ahhoz, hogy érdemben meséljen, vagy alkalmasint tanítson is nekünk valamit az életről, ha már szüntelenül a fiatalabb generációból űz gúnyt Earl karaktere. A film humorának 70%-a arra épül, hogy Earl képtelen megírni egy SMS-t korából kifolyólag, ellenben "a fiatalokkal, akik meg állandóan csak a telefont nyomkodják, de kereket bezzeg nem tudnak cserélni"! Ne értsétek félre, nem akarom én ok nélkül bántani a filmet, de nagyjából negyven perc után már borzasztó fárasztóvá vált ez az eleinte aranyosnak ható, majd fokozatosan egyre irritálóbb cinikus mókuskerék, amiben Clint Eastwood élvezettel szaladgált…

…de azt legalább tényleg örömmel csinálta. A rendezés, ha nem is látványosan, de nagyon csúnyán elhasalt a két órás játékidő során, Eastwood játéka viszont minden zsörtölődésével és álbölcsességeivel együtt is szerethető és hiteles, amit viszont semmilyen mértékben nem használt ki se a személyes drámája, se a kartell jelenléte, de legkevésbé az alkalmi csempészkedés. Kizárólag egyetlen jelenet tudott feszültséget teremteni az országúti kocsikázások során, ahol Earl végre kamatoztathatta az évtizedek során magára szedett dörzsöltséget. Mindössze ez a pár perc vette hasznát a koncepciónak, a maradék pedig egy végtelenül sekélyes és ócska gengsztertörténet formájában lett elmesélve - ebből az idős úr nagyjából annyit vehetett észre, amikor is két indokolatlan percen keresztül néhány csinos női fenék dörgölőzött hozzá. Érdemi konfliktus nem került leírásra, ahogy a levegőben lógatott, fesztelen párbeszédek is csak tovább álmosítják a nézőt.

A cselekményt megpróbálták felrázni egy kicsit a DEA bevetésével, ahol Laurence Fishburne és Bradley Cooper próbált meg némi izgalmat csempészni az eseményekbe, ám a tőlük elvártakon túl mindössze egy indokolatlanul ingerszegény, antiklimatikus lezárással járultak hozzá A csempészhez, ami nagyjából tökéletesen összegezte az azt megelőző két órában látottakat. Nem nézhetetlen Clint Eastwood alkotása, főleg azért nem, mert összességében egy minden fajta stresszt és izgalmat nélkülöző vállalásról beszélünk, ami a nyugis országúti kocsikázásokkal egész jól tud együtt működni - azt leszámítva, persze, hogy a csomagtartóban 320 kiló kokain lapul. Eastwood alakítása szerethető és nagyjából végig szórakoztató a maga szűkszavú módján, ellenben magával A csempésszel, ami a papíron sem túl izgalmas történetet is csak teljes közönnyel és középszerűséggel tudta elmesélni.

A csempész

Kinek ajánljuk
  • Clint Eastwood rajongóknak.
  • Annak, aki kedveli a drogkartelles sztorikat.
  • Aki egy könnyed, nyugis kocsikázásra vágyik.
  • Akit nem zavar, ha a cselekmény valójában nem fut ki sehova.
Kinek nem
  • Annak, aki egy jól megcsinált krimi-thrillerre számítana.
  • Aki esetleg egy erősebb drámára kíváncsi.
  • Aki legalább egy mérsékelten érdekes történetre vágyna.
  • Akit untatnak az önismétlő, előítéletes poénok.
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.