A diktátor – Kritika

Ugyanis van valami elismerésre méltó abban, ahogy Cohen szembemegy a mai társadalmi normákkal, és explicit módon nem kíméli sem a vallási hovatartozást, sem a szexuális beállítottságot vagy jelen esetben a társadalmi berendezkedést. Belátta azt a mai, politikailag korrektségre törekvő világban, hogy senki sincs a kizárólagos igazság birtokában, ennél fogva megengedheti magának azt a luxust, hogy görbe tükröt állítson elénk, akármennyire is visszataszító a látvány. Cohen pedig minden adandó alkalommal él is a lehetőséggel, hogy a New Yorkba érkezett, wadiyai Aladeen admirális generális fejlődéstörténete során ne kíméljen senkit se.

A Borathoz és a Brünohoz képest pedig itt van a legszembeötlőbb különbség. A diktátor két elődjével ellentétben (melyeket szintén Larry Charles rendezett), történetet is kapott, valamint az áldokumentarista stílust elhagyva játékfilmre váltott. Ez teljességgel érthető, hiszen sem Aladeen figurája, sem Cohen népszerűsége nem tette volna már lehetővé egy "dokumentumfilm” elkészítését – pedig megnéztem volna, ahogy az átlag amerikait szívató tábornok megkéri, hogy a térképen bökjenek rá a fiktív Wadiyára, és helyes válaszként megjelölik Magyarországot. Viszont a műfajváltásnak hála Cohen eléri, hogy 9/11-en vagy arcunkba mászó nemiszerveken röhöghessünk tele szájjal. Ez pedig nagy szó, pláne annak fényében, hogy nem vagyok a komikus elkötelezett híve.

És itt jön Cohen stílusának legnagyobb paradoxona: a rengeteg alpáriság és politikai inkorrektség ellenére filmje – a mai trendekkel ellentétben – egyáltalán nem nevezhető ostobának. Sőt! Egyes poénok, gag-ek megfelelő háttértudás nélkül nem érthetők. Így még a rövid játékidőből fakadó kezdeti kapkodást, néhány poén mellétrafálását vagy Anna Farist is megbocsátjuk a készítőknek.

Az első bekezdésben taglaltakhoz visszakanyarodva, Sacha Baron Cohen kétségtelenül felkerül a nagy nevettetők halhatatlan csarnokába – ha ez még nem következett volna be. A kérdés csupán az, hogy bajszos kazah riporterként, testhez feszülő ruhákban parádézó celebként vagy a hatalmához ragaszkodó szakállas vezetőként fogunk rá emlékezni a későbbiekben. Ez jelen pillanatban teljesen mindegy, ameddig ilyen sikeresen indít támadást a rekeszizmaink ellen, én készséggel behódolok neki.   [embed]https://www.youtube.com/watch?v=lDcRIIEQ_fk[/embed]

Oldalak: 1 2