Hirdetés

A csodagyerek - Kritika

|

Nem a gyerek csoda, hanem az, ha valaki végig bírja nézni.

Nicholas McCarthy és csapata mintha le lenne maradva úgy 40 évvel. Ha azt mondom, a film tizenkettő egy tucat, akkor sem fejeztem ki eléggé, mekkora időpazarlás. Kezdjük a történettel: Miles, a nyolc éves kisfiú egyre furcsábban viselkedik, ezért orvosról orvosra járnak szüleivel, míg ki nem derül, egy másik lélek szállta meg a testét. De sajnos nem egy kedves fagyis néni, hanem egy elhunyt sorozatgyilkos.

Hirdetés

A szülők nem tudnak megküzdeni a helyzettel, állandó rettegésben élnek, de ez inkább bosszantó, mint érdekes, mivel maga a történet tömény unalom. Bizarr dolgok történnek, de mit is várnánk egy horrortól, ha nem ezt, viszont semmi újszerű nincsen benne. Végtelenül didaktikus, nem mulaszt el egy klisét sem felmutatni, hogy biztosan mindent megértsen a néző. Például a kisfiú heterokrómiában szenved, idegen nyelven hadovál, elmondja a szüleinek, hogy úgy érzi, valaki lakik a fejében és egy jelenetben még az arcának a felét is koponya kinézetűre festi. Ez mind-mind a megosztottságról szól, de annyira fájdalmasan gyermetegen, hogy jobb lett volna azzal foglalkozni, miért tért vissza a gyilkos és nem azzal, hogy minden percben bizonygassák, hogy jelen van.

Ami egyébként teljesen felesleges, mert a film legelső jelenetében egy jól irányzott párhuzamos montázzsal beavatják a nézőt, hogy az épp lelőtt gyilkossal egy időben megszületik a kis Miles (és ha ez sem lenne elég, a gyerek testén a szülésből maradt vér pont úgy terül el, mint ahogy a golyók kilyuggatták a gyilkost).

A színészi játékot en bloc csapnivalónak könyvelném el: mindenki nagyon el akarja hitetni, hogy fél, de ettől furcsa grimaszokba gyűrődik az arcuk, tulajdonképpen nem érezni, hogy bárki hitt volna ebben a projektben. Mondanám, hogy a Milest alakító Jackson Robert Scott nem tud megküzdeni a feladattal, hogy átlényegüljön, de a készítők tulajdonképpen nem is akarták bizonytalanságban tartani a nézőt. Mindig nagyon egyértelműen állást foglaltak, mikor ki dominál a gyerekben, de végső soron elvárták, hogy ez a kettősség stresszt okozzon. Pedig valóban jó feszültségforrás lett volna a folytonos gondolkodásra hívás, de lépten-nyomon kiherélték ezt a koncepciót azzal, hogy túl evidenssé tettek mindent.

Emellett számtalan égető kérdésre nem kapunk választ, és olyan blődségek vezetnek a tragédiához, amit épeszű ember nem tenne, pláne, aki látott már thrillert, krimit vagy horrort. A nyughatatlan lélek megzsarolja a terapeutáját, hogy börtönbe juttatja, ha felfedi gyilkos énjét, ezért az orvos hazudik a gyerek anyjának, mondván, nem sikerült rájönni, ki szállta meg a fiát. Késő este azonban mégis felhívja az anyát, hogy bevallja az igazat, és elmondja a gyilkos nevét, amit a kisfiú valódi énje tudat alatt belekapart a kanapéjába. Később a terapeuta egyik kollégája veszi magához a kisfiút. Ez az egy jelenet több ponton is vérzik. A kisfiú mindig a frászt hozta a családra, éjszaka folyton kijárt, amikor az orvos telefonált, hol volt? Az anya elöl hagyja a bizonyítékokat, hogy rájött a testbitorló kilétére. Nyilván ki gondolná, hogy a gyerek majd megtalálja, ha kvázi az arcába tesszük. A doki az anyát felhívta, hogy baj van, de az örökbefogadó kollégáját már nem, aki korábban szintén kezelte a gyereket, de úgy tűnik, azóta átmosták az agyát és minden elfelejtett.

Miért dúdolja a fiú mindig ugyanazt a dalt? Miért vitte magával a gyereket, mikor egy régi áldozatot látogatott meg? A gonosz lélek megnevezi a pontot, mikor tűnt el végleg a fiú szelleme, de a kanapéba kaparászás még azután történt. És a legfontosabb: miért jött vissza a gyilkos? Kezdetben van egy mondvacsinált feladata, amit be kell fejeznie, de egyrészt annak sincs oka, másrészt miután megtette sem tűnik el.

Ezernyi hasonló kérdést fel lehetne még tenni. Nemhogy hézagok vannak a filmben, ezeken a lyukakon még egy szikla is könnyűszerrel átzuhanna. A karaktereknek nincs komoly motivációjuk vagy hátterük, az idegennyelvűség pedig annyira abszurd, hogy úgy hat, Amerikában a szlovák nemzet kivételes kuriózumnak számíthat. Csak a kötelező ütemben jövő jump scare-ek rángatnak minket vissza az álom enyhülést hozó biztonságából, de ezek is gond nélkül kikerülhetőek, köszönhetően a nem hatásos, de cserébe sokatmondó zenének.

A csodagyerek az HBO GO-n tekinthető meg, de csak saját felelősségre. 

A csodagyerek

Kinek Ajánljuk
  • Akiket nem zavar, hogy nincs benne eredetiség
  • Akiket a hézagos forgatókönyv sem izgat
  • Akik vasalás, főzés, egyéb házimunka mellé keresnek zajt
Kinek Nem
  • Igazából senkinek nem tudnám ajánlani

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.